Blogbazár
Magyar György: mi fán terem a kiberbiztonság? Ha már törvényt alkottak róla, ezt nem kellene tisztázni?
Politikai döntés kérdése is lehet, hogy július 1-jétől kikapcsoljanak a rendszerből egy internetes tartalmat nyújtó szolgáltatót, ha a titkosszolgálatok úgy vélik, hogy azok működése a magyar kibertér biztonságára fenyegetést jelent. De azt elfelejtették megmondani, hogy mi a biztonsági kockázat, és az érintettek jogorvoslati lehetőségéről sem szól a szabályozás.
Nem az a baj, hogy felkészülünk a kiberbűnözés elleni védekezésre,
a garanciális elemek hiánya viszont súlyos visszaélésekre ad lehetőséget. Mert azt a jogalkotó elfelejtette tisztázni, hogy mi az ami a magyar kibertér biztonságára fenyegetést jelent. Így külső – bírósági – kontroll nélkül a titkosszolgálatok akár politikai utasításra is szabadon garázdálkodhatnak. Igaz, legalább a „külföldről érkező jelentős kibertámadás eseten a foganatosított intézkedésekről és azok okairól tájékoztatni kell a külpolitikáért felelős minisztert a további intézkedések megtétele céljából”. De ha már „foganatosítottak” intézkedést, mi az értelme a tárcavezető tájékoztatásának, s mi lehet a „további intézkedés”? És ezt politikusnak kell eldöntenie annak alapján, hogy valamelyik szeretett nagy testvérünk áll-e a háttérben, esetleg valamilyen ismeretlen erő?
A jogszabály szerint a hatóság
– például a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – határozatban 90 napra, indokolt esetben további 3 hónappal meghosszabbítva elrendelheti az ideiglenes hozzáférhetetlenné́ tételét annak az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított adatnak vagy egyéb információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak, amely a magyar kibertér biztonságára fenyegetést jelent. A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat saját hatáskörben szintén megteheti ugyanezt, ha a világhálón honvédelmi vagy szövetségi – vélhetően a szövetségesi fordulat lenne a helyesebb, de ez már csak szőrszálhasogatás – érdeket sértő vagy veszélyeztető adatot talál.
Na, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, ezt fejtse meg, aki tudja
A július 1-jétől hatályba lépő törvénymódosítás és annak indokolása ugyanis nem szolgál a kiberbiztonság értelmezése tekintetében érdemi eligazítással. Ez egy furkósbot lehet a titkosszolgálatok kezében, és bárkire lesújthatnak, akiről úgy vélik, hogy a kibertér biztonságára valamilyen fenyegetést jelentenek. Az elmúlt tíz évben az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága eddig sem tudta gyakorolni az alaptörvényben meghatározott ellenőrzési jogosítványait, s vélhetően erre ezután sem lesz módja. Feltéve, de meg nem engedve, hogy az eljáráshoz elég, ha valaki azt írja egy elektronikus levélben: elege volt a közérdekű információk visszatartásából, és ezért megpróbál illegálisan bejutni valamelyik kormányzati rendszerbe?
Ez nem egy dicséretes gondolat, amit magunk sem támogatnánk
Ám ha a titkosszolgálatok parttalan és kontroll nélküli felhatalmazást kapnak, figyelniük kell akár még a magánlevelezéseket is, hogy nyomára bukkanjanak a kibertér biztonságát fenyegető jelenségeknek. Igaz, a törvény úgy fogalmaz, hogy a „Nemzetbiztonsági Szakszolgálat ellenőrzi – az azon folytatott kommunikáció́ megismerése nélkül – az elektronikus hírközlési hálózatok forgalmát, észleli a kibertérből érkező̋ fenyegetéseket és támadásokat”.
Legyünk jóhiszeműek,
és a világhálón terjedő irományokat betű szerint tényleg nem ellenőrzik. De ha a kommunikáció tartalmát a szolgálatok nem ismerhetik meg, akkor hogyan észlelik a kibertérből érkező potenciális fenyegetéseket? Ez fából vaskarika! Így nem hatékony a rendszer, vagyis nincs értelme az egésznek. Magunk sem szeretnénk még nagyobb felhatalmazást adni a hatóságoknak, mert a vége az lehetne, hogy jön értünk hajnalban a Rákosi-időket idéző fekete autó. De ennek a szabályozásnak így vajon mi lehet a tényleges eredménye?
Azt meg már csak halkan kérdezzük, miért kellett ezt az egészet egy csaknem kétszáz paragrafusból álló „salátatörvénybe” eldugni?
Az Alkotmánybíróság ezt a jogalkotási gyakorlatot már kifogásolta, ám úgy tűnik, a kormány nem akarja megérteni az üzenetet. Mi meg azt nem értjük, miért van szükség ilyen homályos, a lényegi tartalmat tekintve bizonytalan és talán alkalmazhatatlan törvénymódosításra. Vagy az a rossz, aki rosszra gondol?
Szerző
