Ha Márki-Zay a kutyáját indítaná a választásokon… avagy megszereztük a Ráb*sztunk című film forgatókönyvét

Tovább folynak a Ráb*sztunk című filmalkotás előkészületei, a producer úgy tervezi, hogy jövő tavasszal mutatják be. Rab László szŰrreál összefoglalója a 46-os hétről.

Pacalfőzés a parlamentben

Az Elk*rtuk foly*tatásának csúcsjelenete lesz az, amikor a Mini vattacukrot eszik bicskával a Karamellában. A tanácsadók szerint jobb lett volna pacalt enni nagykanállal, de a főrendező úgy döntött, hogy a NER szellemiségét a vattacukor jobban jelképezi. A jelmeztervek érdekessége, hogy a Minnerstájsz alakját megszemélyesítő színész egy piros-fekete kockás ingben flangál, azt még éjjel is hordja már évek óta, mert fölöttébb babonás. Ennek történeti alapja az, hogy egykor ezt viselte egy olyan választási pillanatban, amikor vesztésre állt, de sikerült fordítania. S úgy volt vele, hogy az ingben rejlő mágikus erőt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
A másik a szájnyalogatás, amelyet oly jól ábrázol a forgatókönyv. Híreink szerint szájnyalogató trénerek készítették fel az aktort, hogy kell a nyelvét jobbról balra előreleffintenie, s hogyan tudja sérülés nélkül végigpásztázni vele az arcát.

Főni, sz*r van a palacsintában

A legszebb jelenet mégis az, amikor a Minnnerstájsszal közlik a bukás közeledtét. A filmben Toniboy érkezik helikopterrel a Karamella teraszára, ahol a Mini éppen dekázik a jégkorongmeccs szünetében (ennek alapja Orbán egyik veresége, így palástolta el csalódását). Itt közlik vele a Fidesz-rendszer összeomlását jól keretező hírt: -Főni, sz*r van a palacsintában. Márki…
-Ki ne mondd! – ordít föl egy tanácsadó (havi négymillerért alkalmazzák, azelőtt a Mediaworks portása volt). – Tilos a nevét előtte kiejteni. Azt kell mondani, hogy Még…
A Mini először azt hiszi, nem a választások elvesztéséről akarnak vele diskurálni, meg is jegyzi, járt néhány nappal előtte Lonci bácsiéknál vidékütt, személyesen vitte a káposztaágyást a migráncsok elleni védekezésre felajánló bácsinak a nyugdíjkiegészítésről szóló hír egynegyedét, ott volt Manci néni is, aki almásrétessel és Álavjú feliratú táblával fogadta. – Nem mondták – jegyzi meg a Ráb*sztunk főhőse –, hogy elveszíthetjük a választást.
– Repked a dollár a szélben
– Mi se gondoltuk – ez Toniboy válasza. – Most mégis úgy áll a helyzet, hogy ágyesz-búgyesz, ahogy lesz, úgy lesz. A 106 körzet többségét elvitte ez a Már…
– Aham – csekkolja le a filmben a Minner –, most akkor Leninnel kérdve mi a teendő?
– Már bemondattuk a rádióban, hogy győztünk. Lesz egysoros hír Falucskai Ivettnél a tévében, látványosan nyert a Fidesz 25 körzetben.
Itt jön a szájnyalogatás, és elhangzik a kultmondat, mely aztán a film főcíme lett: – Ráb*sztunk. Fusson mindenki, amerre lát. A befőttesgumival átkötött dollárkötegeket mindenki rejtse el. A zöldfoki-szigeteki számlákhoz senki ne nyúljon az engedélyem nélkül. Ezt azért nem gondoltam volna.
Igen szépen megformálták a zárójelenetet, s itt azért visszacsempészték a pacalt a forgatókönyvbe. Németh Szilárd főzi hatalmas kondérban a Parlament márványlépcsőjén, „na ide is csak turistaként jövünk legközelebb”, mondja lemondóan egy csalódott NER-lovag, majd nekivágja a pacalos csajkát a színes üvegablaknak. Hullik a törmelék mindenfelé, a hanghatás leírhatatlan. A háttérben felpörögnek a rotorok, fut a rablóbanda. Egy képviselő – aki hozzá volt szokva éveken át, hogy lehet lopni – egy marék pacalt dugdos a vasalt kéknadrágja zsebébe, de amikor föllép a helikopter grádicsára, kihullik a zsebéből a vöröslő marhabél. Tisztára olyan, mint mikor Kosztolányi Édes Annájában Kun Béla repülőgéppel menekül. S hullani kezd a pénz a levegőből Budapest légterében.

