Mennyire hatékonyak az Oroszország elleni szankciók?

Jelenleg nagyjából két teljesen eltérő narratívát olvashatunk a médiában, az egyik szerint az Európai Unió által Oroszországgal szemben bevezetett szankciók eredményesek, míg mások szerint a szakciók nagyob gondot okoznak Brüsszelnek, mint Moszkvának.

Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő a Qubit.hu-n megjelentett elemzésében igyekezet kideríteni a valóságot

“A történelmi példák azt mutatják, hogy az autokráciák sokkal inkább készek és képesek a szankcióknak ellenállni, mint a demokráciák. Az utóbbiak többnyire már a kilátásba helyezett büntető intézkedések hatására módosítanak politikájukon, míg az autokráciák beleállnak a küzdelembe. Tehetik ezt azért, mert az ország magatartását kevesek döntése határozza meg. És mivel ezen kevesek döntését többnyire nem a közjó szolgálata határozza meg, a szűkülő erőforrásokat azok felé a társadalmi csoportok felé irányíthatják, amelyeknek fontos szerepük van az autokratikus rend fenntartásában.”

Az orosz gazdaság teljesítménye tavaly nominális értéken számolva több, mint 1700 milliárd dollárt tett ki, amivel az orosz volt a világ 11. legnagyobb gazdasága. Itt fontos megjegyezni, hogy a teljes orosz GDP, a világ GDP-jének mindössze 1.95 %-a. Összehasonlításul a listavezető Egyesült Államok gazdasága közel 20 ezer milliárd dollár teljesítményre képes (24.08%), míg Kína 12 200 milliárd USD-t termel (15.12%).

“Arra, hogy egy nagy gazdaságot átfogó szankciós politikával sújtsanak, eddig egyszer volt példa, amikor 1937-ben Kína ismételt megtámadása miatt a világ akkori 7. legnagyobb gazdaságát, a japánt vonták büntető intézkedések alá. De azok a szankciók is csak az után váltak hatékonnyá, hogy a bojkotthoz az Egyesült Államok is csatlakozott.”

Az orosz jegybank korábbi alelnöke, Szergej Alekszasenko számításai szerint az Oroszország ellen 2014-2015-ben elrendelt büntető intézkedések 2021-ig 16 százalékot vettek el az elérhető, vagyis potenciális GDP-ből, tehát az orosz gazdaság teljesítménye tavaly ennyivel lehetett volna nagyobb, ha nincsenek az Oroszország elleni szankciók. És azok messze nem voltak olyan kiterjedtek, mint a mostaniak.

A teljes orosz import 49 százalékát ugyanis gépek és berendezések teszik ki, miközben az orosz behozatal 45 százalékában épp azokból az országokból származik, amelyek csatlakoztak a Moszkva elleni szankciós politikához.

A legdrámaibb hatás a személygépkocsi-gyártásban tapasztalható

A nélkülözhetetlen alkatrészek hiánya miatt a 18 oroszországi autógyárból ma már csak kettő működik. De vannak más példák is, amik azt mutatják, hogy a Moszkva elleni szankciók nagyon is működnek. Nem abban a tekintetben, hogy a Kreml urait már most eltántorítanák a háború folytatásától, hanem abban, ahogyan kezdik felőrölni az orosz gazdaságot.

Azzal, hogy a személyautók gyártása gyakorlatilag leállt, három és félmillió ember munkahelye került veszélybe – ők adják a foglalkoztatottak közel 5 százalékát. Ugyanakkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy a most álló gyárak belátható időn belül újra elkezdhetnének működni.

Az orosz ipar egyik leggyengébb láncszeme ugyanis épp a gépgyártás

A tekintélyes moszkvai közgazdaságtudományi egyetem, a Viszsaja Skola Ekonomiki professzora, Igor Lipszic szerint az oroszországi szerszámgépek 70 százaléka tíz évnél, míg további negyede húsz évnél idősebb. Ebbe az ágazatba az elmúlt harminc évben alig fektettek, úgyhogy „importkiváltó” képessége felettébb korlátozott. Nincs jobb helyzetben a vas- és acélgyártás sem: az ágazati minisztérium előrejelzése szerint ennek az iparágnak a teljesítménye 2030-ig stagnálni fog.

“A háború előtt az ágazat egyik óriása, a novolipecki vaskohászati gyár termékeinek 60, míg a cserepoveci székhelyű bányászati és acélipari cég, a Szeversztal termékeinek 47 százalékát értékesítette külföldön. Vannak, akik azt feltételezik, hogy Kína majd megveszi mindazt, amit az orosz cégek korábban más országokba exportáltak, de ez illúzió.”

