Minden eldőlt?

Úgy látszik, igen. A „kormány” egyre kevésbé tartja fontosnak, hogy akár 54 perccel a döntés előtt tájékoztassa a lakosságot – az úgyis tudomásul vesz mindent. Visszaállítják Budapest vagy akár az ország 1944-es képét, mégpedig minden komolyabb cirkusz, netán ellenállás nélkül. Hiszen nem is lehet semmit sem tenni ellene…

Tényleg nem lehet?

Wachsler Tamás tényként közölte a dolgot:

 Nagy Imre szobrát eltávolítják a térről, mivel oda visszakerül a Vértanúk emlékműve. A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét pedig az Alkotmány utcában alakítják ki. Nagy Imre szobrát másutt állítják fel, de az új helyszínt egyelőre nem jelölte ki a kormány.

Wachsler Tamás júliusban az Országgyűlés nemzetbiztonsági ülésén tett javaslata alapján a Jászai Mari tér lehet az új helyszín, ahová az alkotóval folytatott egyeztetés és a szükséges engedélyek beszerzése után állíthatják fel Nagy Imre szobrát. Ám ezt egyelőre nem hagyta jóvá a kormány – közölte most a Magyar Naranccsal a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. – Így a szerencsétlen sorsú egykori miniszterelnök emlékművének sorsa egyelőre bizonytalan. De Wachsler szerint a válasz néhány héten belül megszülethet.

Wachsler Tamás vagy bárki más – olyan mindegy… Valamennyien illetékes elvtársak, vagy inkább érzéketlen gengszterek, akik követik a Gazda utasításait. Nem tudom, melyik a rosszabb: ha egyszerűen bármit megtesznek, vagy ha netán egyet is értenek például a szobor eltávolításával…

Visszakerül a „Vértanúk emlékműve”.

Ez az emlékmű 1934-ben készült, és magán viseli a kor minden ocsmányságát, hazugságát. Esztétikai értéke csak negatívumokban fejezhető ki; üzenete pedig gyalázat. Úgy állít ronda, gigantomán emlékművet az 1919-es Tanácsköztársaság áldozatainak, hogy csak őket tekinti „nemzeti vértanúknak”. Az adott összefüggésben egyértelmű a mondanivaló: a fehérterror áldozatai hiába voltak lényegesen többen, nem számítanak. Sőt: nem is volt fehérterror.

Ami 1934-ben kifejezte a kormány, a kurzus világképét, az fejezi ki ma is az Orbán-kormányét… Vagy azt, amit Orbánék eljátszanak – egyre cinikusabban, de egyre átéltebben is…

S a dolgot tudják még súlyosbítani.

„A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét pedig az Alkotmány utcában alakítják ki.”

A 2010. évi XLV. törvény a NER legnagyobb és leghatékonyabb, legkártékonyabb hazugságai közé tartozik. Erre az „összetartozásra” hivatkozva szállták meg a „külhoni” magyarság szervezeteit, fokozatosan fölszámolva önállóságukat. Az „összetartozás” napja a teljes magyarság egységét hivatott hirdetni, ami önmagában is abszurdum.

De van még valami, ami elfogadhatatlanná teszi. Az az „összetartozás”, amelyet valójában hirdet a hatalom, nem is az „elválasztott nemzetrészekkel”, hanem a „kormánnyal” való összetartozás. Másképp és nyíltan: azt hirdeti, hogy „a magyar nemzet” és a 2010-ben uralomra jutott bandita „kormánya” mindörökké összetartozik…

Mi pedig készülhetünk az egymásba érő borzalmak folytatódására:

fölkészülhetünk az őszirózsás forradalom becsmérlésére, kitagadására, a „patkánylázadásnak” csúfolt – Móricz, Babits, Kodály, Bartók, Tóth Árpád, szegény Juhász Gyula és mások! – kommün, a Tanácsköztársaság fölötti „diadalünnepre”; mindenre, ami elvezet majd a 2020-as ocsmány trianonozásig.

Ehhez szükséges Nagy Imre szobrának eltávolítása, ezt hirdeti majd az Alkotmány utcai hazugság, a „Nemzeti Összetartozás Emlékműve”.

És meg fogják csinálni, mert bármit megtehetnek.

Ahol úgy megalázhatják az MTA-t és az egyetemeket, a bíróságokat, ahogy nálunk (a többi förtelemről most ne essék szó); ahol olyan ocsmány kultúrkampf indítható, mint nálunk, ott bármit megcsinálhatnak.

Csupa szimbolikus ügy – ha tetszik: terelés. Arról terelik el a figyelmünket, hogy kik is voltunk, vagyunk vagy legalábbis lehetnénk… Kiforgatnak önmagunkból is.

Tényleg mindent megtehetnek..?

Jön a Parlament környékének további átalakítása – a múlt jegyében