73 ezer forint/ kopf – Isten – Haza – 5G – Mire kell a Vodafone?

Nem tudom miért pont a Vodafone bekebelezése akasztott ki, ám mivel a nagyszerű kormányfüggetlen sajtónk és a mégnagyszerűbb ellenzéki pártjaink sem kérdőjelezték meg ezt a shoppingolást, megteszem én–írja közösségi oldalán Hőgyész -Tahi Zsófia.

Mi a lószarnak tartjuk ezeket, ha ennyire se képesek?

Egy demokratikus állam pontosan érti a feladatát, és nem vásárolgat mobilcégeket (sem). A lakosság – vállalatok – állam háromszögben szépen kialakult, kinek mi a dolga, és eddig soha sem vált be, ha bármelyik szereplő a másikét kezdte el csinálni. És itt kölönösképp az államra gondolok, mert valamiért akik mások (az adófizetők) pénzét költik el, sokkal hajlamosabbak eszenélkül költekezni, mint azok, akik maguk dolgoztak meg a pénzükért. Szóval persze, kedves ellenzék és kedves tudálékos sajtó, legalább dupla árat fizetünk a Vodafone-ért, és persze, covid, háború, recesszió, energiaválság közepén nem költünk 700 milliárd forintot egy cég megvételére.

Fejenként annyi, 73 ezer forint esik ránk, hogy mindünk feje betörhet

Talán jobban megfogható, ha úgy mondom, minden egyes állampolgárra 73 ezer forint esik. A ködös, de bizsergető nemzetstatégia szó mögé bújik az állam, ami azért is ragyogó, mert hiszen ki merné megkérdőjelezni az idegenszívűeken és a sorosistákon túl egy nemzet stratégiájának értelmét? Pont ezt kell tennünk pedig. Mi előnyre számít az állam Árpád vezér leszármazottai és az eddig ki nem irtott és el nem üldözött társutasok számára abból, hogy egy mobilcég magyar tulajdonba kerül? Ugyanis józan piaci körülmények között kb. mindegy, ki tulajdonolja a távközlési cégeket, amig kellően tőkeerős és szakmailag kompetens.

Mi a teendő kopmpetencia-hiány esetén?

Utóbbi azt is jelentheti, hogy pl. egy nyugdíjalap a fő tulaj, és a kompetenciája abban nyilvánul meg, hogy belátja, nem ért ehhez a konkrét iparághoz, ezért különösen sok energiát fordít arra, hogy a menedzsment viszont értsen hozzá. Látható, hogy a nemzeti hovatartozás tökéletesen irreleváns a tulajdonlási körben. Ha az állam szeretne a piacon túli érdekeket is megjeleníteni mondjuk épp a távközlési piacon, azt könnyen megteheti, hiszen ő adja a koncessziót a mobilcég működésére, a frekvenciát, de még a számmezőt is, cserébe minőségi, ellátási, ár és egyéb szabályozókat épít(het) a piacba. Ehhez nem kell sem magyar, sem állami tulajdonosnak lenni. Sőt, az állami tulajdon megjelenésével összekeveredik a szabályozó és némely piaci versenyző szerepe, ami bizonyítottan káros még civilizált államok esetén is.

Miért egy közbeszerzéseken felhízlalt oligarcha cége és maga az állam várásolja meg a Vodafont?

További kérdés, hogy ha a nemzeti tulajdon a fontos, akkor miért egy közbeszerzéseken felhízlalt oligarcha cége és maga az állam várásolja meg a Vodafont, miért nem viszik például a magyar tőzsdére azt? És akkor néhány valódi okot, mint lehetőséget felsorolnék: – az állami cégek „szponzorálják” a kormánypárt-közeli álcivileket, minden új állami cég újabb pénzcsap, aminek költései jóval inkább rejtve tudnak maradni, mint az államiak. – nem-piaci szolgáltatásokat és árakat vezethetnek be (pl. állami alkalmazottak veszteséges tarifái, amit a nem-állami előfizetők fizetnek meg.) – nem piaci alapon beszállítókat lehet ráerőltetni a cégre – az állam egy gombnyomással le tudja kapcsolni a tulajdonában álló hálózatot, akár földrajzi helyhez kötötten (pl. tüntetés). Itt a beszélgetések mellett az internetet is értem. – a cellainformációk és forgalmazási adatok felhasználásával a kormánypárt által tönkretenni vágyott réteg számára új adókat tud kitalálni – a Rogán alá került titkosszolgálatot az eddigieknél is kevesebb garanciális feltételek mellett tudnak bárkit lehallgatni, illetve minden egyéb, róluk szóló adatot felhasználni.

Összefoglalva: nincs érdemi ok erre a vásárlásra, cserében észbontó nagy gazemberségeket lehet elkövetni a szimpla lopáson túl.

(Forrás)

Kapcsolódó