Bevallom, semmihez sem értek azokból a dolgokból, amelyek olyan meghatározóak napjainkban. Nincs okostelefonom, mert hülye vagyok hozzá – akárcsak bármilyen egyéb műszaki, technikai csodához. Hasonló a helyzet a gazdasági ügyekkel. Azért ha vásárolni megyek hétvégente, az élelmiszerek árai között – ha nem is könnyen – eligazodom.
Mindenképpen megveszik – mert szükség van rá
Látom, hogy minden héten többet fizetek, mint egy héttel előtte, hiába vásárolok hozzávetőleg ugyanannyit. Az meg már régi tapasztalatom, hogy azoknál a termékeknél nyomják egyre följebb az árakat, amelyekről tudni lehet, hogy drágábban is elkelnek. Ezért kerülnek egyre többe a zöldségek, a gyümölcsök ezért drágul a tojás, a baromfi, a sertéshús.
De mindennek van határa! Ezt a következtetést vontam le szombaton, a bevásárlóközpontban. Egy kiló banán 399 forintban került. Ugyanakkor 400 gramm eperért 599 forintot volt képük kérni. Ki érti ezt? Azt még az én lila bölcsész fejemmel is tudom, hogy a banán, meg a többi déligyümölcs nem itt terem. Tehát az árukban van szállítási költség (gondolom, nem kevés), a termelő, a felvásárló, a szállító, meg a forgalmazó haszna egyaránt. Az eper itt terem (rá volt írva a dobozára), így a rárakódó költség jóval kevesebb.
Egy kollégám – amikor erről beszéltem neki – azt kérdezte: nem ismered a mondást? Úgy szól, hogy a magyar mezőgazdaságnak öt ellensége van: a négy évszak és az emberek. Naiv vagyok, mert azt soha nem gondoltam, hogy az utóbbiak ennyire haszonlesők lennének…
