Nem Marxot kell hibáztatni, hanem megérteni a történelmet

Elég sokan felháborodtak azon, hogy szülővárosában megemlékeztek Karl Marxról, a 200 éve született filozófust hibáztatva a kommunista, vagy inkább sztálinista diktatúrák bűneiért. A fideszes politikusok betámadták Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét is, aki felszólalt Trierben a rendezvénysorozat megnyitóján. Azonban nem is az a fontos, hogy mit gondolunk Marx munkásságáról, hanem az, hogy megértjük-e a történelmi folyamatokat.

Én nem Rétvári Bencével, hanem inkább Jean-Claude Junckerrel értek egyet. Az Orbánt már 2015-ben – tréfásan – diktátornak szólító és felpofozó EB elnök az őt most ért támadásokra válaszul azt mondta a város díszpolgáraként tartott megnyitó beszédében, hogy szerinte Karl Marx életművét nem az eszméire hivatkozva elkövetett rémtettekből táplálkozó előítéletekre alapozva kellene értelmezni. „Marxot a korából kiindulva kell megérteni.”

Marx zseniálisan elemezte korának társadalmát, a korai kapitalizmust, annak gazdaságát és hibáit, a jövőt viszont nem látta előre. Nem azt jövendölte, hogy Kelet-Európából kiindulva, majd diktatúrák alakulnak ki a világ jelentős részén, pláne nem javasolta ezt. Ő a jogegyenlőség, az igazságosság híve volt. A kapitalizmust elsősorban a társadalmi igazságtalanságok miatt bírálta. Úgy vélte, a gazdaság és a társadalom fejlődése egy idő után meghaladja a kapitalizmust, és így jön majd létre a szocializmus, először a legfejlettebb országokban.

A valóságban azonban Oroszországból kiindulva, viszonylag fejletlen országokban szerezték meg a hatalmat a marxi eszmére hivatkozó erők, amelyek aztán diktatúrák építésébe fogtak. Abban, hogy átvehették a hatalmat, kulcsszerepe volt a két világháborúnak, abban pedig, hogy durva önkényuralmakat hoztak létre, a térség gazdasági és társadalmi elmaradottságának, a polgárosodás hiányának volt meghatározó szerepe.

Az elmélet nem ok volt, hanem csak igazolás, érvrendszer. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Marx elméletét átírták, átértelmezték, részben meg is hamisították. A lényeg, hogy a politikához, a hatalomhoz igazították. Arra, hogy a történelmi elmaradottság volt az igazi ok, „kiváló” példa a Gulág. Annak ugyanis az előzménye, mintája a cári rendszerben gyakori szibériai száműzetés, amiről az új hatalom vezetőinek személyes tapasztalatuk is volt. Mert ne feledjük, a térségben akkor is többnyire diktatúra volt, amikor az nem a marxi ideológiára hivatkozott.

Magyarán az ideológiát igazították a kialakuló diktatúrához, nem pedig a társadalmat az elmélethez – az inkább csak magyarázat, a propaganda alapja volt. Akinek ez nem tetszett, mert például egy korábbi diktatúra ellenségeként csatlakozott a mozgalomhoz, és ragaszkodott volna az eredeti eszméhez, a hatalom belső ellenséggé, ügynökké nyilvánította.

Nem a marxizmus az egyetlen ideológia, amelyet kiforgattak a tömegek befolyásolása érdekében

Más eszmékkel is meg lehet győzni a népet arról, hogy súlyos veszély fenyegeti, de a Vezér majd jól megvédi, sőt, ő gondoskodik arról, hogy valamikor a jövőben jobban éljenek, hiszen az ország jobban teljesít…

Ez megtörtént a nemzeti szuverenitás eszméjével is, csakúgy mint a kereszténységgel. Gondolom, az is egyértelmű, hogy például az inkvizíció nem Jézus tanításaiból következett. De a kereszténység jó példa arra is, hogy egy, eredetileg az emberek egyenlőségét, az igazságosságot és a szeretetet hirdető eszmét fel lehet használni hivatkozási alapul a gyűlöletet és a társadalmi igazságtalanságokat fokozó, a szabadságot korlátozó önkényuralom létrehozásához. Ma éppen ezt látjuk Magyarországon.

Kapcsolódó:

Marx-Euro, „Tőkét” tartó kacsa, arcképes bögre, Marx-vörösbor – így ünnepel a szülőváros