Banánköztársaság
Magyar Időkből „Magyar Nemzet”
Hát újra megjelenik a „Magyar Nemzet” – köszönet azonban nincs benne. Valamiért ez a lap lett az első számú médiaáldozata a fideszes maffiának
Hát újra megjelenik a „Magyar Nemzet” – köszönet azonban nincs benne.
Az egyik legnagyobb hagyományú lap volt
Valamiért ez a lap lett az első számú médiaáldozata a fideszes maffiának: nyilván azért, mert a Népszavát leszámítva a legnagyobb hagyományú újság volt, amely valamit mindig megőrzött az újságírásból, a legrosszabb időkben is.
A rendszerváltás előtt már kifejezetten jó lapnak számított, amolyan polgárosodó értékrenddel. Kiváló újságírói is voltak.
És aztán megjelent az Új Magyarország. Nem mondok róla többet, csak annyit, hogy 1996-tól főszerkesztői székében Franka Tibor, Alexa Károly és Varga Domonkos György követte egymást.
A Magyar Nemzet vége
Aztán a Napi Magyarország jött, amolyan „harcosan jobboldali” hangvétellel. A „harcos jobboldaliság” a magyar sajtótörténetben lényegében mindig is rasszista újságírást jelentett, amely szüntelenül a „nemzetre” hivatkozott.
És eljött 2000 is: a Magyar Nemzet vége. Bár a címe megmaradt, de tartalmát és hangnemét a fideszes Napi Magyarország sajtómunkásai (illetve nyilván maga a Fidesz) határozták meg.
Ami ezután következett, azt a szégyen idejének nevezem. A lap megtelt szennyel; olyan munkatársak lettek meghatározók, akiknek nevét leírni is röstelli az ember. A vezető hang a nyílt és agresszív antiszemitizmusé, cigánygyűlöleté és homofóbiáé lett; eluralkodott az alpári hangnem.
Minőségi polgári lapból szélsőjobboldali szenny- és hecclap
Minőségi polgári lapból egyszerre bizonyos körben nagyon népszerű szélsőjobboldali szenny- és hecclap lett: a Fidesznek a „közrádió” Vasárnapi újságja mellett legfontosabb agitpropos fóruma. A nagy hagyományú Magyar Nemzet megszűnt, helyette címét arcátlanul elbitorolva a „Magyar Nemzet” jelent meg.
És ez így ment a nevezetes G-napig (2015. február 6.), amikor is Simicska újjáformálta a pártlapot: részben a korábbi újságírókkal semlegesebb, a kormánnyal szemben olykor kritikusabb hangú orgánum lett. Magam ezt a fordulatot sosem tudtam igazából komolyan venni – legalábbis annyira nem, hogy kezembe vegyem az előző évek vezető szennylapjából hirtelen föltámadó újságot…
Aztán megszűnt ez a lap is.
És most újra „föltámadt”.
Mintha semmi sem történt volna, úgy jelentik be a „változást”. És tulajdonképpen igazuk van: bizonyos értelemben semmi sem történik: ez a „föltámadás” is azt bizonyítja, sokadszorra, hogy a Fidesz semmilyen mások által teremtett értéket nem tisztel, nem becsül: mocskos mancsát mindenre ráteszi. Prostisrácok szintű valamiből csinál magának „Magyar Nemzet”-et… Ahogy ezt az egész országgal teszik.
De tán jő oly idő, midőn nékünk újra lesz hiteles Magyar Nemzetünk. Sőt, biztos vagyok benne.
Szerző
