Kerítésen innen
Merkely mérhetetlen büszkesége: „154 csillogó szemű Semmelweis Polgár” indult Szlovákiába
„Ma hajnali 3 órakor útjukra engedtük a Semmelweis Egyetem olyan hatod éves orvostanhallgatóit, ötödéves fogorvostan-hallgatóit, rezidenseit, valamint PhD hallgatóit és szakdolgozóit Szlovákiába” – írja Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora Facebook-oldalán.
50-et kértek, 154-en mennek
Mint ismert, Korčok szlovák kül- és EU-ügyekért felelős miniszter Twitter-bejegyzésben tudatta, hogy Magyarország 200 egészségügyi dolgozóval segíti a hétvégi szlovákiai országos tesztelési programot. A miniszter szerint Szlovákia csak 50 embert kért, a magyarok mégis 200-at küldenek, akik Komáromban, Léván, Nyitrán és a Kassa melletti Tőketerebesen segítenek majd be szlovák kollégáiknak.
A Semmelweis Egyetem rektora közösségi oldalán most azt írja,
„mérhetetlenül büszke vagyok, hogy kevesebb, mint 1 napon belül jelentkezett 154 csillogó szemű Semmelweis Polgár a szabadidejüket feláldozva, s készen álltak az azonnali indulásra.”
Juszt László a fentiekről közösségi oldalán…
„Vannak pillanatai, s vannak döntései ennek a kormánynak nevezett valaminek, amikor elfogynak a szavak.
Tudom én, hogy szép dolog a szolidaritás, meg a segítségnyújtás, fűnek-fának ajándékozni a drágán megvett lélegeztetőket, de amikor pontosan tudja mindenki az u.n. kormányban és azon kívül, hogy bizony nincsen elég tesztelés itthon, nincsen elég szakember – már az orvos egyetemistákat állítják munkába – a mentők hónapok óta csúcsra járatva végzik a feladatot, akkor
200 embert akár csak két napra is kivenni ebből a munkából több, mint felelőtlenség. BŰNTETT A MAGYAR NÉP ELLEN!
Szerző
Kovács Józsefné
2020.10.31 16:50 at 16:50
Szóval, én azért, erre nem lennék ilyen büszke, amikor az itthoni eü dolgozók a fáradtságtól nem állnak a lábukon már! Pl. Kedves Ismerőseim, Barátaim, Betegeink!
Gondolkoztam, hogy megírjam-e a következő „pár” sort, avagy sem….
Mégis az írás mellett döntöttem, mert hátha lesz pár olyan, akihez eljut az üzenetem, kérésem.
Ma reggel ügyelet után (Győr, Petz Kórház, az ország talán második legnagyobb kórháza, aneszteziológiai ügyelet) nem túl rózsás a hangulatom….
A tények: a győri kórház érdemben közel teltházas COVID pozitív betegekkel, lassan minden korábbi osztály helyén koronavírusos betegek fekszenek.
A kórházban jelenleg 3 intenzív osztályon (eddig 1db központi intenzív osztály volt) küzdenek szó szerint a kollégáim a betegekért….2 intenzív osztály COVID-intenzív, 1 nem fertőzött betegeket ellátó intenzív osztály.
A betegek csak jönnek és jönnek, egyre fiatalabbak az intenzívre kerülő pozitív betegek…nem 80+, hanem 50+, 40+ vagy fiatalabb.
Az intenzíven dolgozó kollégák elmondása alapján, aki lélegeztető gépre kerül, annak sajnos kis esélye van a túlélésre. Kevés beteget tudnak megmenteni. Aki intenzíves szakorvos, szakdolgozó hozzá van szokva a küzdelemhez, halálhoz, de nem ehhez, ami most zajlik.
A környéki megyék kórházai beteltek, a mobil járványkórház, közel teltházas…intenzíves orvosok hívják egymást, hogy próbáljanak a betegeik számára vmelyik másik intenzíven helyet találni, mert ők már nem tudják hová tenni a beteget……TELE, TELE, TELE…..
És közben az egyéb betegek ellátása (balesetek, szívinfarktus, agyvérzés, mérgezés, szülések, stb. stb) ugyanúgy szükséges és nincs belőlük kevesebb, mint máskor.
Kérek tisztelettel Mindenkit, hogy vegye komolyan a járványhelyzetet, a védekezési rendelkezéseket!
Nem, nem most kell régen látott családtaggal, baráttal, stb összejövetelt, bulit tartani! Nem, nem most kell wellness hétvégére menni! Nem, nem most kell shopping napot tartani….stb, stb.
Kérek Mindenkit, higgye el nekem, hogy minden egészségügyi dolgozó napi szinten küzd a betegekért! A rendszer hibái, extrém mértékű túlterhelése és ebből adódó csúszások, várakozások nem a mi hibánk, nem mi tehetünk róla!
Igen, van, hogy türelmetlenek, ingerültek vagyunk. Emberek vagyunk, akik most már nagyon fáradtak és elkeseredtek. Elnézést kérünk érte!
Mi is emberek vagyunk, anyák, apák, nagyszülők, nők és férfiak családdal, gyerekekkel, betegségekkel, félelmekkel, bizonytalansággal tele, DE minden nap, mikor szolgálat van, akkor megyünk és megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet. Sokan közülünk, akik covid betegekkel dolgoznak akár kórházban, akár a mentőszolgálatnál, minden alkalommal a saját egészségüket, akár életüket teszik kockára másokért!
És itt álljunk meg egy pillanatra! Nem, nem pénzért tesszük ezt, és nincs akkora összeg, amelyért ezt megtennénk, ha nem tekintenénk ezt hivatásnak!
Ti, Önök, akik az elmúlt időszakban (tisztelet és köszönet a kivételeknek!) – sajnos egyre gyakrabban- szapuljátok/szapulják az egészségügyi dolgozókat, elgondolkoztatok/elgondolkoztak azon, hogy önként vállalva bemenne-e olyan helyre/lenne –e olyan emberek mellett, akiktől bmelyik percben megkaphatja azt a vírust, ami lehet, téged/Önöket is megbetegítheti, vagy akár meg is ölheti?!
Ezt mennyi pénzért vállalná hetekig, hónapokig? Csak őszintén!……ugye, ugye?
Kérek, mindenkit tisztelettel ne bántsatok/bántsanak minket!
Értetek/Önökért tesszük kockára egészségünket, életünket és a családunkét – mert ugye tünetmentesen mi is átadhatjuk a saját hozzátartozóknak- minden egyes nap, minden egyes műszakban, amikor dolgozunk ebben a jelen járványhelyzetben.
Köszönöm annak, aki ezt elolvasta!
Kérek, mindenkit, hogy vigyázzon magára, vigyázzunk egymásra!
Mert lassan nem lesz más, mint halálhörgés és siralom….