Ami a földgáz-szektort illeti, az idei oroszországi kitermelés az augusztus 15-ig tartó időszakban 13 százalékkal volt kisebb, mint tavaly ugyanebben az időszakban, az export pedig 36 százalékkal maradt el a 2021-es év hasonló időszakától. A Gazprom próbálkozhat a szállítások visszatartásával, de ez kétélű fegyver, és bevetése keményen visszaüthet. A szállítások csökkentése már csak azért is problematikus, mert az oroszországi tárolók szinte teljesen fel vannak töltve, úgyhogy vagy szállítják a felszínre törő gázt a megszokott útvonalakon, vagy elégetik. Más lehetőség nincs, belátható időn belül ugyanis az eddig Európában értékesített gázt nem tudják Ázsiába átirányítani.

Itt fontos közbevetni, hogy például a kormánypropaganda egyik zászlóshajój, az M1 és az ott megszólal “szakértők” folyamatosan azt bizonygatják, hogy az oroszok könnyedén el tudják adni a gázt Ázsia irányába.

Oroszország
Fotó: Szergej Bobjlev / TASSZ

Ugyanezt mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök a vlagyivosztoki Keleti Gazdasági Fórumon

Azt az elhatározást, hogy árkorlátozást kell bevezetni az orosz energiaforrásokra, „teljesen ostobának”, minősítette, mert szerinte semmit sem használ a kezdeményezőknek, Oroszország viszont nem fog veszteségesen olajat és gázt szállítani.

Rámutatott, hogy Oroszországnak nem okoz gondot a világpiacon eladni az energiaforrásait, különös tekintettel a Kínával fenntartott „nagyszerű” kapcsolataira, amelynek gazdasága, mint mondta vásárlóerő-paritáson számolva meghaladja az amerikait. Mint mondta, a kereslet növekszik a Szibéria Ereje gázvezeték pedig teljes kapacitással üzemel.

Az orosz elnök azt hangoztatta, hogy Oroszország kész más országok igényeit kielégíteni, a prioritást számára a belső piaca jelenti. Megjegyezte, az európai piac mindig prémium kategóriájúnak számított, de az Ukrajna körüli válság elkezdésével megszűnt annak lenni és még az európaiak amerikai partnerei is átirányították a cseppfolyósított földgázt szállító tartályhajóikat ázsiai országokba, köztük Kínába, mert ott többet adnak érte.

Vagy szállítják a gázt, vagy elégetik 

A szankciók által nehezített körülmények között Moszkva sem új vezetékeket, sem új LNG-terminálokat nem tud építeni. Egy olyan új vezeték megépítése, ami Szibéria északi részéről szállítana gázt Kínába, legkevesebb öt évbe telne, és legalább 200 milliárd dollárba kerülne. De még ha lenne is rá idő és pénz, akkor is reménytelen vállalkozás lenne a megfelelő műszaki háttér hiányában. Senki nem vállalná, hogy jó minőségű csöveket és kompresszorokat szállítson. Úgyhogy ha Moszkvának továbbra is az marad a célja, hogy zsarolja Európát, marad a gáz fáklyás elégetése.

Nem jobb a helyzet a kőolaj-kitermelés és -export területén sem

A kőolaj ára valószínűleg már túl van a nyár elejei csúcson, december végén pedig hatályba lép az EU hatodik szankciós csomagja, ami négy tagállam – Magyarország, Szlovákia, Csehország és Bulgária – kivételével megtiltja az orosz kőolaj vásárlását, március elejétől pedig hasonló tiltás lép életbe a kőolaj-származékok tekintetében is. Moszkva már eddig is igyekezett Ázsia felé átirányítani szállításai egy részét, de az embargó életbelépése után jóval nehezebb lesz tankereket és azok biztosítására kész társaságokat találni. Vagyis az a felfutás, ami a tavaszi-nyári időszakot jellemezte, az év elejétől biztosan megtörik, sőt az ázsiai piacokon értékesített orosz kőolaj mennyisége is csökken majd.

Forás: Qubit.hu

Ha megírná véleményét, vagy megvitatna ezt-azt másokkal, esetleg kérdése lenne a cikkel kapcsolatban, Facebook oldalunkon megteheti!

A Kreml elzárta a csapot: amíg szankciók vannak, nem jön gáz az Északi Áramlaton

Friss híreink