Kerítésen innen
Molnár Áron: nem Attila, senki nem akarja elpusztítani a Nemzeti Színházat, pont, hogy meg kell menteni. Tőled….
Szintet lépett Vidnyánszky Attila hétfő este és nem az eddig elmulasztott megegyezés irányába, hanem pont ellenkezőleg. A balesetet szenvedett Szász Júlia kapcsán tovább feszítette a húrt a hazugságon kapott színigazgató: „el szeretnék pusztítani ezt az intézményt -Nemzeti Színház- ugyanazok az erők, akik ’65-ben fölrobbantották, ugyanazoknak az erőknek van jogfolytonossága, gondolatfolytonossága és mást sem csinálnak, mint nagyítóval néznek bennünket és keresnek fogást rajtunk….”
„Tőled kell megvédeni…”
Molnár Áron közösségi oldalán fakadt ki:
„…az interjú után hogyhogy nem áll fel a Nemzeti Színház társulata és kérik Vidnyánszky lemondását?
Van itt minden a Nemzeti Színház igazgatója részéről:
- áldozathibáztatás,
- összeesküvés elméletek,
- felelősséghárítás.
Miből gondolja a társulat bármely tagja, hogy velük nem pont ugyanez történne meg? Miből gondolják, hogy őket nem szúrná hátba, nem árulná el abban a pillanatban Vidnyánszky, amint veszélyeztetve érezné a pozícióját?
Döbbenetes, ahogy Horváth Lajos Ottóról beszél
A “mi” és “ők” narratívát már oly sokszor hallottuk, visszatér a “gyilkos erők” kifejezés, az “erő” ami azon munkálkodik, hogy “elpusztítsa” a Nemzeti Színházat.
Nem Attila, senki nem akarja elpusztítani a Nemzeti Színházat, pont, hogy meg kell menteni. Tőled. Ahogy a társulatot is és az egész magyar kulturális közösséget.
2021-ben a Vígszínházban már felmondott 14 színész, köztük én is, állt ki azért nyilvánosan, hogy Eszenyi Enikő ne folytatása abúzív, félelemkeltő és kártékony ámokfutását. Majd 63-ra nőtt a számunk és végül több, mint 100 társulati tag és vígszínházi dolgozó követelte a vizsgálatot és Eszenyi lemondását. Sikerrel jártunk.
Ezt a munkát nem végezhetjük el a Nemzeti Színház dolgozói és társulati tagjai helyett. Most az ő kezükben van a változás lehetősége. Viszont, ha nem történik ilyen, akkor az azt jelenti, hogy legitim a hazugságra, csöndre és vakhűségre épülő rendszere Attilának. Lássuk.”
Lengyel Tamás olvasata
„Teljesen egyetértek Áronnal, annyi szomorú kiegészítést tennék – nem felmentve ezzel senkit -, hogy megértem, ha nehéz hinni abban, hogy változás fog bekövetkezni, hiszen eddig a hatalom mindenre rezignáltan, faarccal reagált.
Lásd kegyelmi botrány, oroszok a külügyben, Völlner-Schadl-Rogán ügy, és még sorolhatnám, de hogy ne csak a kormányzatot említsem, a Karácsony Gergely vezette főváros is meglepőt húzott az Eszenyi ügyben, amikor nem a panaszosok érdekeit tartotta szem előtt, hanem érthetetlen okból kifolyólag kurtán – furcsán lezárta, és megsemmisítette a vizsgálat konklúzióját, majd a résztvevők személyiségi jogaira hivatkozva végülis nem foglalt állást, a panaszosok meg nem tudhatták meg, hogy akkor a munkahelyi magatartásformák közé felvehető-e, ha valaki torka szakadtából ordít pl. egy mikrofonba, ahogy Eszenyi Enikő is tette. Viszont, ha nem állunk ki az igazunkért, ha nem vállaljuk a konfliktust, ha újra és újra hallgatunk és reménykedünk abban, hogy mi majd megússzuk, akkor ez a világ még szarabb hely lesz, ahol félelemben, magunkat összehúzva, meghasonulva kell léteznünk.
Ezért nem számít, hogy eddig kevés, és vagy nem olyan következményei voltak a dolgoknak, mint szerettük volna. Fel kell állni és mondani kell hosszan, kitartóan és így változni fog a világ!! Én veletek vagyok, bármiben tudok segíteni, szóljatok!”
Szerző
