Mese a közelorozási pályázatról

Egyszer volt hol nem volt, egy pici kis ország Afrika sötét dzsungelében,amit egy hatalmas növésű, jó kiállású, karcsú Főmérnök király vezetett, aki univerzális tehetség volt. Mindenhez értett, a matematika tudománytól, az űrkutatáson át a terhességek számának növeléséig. Miután nagyon okosnak született, a legnagyobb tehetségekkel vette körbe magát minden poszton.

A disznófuttató felújítása

Ő, és családja éppen, hogy megéltek csak, de udvartartása erősen gazdagodott, amit neki, és a Jóistennek köszönhettek. Persze minden törvényesen történt, állandóan közelorozási pályázatokat írtak ki, amiket a jószerencse folytán mindig a Király ismerősei nyertek meg. Csak az volt a furcsa, hogy itt egy kilóméter autópálya háromszor annyiba került, mint a szomszédos Frusztráciában, ahol pedig vidám népek éltek sok évszázad óta, még császáruk is volt valamikor. De a mi népünk szerette a jó királyt, ezért sose kellett bértapsolókat importálni a nemzeti ünnepekre egy másik királyságból.

Történt egyszer, hogy a városi disznó futtató, és szállító korszerűsítéséhez ki kellett írni egy új közelorozási pályázatot. Hogy szebb legyen a disznó futtató, messzi külországból szereztek be alkatrészeket, persze kicsit használtakat, de annál drágábban. A király egyik főhelytartója irányította a dolgot, és úgy döntött, hogy a három milliárdos üzletből egynek jobb helye lesz nála, mert ő azt szakszerűbben tudja a nép felemelésére fordítani.

A külországba elutalták törvényesen az aranysesterciusokat,majd felvettek belőle készpénzben egy milliárdot, hogy átadhassák a megfelelő embernek, de az valamiért nem vette át. A küldönc nem szeretett két zsák arannyal az utcákon sétálni idegen földön, ezért betért egy helyi bankba, és megkérdezte, be lehet-e fizetni, új számlát nyitni? A bankos kisasszony először csuklani kezdett ennyi arany láttán, de mosolyogva közölte, hogy temészetesen. Afrikai országról lévén szó, rálépett a lába előtt fekvő húszméteres idomított anakonda farkára, aki felismerve a jelet,a másik szobába érő fejéből kinyújtotta hosszú nyelvét a bankigazgató felé.

Egyszer csak megindult az utalás

Az igazgató észlelve ezt, azonnal szólt a helyi főzsandárnak, aki kezébe vette a dolgot.A rengeteg arany bekerült a bankba, és ők zárt láncú Junoszty televizión figyelték, hová kerül a pénz. Egyszer csak megindult az utalás egy nagyon távoli, meleg országba, ahol a fákon arany banánok teremtek. Egy magánszámlára. Ezután várták, hogy ki megy a pénzért. Jó memóriájú figyelő majmokat telepítettek az épületbe. Lássatok csodát, egy monszunos napon megjelent a bankban a mi kis országunk egyik főhelytartója, és fel akarta venni az egy milliárd aranyat. Még ökrös szekeret is hozott magával, hogy ne kelljen cipelnie.

De ott azt mondták neki a felkészített, meleg mosolyú bankos kislányok, hogy sajnos nem tudják kiadni,mert nem érkezett meg. Ezen persze ő őszintén megdöbbent. Nem tudhatott arról ugyanis,hogy az idegen ország titokban letiltotta a kifizetést. A figyelő majmok mindent jegyeztek a memóriájukba,a főhelytartó arcképét is, és elküldték az idegen ország főzsandárjának. Aki ezután megkereste a Főmérnök király nagyon tisztességes, és tehetséges főzsandárját azzal, hogy szerinte itt közpénz elorozás történt, amit többek között egy főhelytartója követett el, és információkat kért tőle, valamint szigorú büntetést.

Miután mesénk tárgya egy igen törvényes, és tisztességes ország, a Főmérnök főzsandárja szigorúan fel is lépett a nyomorult küldönc ellen, aki a bankba betette a rengeteg aranyat. Vádat is emelnek ellene,majd elítéli a tekintetes bíróság sok év sötét tömlöcre. Csak tartsa a pofáját, különben még többet kap! A helytartó, akinek arcát Aranybanán ország figyelő majmai rögzítették, azóta is boldogan él, és irányítja a Haza disznó futtatóinak felvirágoztatását.
Itt a vége fuss el véle!

Kapcsolódó

Az ÉS a kormányzati sajtó legújabb szerzeménye /Álhír-tudósítónk jelenti/