Banánköztársaság
Mihazánkos „háttérhálózat-szakértő” az Európai Parlamentben – hallott már róla?
A június 9-i EP-választásokon a Toroczkai-Duró-Novák féle szélsőjobboldali lista majdnem 7 százalékot kapott. Több mint 306 ezer magyar szavazó voksával a mihazánkos listáról az Európai Parlamentbe jutott Borvendég Zsuzsanna. E sorok írója – valószínűleg nem egyedül – a hétköznapokban megkíméli magát a fideszes-mihazánkos szélsőjobboldali szellemi alvilág végtermékeinek követésétől. Nagyon hasznos tehát, hogy a mértékadó sajtó munkatársa elkészítette a most felbukkant EP-képviselő portréját.
“Írni nem elég – Borvendég Zsuzsanna EP-képviselő (Mi Hazánk) pályája”
Barotányi Zoltán cikke a Magyar Narancs hasábjain olvasható “Írni nem elég – Borvendég Zsuzsanna EP-képviselő (Mi Hazánk) pályája” címmel. Ebből kiderül, hogy ez
a hölgy a tényekhez ragaszkodó, úgynevezett „akadémiai”, „céhes” történetírást tisztelő polgárok helyett a nyíltan elfogult, tendenciózus, megalapozatlan következtetéseket és összeesküvéselméleteket kedvelő szélsőjobboldali közönség körében nagyon népszerű.
Borvendég legutóbb a hírhedt Magyarságkutató Intézet munkatársa volt, ez év elejéig. Akkor mondott fel, amikor hivatalosan mihazánkos jelölt lett. Valójában az intézetet tavaly átvevő Kásler Miklós megjelenése óta készült a távozásra. Borvendég a Kásler által leváltott korábbi garnitúra, így Horváth-Lugossy és a mihazánkosokhoz sodródott, szabadkőműves hálózatok „leleplezésére” szakosodott Szakács Árpád köreiben érezte igazán otthon magát.
Dr. Borvendég Zsuzsanna, a Mi Hazánk EP-képviselője átvette megbízólevelét. Fotó: Dúró Dóra facebook oldala
Az sem véletlen, hogy egy másik közismert szélsőséges figura, Raffay Ernő is hasonló pályát futott be
Raffay, akinek szintén a szabadkőműves hálózatokkal kapcsolatban van nehezen gyógyítható beakadása, korábban a Magyarságkutató főigazgatójának „tudományos tanácsadója”, volt, manapság pedig Toroczkai pártelnök mellé szegődött tanácsadónak. (Erről a sötét társaságról többször írtam összefoglalót itt, a Városi Kuríron, például itt: „Orbán hadserege: sértettek, bosszúvágyók, kulturálatlanok — Lapzsemle”)
Borvendég a Magyarságkutató előtt a Történeti Hivatalnál, majd az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál dolgozott. Itt ismerte fel a titkosszolgálati jelentésekre alapozott történetmesélésben rejlő lehetőségeket. Egymás után sorjáztak könyvei a titkos akciókról, fedett ügynökökről, a rejtett hálózatokról. Az „alternatív valóság” világában klasszikus módszer a csúsztatásra, az összeesküvéselméletek gyártására, ha minden állítás mögött valami tény, adat is megbújik, és csak a figyelmes, szakértő szem veszi észre a túlzásokat. Barotányi Zoltán ismerteti Borvendég szakmányban gyártott könyveit, és kiemelten foglalkozik a legsikeresebb, „Az impexek kora” című kötettel. Ezt a Borvendég-kötetet Orbán Viktor is lelkesen ajánlgatta kormányai tagjainak és fideszes politikusoknak. Ez a tény sokat elmond a szélsőjobbos konteók felé sodródó Fidesz állapotáról. Mint Barotányi megjegyzi, Orbán lelkesedése „nem volt véletlen, elvégre a Borvendég vázolta narratíva tökéletesen illeszkedett a Tellér gyula-féle ’megalvadt struktúrákról’ szóló ’elmélettől’ a Bogár László nagyobb ívű, komplex konteóiig terjedő teoretikus mezőbe, amely máig meghatározza a NER-jobboldal világképét.”
„Borvendég kétségtelen érdeme volt, hogy először ismerte fel az úgynevezett napi operatív információs jelentések fontosságát a téma kutatásában”
– állapítja meg Barotányi Zoltán. A szerző ezek alapján „meséli el”a nagyívű történetet, amely
„rendszeresen túllép a források nyújtotta elemzési kereteken: többet lát bele a sztorikba, mint amit a dokumentumok értelmezése megengedett.”
