Migránsok, legyen minden nap karácsony!

Az éj leple alatt

Erekbe kúszó hideg volt azon az éjszakán. Mire odaértek a szögesdrót kerítéshez, már fölvágta valaki, ők a nyíláson másztak át. A fémszálak fogaikkal a menekültek húsába  haraptak, kiserkent a vér. A kicsi asszonyka védelmezőn szorította magához babáját, idős férje húzta szét a hálót, hogy át tudjanak rajta bújni.

Két napja nem ettek, nem kértek senkitől, mert kerülték a településeket, nehogy elkapja őket a rendőr. A nő látta, hogy az ura folyton magába omolva őrlődik. Ha mégis beszélt, csak azt mondogatta: milyen ember vagyok én, hogy a gyerekemnek, a családomnak nem tudok jövőt, kenyeret adni, mindig csak menekülnünk kell?! Az asszony vigasztalta: nem te tehetsz róla Jozef. De ma be kell mennünk a városba, mert összeesünk és megfagyunk. A gyereket se tudom szoptatni már.

A csoda már csak ilyen, hol jön, hol nem

A városban mindenhol égtek a lámpák, éppen vacsoraidő volt. A menekültek legalább száz háznál kopogtattak, csöngettek, de sehol sem engedték be őket. Azt kiabálták: mocskos migránsok, takarodjatok haza! Máshol egy férfi kiköpött rájuk és foghegyről mondta: rohadt terroristák! Ők megszégyenülten, egyre gyengébben mentek tovább.

A város széléhez értek, egy oldalba rúgott kis ház ablaka pislogott törötten, az udvaron egy összefonnyadt asszony éppen söpört. Utolsó erejükkel odavonszolták magukat és szállást kértek, kézzel, lábbal magyarázva. Gyertek lányom! –mondta a néni.A házban nem tudtok aludni, mert mi is öten vagyunk két ágyra, de a pajtában elfértek.Mindjárt adok egy csupor tejet, kenyeret, hogy te is tudj enni és adni a kicsinek.

Magukra húzták a pajta nehéz, fa ajtaját, és érezték,hogy a szívük is megtelik meleggel. A tehénke leheletével cirógatni kezdte a fiúcskát, a barika megnyalogatta az arcát, amitől felkacagott. A semmi kis asszonyka megitta a tejet, megszoptatta babáját, aki felnézett rá, és mosollyal az arcán, hirtelen elaludt. Mocorgó csönd lett.

Sokan látták a környéken, de később a csillagászok sem értették a jelenséget, mert a műszerek nem jeleztek meteort. Pedig a városi térfigyelő kamerák is felvették a megmagyarázhatatlan eseményt. Ugyanis amint a kicsi elaludt, a pajta fölött kivilágosodott az ég. Az úton éppen három vándor jött, egyikük a fényre felkapta fejét.– Nézd Gáspár, arra menjünk! Ott ragyog a csillag,amely mutatja az utat az embereknek.

(Vendégszerző: Dr. Martin Zoltán)