Connect with us

Blogbazár

Magyar György: Orbán Viktor és a mesebeli molnárleányka – hoztak is, meg nem is

Magyar György: rajtunk múlik, hogy 2026 után is olyan kormány marad-e, amely kilopja a szemünket
Megosztás

A recski sárlavina károsultjainak 500 milliót ígért Orbán Viktor egy maga jegyezte kormányhatározatban, de az érintettek ebből máig egyetlen fillért sem láttak. A trükkös „király” hozott is, meg nem is, mert a tavalyi dokumentumban szerepelt egy kitétel: „az érintett ingatlanok hosszú távú használhatóságának, lakhatóságának kérdéseiről jelentést kell készíteni”. De mára kiderült, hogy a károsultak lakóházainak „hosszú távú használhatósága” állítólag nincs veszélyben. Az meg nem zavar senkit, hogy a Fideszhez közeli bányavállalkozás szabálytalan működése miatt csaknem kéttucatnyi család élete ment tönkre.

Egyszer volt, hol nem volt,

volt egy molnárnak egy takaros lánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre. Meghallja ezt a király, és megizente neki, hogy menjen el a leány őhozzá, de menjen is, meg ne is, köszönjön is neki, meg ne is, s vigyen is ajándékot meg ne is. Erre a leány felült az apja szamarára, de előtte otthon egy galambot megfogott, két szita közé tette, és elvitte magával. Amikor a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meghajtotta magát, aztán a galambot a szita közül elrepítette. Így ment is, nem is, köszönt is, nem is, s vitt is ajándékot, nem is. A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt elvette feleségül.

Hogy ez most miért jutott eszünkbe?

Van egy messze földön híres miniszterelnökünk, aki saját becses kezével ellenjegyezte azt a kormányhatározatot, amely szerint a „Recsk Nagyközség területén 2023. június 8-án bekövetkezett rendkívüli időjárási körülmény következtében károsodott lakóingatlanok lakói elhelyezésének központi költségvetési forrás terhére” 500 millió forintot különítenek el. Ebben hívták fel a belügyminisztert arra, hogy a keret terhére

„az érintett személyek lakhatásának megteremtése érdekében külön kérelem benyújtásával egyedi támogatást” kell biztosítani.

Az okos kormányfő – aki az okos molnárleánykával méltón versenghetne – által aláírt határozatban szerepel az is, hogy

„az érintett ingatlanok hosszú távú használhatóságának, lakhatóságának kérdéseiről jelentést kell készíteni azzal, hogy a vizsgálat térjen ki arra, hogy az ingatlanok károsodása összefüggésben van-e az időjárás okozta eseményekkel”.

A dokumentumban viszont egyetlen szót sem találni a Fideszhez közeli tulajdonos birtokolta bánya esetleges felelősségéről

Ki gondolta volna tavaly júliusban, hogy mindez igen hasonlatos a mesebeli lány történetéhez? Orbán Viktor ugyanis adott is, meg nem is. Adott 500 milliót, amit azonban nem kell kifizetni, mert általunk nem ismert szakértői vélemények szerint a recski sárlavina sújtotta házak „hosszú távú” lakhatóságában nem esett kár. Nincs olyan okos leány, aki teljes biztonsággal kijelenthetné, hogy mi történik „hosszú távon” például azzal a lakóházzal, amelyet csaknem az ablakáig elöntött az iszapár. Arról már ne is beszéljünk, hogy a sárlavina mekkora károkat okozott az ingóságokban, a kertekben. Továbbá felmerülhetnek pénzben nehezen kifejezhető nem vagyoni károk, amelyeket a kitelepítéssel, az ideiglenes elhelyezéssel járó megpróbáltatások okoztak. A lényeg az, hogy a miniszterelnök adott is, meg nem is. Bár ezért senki nem akarja feleségül venni. Amúgy meg hosszabb távon kit érdekel a recski szegénysoron lakó csaknem kéttucatnyi család sorsa? Ők legfeljebb nem fognak majd a Fideszre szavazni. Nem rajtuk múlik a kétharmad.

Tudjuk, a NER senkit nem hagy magára az árok szélén,

hiszen Horváth László recski országgyűlési képviselő néhány nappal az események után közösségi oldalán számolt be arról, hogy a kormány 500 millió forint segítséget nyújt a sárlavina károsultjainak. Leszögezte, hogy ez nem segély és nem kártérítés, hanem segítségnyújtás. Sajnálatos, hogy az érintettek ebből az összegből máig egyetlen fillért sem láttak. Valószínűleg nem is fognak. Miközben a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága alá tartozó Országos Bányakapitányság vizsgálatot rendelt el a bányavállalkozó ellen, amelynek eredményeképpen tavaly októberben megállapították, hogy a társaság nagymértékben eltért a műszaki üzemi tervben szereplő és engedélyezett bányászati tevékenységtől. Ezért a céget nevetségesnek tekinthető hárommilliós bírsággal sújtották. Nem érdektelen az sem, hogy az ellenőrzés során elhagyta a helyszínt az Andezit-Bau Zrt. felelős műszakivezető-helyettese és az ügyvezetője. A jegyzőkönyvet nem is írták alá. Ennyivel mégsem úszhatják meg, bár a szabálytalan bányászati tevékenység és a sárlavina közötti ok-okozati kapcsolatot bizonyítani kell.

Erre való a rendőrség, hiszen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt nyomozást folytatnak, amit nem sietnek el. Ügyvédi irodánk mindazonáltal próbapert kezdeményez, de az általunk képviselt személyeket úgy hallgatták ki, hogy erről minket nem értesítettek. Mi több, a nyomozás érdekeire hivatkozva az iratok megismerésének jogát sem biztosították. Ennek ellenére látunk esélyt arra, hogy polgári peres eljárásban a bányavállalkozást kártérítésre kötelezzék. A jogalap ugyanis megvan: a cég a műszaki üzemi tervtől eltérően folytatta a tevékenységét, és ezért az illetékes hatóság „súlyos” büntetést is kiszabott.

Vajon mi lesz a történet vége?

Új helyzetet teremtett, hogy a Belügyminisztérium közölte: a szakértői vizsgálatok szerint a sárlavina „veszélyhelyzetet nem okozott” és a „lakhatóságot befolyásoló körülmény nem merült fel.” Nem az a lényeg azonban, hogy esett-e az eső vagy nem esett, meg nem az, hogy több volt-e az eső, mint amire számítottak. Az a lényeg, hogy jött egy eső, ami azért tudta a földet lemosni a falura, mert olyan helyen kezdte meg a bánya a kitermelést, ahol nem is működhetett volna.

Úgy tűnik, a mesebeli molnárlányka – és a trükkös király – története a bíróságon folytatódik. Ráadásul rosszak voltak a kérdések, mert mi köze a kormánynak egy magánvállalkozás okozta kárhoz? A kabinetnek elvileg semmi dolga nincs ezzel. Ám nem kellett volna ígérgetni, hanem viselje a felelősséget a cég. De ha már hitegették a károsultakat, miért tettek úgy, mint ha adtak is volna, meg nem is? Bízzuk a végső döntést a független bíróságok bölcsességére.

Forrás

Kapcsolódó

Szerző