A Mini meg a rendes emberek

Tökmindegy, Márki-Zay mit csinál és mit mond, ha a kutyáját indítaná a tavaszi választásokon, arra is szavaznék. Nem őrá, mert itt van egy félreértés. Nem Orbán és Márki-Zay között kell választanunk, hanem a lopásos urizálás és az ellenzéki lista között. Nagyon egyszerű lesz a választás, ott, ahol E-betűt látunk, tenni kell egy ikszet. Tökmindegy, ki honnan jött, milyen pártot szolgál, nem is kell már mögéjük odatenni, hogy DK, MSZP vagy Jobbik, ha ajtótájékoztatót tartanak, ott se kell már pártozni, elég, ha annyit mondanak: ellenzék. És ezt az ember megérti rögtön. A körzetekben is csak annyit kell az ellenzéki jelöltekről mondani, hogy van a Mini szolgája, és van vele szemben egy rendes ember. Mindenki döntse el, hogy melyik kell neki.
Van persze az is, hogy be kell állni szavazatszámlálónak. Nehogy megint az legyen, hogy Lonci bácsiék körzetébe nem jut elég ellenzéki. Érdemes látni, hogy bukik meg a tolvajok fejedelme, ott lenn, a helyszínen ez még érdekesebb lehet, mint a tévé előtt. Végül is az ország nagy közös óhaja, hogy Orbánt futni lássa. Ez a lényege az egész hajcihőnek. Látni, megélni a pillanatot, hogy elkullog a parvenü gombnyomogató banda. És a szétrabolt ország fellélegezhet. Engem sem izgat más. Márki-Zay beszélhet csacskaságokat – mondjuk nem volna baj, ha leállna a Fidesz-tempóval, beleértve a migránsozást is –, arra hajtunk, hogy az ellenzéki lista befusson. Ha valaki nem egészen komplett, az most egyelőre nem téma. Győzzön, és ha majd meg kell fékezni (mert például túl sokat nyalogatja a szája szélét alkotmánymódosítás idején), megfékezzük. Először rá kell taposni a gázpedálra, fékezni ráérünk azután is, hogy már robog a masina.

Bárkire bármit

Miután Karácsony eladta a Városházát, értékesítette a Rottenbiller utcát (by Majtényi László) és áruba bocsátotta (a NER oldalain) a lánchídi kőleókat is. Eladta, MERT nincsenek ott. Az árukból biztos helikoptert vett, el akar repülni Kis Grófo-hoz lagziba, hogy mulasson. Nagyon vicces különben, ahogy Bajnai Gordon egykori miniszterelnök reagált az esetre, amikor belekeverték a Városháza eladása kapcsán a kedves cikkekbe.

„Gansperger Gyulával, mint az első Orbán-kormány állami vagyonkezelésért felelős vezetőjével találkoztam 1998-ban”

– írja Bajnai, s az ember szája önkéntelenül szétszalad, mert rögtön Dániel Zoltán emléke ugrik be. Álljon itt az egyik legszebb betét A Tanú című filmből:

„Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség. Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös. Magára is, magamra is, mindenkire!”

Ez volt a 46-os, tombolni kezdett körülöttünk a korona, egyre nagyobb az esélyünk rá, hogy megkapjuk. Mindenki legyen észnél, jöjjön a 47-es!

Előző hét

Rab László: ellenfél nélkül szép az élet, avagy: egy bolond hárommilliót csinál!