Ez akkor is igaz, ha egy kormányrendelet az összeolvadást nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette. Ami persze már önmagában is aggályos, mert ezt sem a munkahelyek megőrzése, sem a szolgáltatás biztonsága nem indokolja. Sőt, tartani lehet attól, hogy jelentős leépítések jönnek, hiszen ha úgyis mindenütt azonos, a kormányzat által diktált tartalom jelenik meg, annak előállításához kevesebb ember is elég. Az pedig aligha értékelhető a szolgáltatás biztonságának, ha minden újság ugyanazt írja, minden tévé ugyanazt közvetíti.
De felvetődik az is,
hogy az alapítványi formát kifejezetten adóoptimalizálásnak álcázott adóelkerülés céljából választották. Például mi történik, ha a hirdetéseket ettől kezdve alapítványi támogatás formájában „rendelik meg”? Ekkor kieshet a reklámadó, a hirdető pedig az ezzel kapcsolatos költségeit még le is írhatja az adójából. (Úgy hírlik, hogy a már többször átírt reklámtörvényt úgy fogják módosítani, hogy állami hirdetést egyébként is csak alapítványi médiumban lehetne megjeleníteni).
Az alapítvány az alaptevékenysége után nem adózik, de az üzleti tevékenysége, mint vállalkozás már adóköteles lenne, de a vagyonkezelő bevonásával ez is optimalizálható. Ha például a nyereséget visszaforgatják az alapítványba, azzal adómentesség jár. Eljutottunk odáig, hogy a jelenlegi uralkodó osztály a közvagyont jórészt megszerezte és szétosztotta, most meg azon törik a fejüket, hogy lehet megúszni az adót is, hogy a közpénz végképp elveszítse közpénz jelegét…
Hogy ez trükk, vagy blöff, döntse el az olvasó.
(magyarugyved.blog.hu)