Röviden: gond van a szerző állításai és a valóság viszonyával….
„Az impexek kora” a Kádár-kori Magyarországon fontos szerepet játszó állami külker monopóliumok, az „impexek” tevékenységét írja le a dokumentumokra hivatkozva, amelyeket részben külkereskedővé avanzsált volt titkosszolgák működtettek. Az impexek a Nyugaton alapított vegyesvállalatokon keresztül fedett titkos akciókat bonyolítottak, fontos szerepet játszottak a Cocom-listák kikerülésében, titkosszolgálatokhoz bekötött vezetőik pedig saját offshore vagyonuk gyarapítására is felhasználták kivételezett helyzetüket. Barotányi Zoltán megállapítja: Borvendégnek
„a szűken vett szakma nagyrabecsülését nem sikerült kivívnia; történész, társadalomkutató kollégái nem fukarkodtak a bírálattal, majd idővel – látva, hogy Borvendég ambíciói egyre messzebbre visznek a szakma decensebb vonulatától és a szakmai követelményektől – jeges hallgatással fogadták újabb ötleteit.”
A Magyar Narancsban megjelent portré három recenzenst idéz, akik a szakmai körökből megszólaltak. Laki Mihály, a Kádár-kori gazdaságtörténet tekintélyes kutatója például azt kifogásolta, hogy a belügyi jelentések mellett rendelkezésre álló más forrásokról Borvendégnél szó sem esik; valamint a szerző
„többnyire nem idézi, hanem elmeséli forrásanyagát. E mesélés közben gyakran nem bizonyít, hanem csak valószínűsít dolgokat (’feltehetően’, ’bizonyára’, ’valószínűleg’), majd a korábban még csak valószínűsített dolgokra utóbb már tényként hivatkozik.”
Stefano Bottoni történész is a források kevésbé egyoldalú felhasználását és kevesebb moralizálást ajánlott volna Borvendégnek, valamint azt is megemlítette, hogy
„a kötet lapjairól áradó, sokak számára irritáló ’zsidózásnak’ tűnő narráció az állambiztonság szakzsargonjának és előítéleteinek reflexió nélküli átvételéből fakad.”
A leginkább megértő Kenedi János volt Borvendég módszerei iránt, de Barotányi szerint a megkérdezett történészek „kevésbé megengedőek”: többnyire úgy látták, Borvendég
„munkái az első oldalaktól kezdve sugallnak egy a kutatási anyag által már alá nem támasztott, de az uralkodó NER-diskurzusba remekül illeszkedő, kellő indulattal elővezetett narratívát.”
Borvendég szívesen látott szerző és megszólaló lett a szélsőjobboldalon, ide értve a Fidesz és a Mi Hazánk köreibe tartozó médiumokat is
Publikációiban
“nem fukarkodott az aktuálpolitikai kiszólásokkal, például szó esett Soros György és a ‘globalista’ pénzhatalmi elit uralmi kísérleteiről” is.
Beszállt a Szakács Árpád szélsőséges “vitacikkei” kapcsán kirobbant vitába is Szakács oldalán. Nem sokkal azelőtt, hogy távozott volna a Magyarságkutató Intézetből, a Raffay Ernő vezette Trianon Munkacsoportba is átkérte magát. Mindez megfelelt Orbánéknak is, tehát Borvendég mihazánkos fordulata nem jelent radikális szakítást.
“A NER-t a kampányban is csak szőrmentén kritizálta”
– állapítja meg Barotányi Zoltán.
Annál lelkesebben készülődik Borvendég, hogy most aztán gatyába rázza Brüsszelt
Mint közölte,
“európai parlamenti képviselőként éppen az egyik olyan hálózati rendszer kellős közepébe kerülhetek, ahol közvetlen módon, szemtől szemben lesz lehetőségem küzdeni azon erőkkel, amelyek a nemzeti önrendelkezésre, az oly nehezen kivívott szabadságunkra, hagyományos értékeinkre törnek.”
Egy interjúban azt is hangsúlyozta, hogy EP-képviselőként kulturális területen szeretne érvényesülni, hogy felvehesse a harcot a woke, a cancel culture és az LMBTQ-jelenségekkel szemben.
“Ez megint csak szóról szóra a NER programja”- állapítja meg Barotányi Zoltán a Magyar Narancsban. Igaz, a kampány idején Borvendég azért bírálta az Orbán-kormányt, mert “nem lépnek fel tettekben is az ukránok támogatása ellen.”
Nos hát, ő jutott be több mint 300 ezer szavazattal az Európai Parlamentbe.
