Muszáj megtenni! L. Ritók Nóra exkluzív interjúja a Városi Kurírnak

Képes tudósításokban számoltunk be a független kis könyvkiadók szövetségének angyalföldi rendezvényéről. Szombaton L. Ritók Nóra,az országos hírű Igazgyöngy Alapítvány vezetője a Láthatatlan Magyarország című friss kötet szerzője is dedikált. 

Összetett probléma

• Jelképes értékű, hogy az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjeként, toldi tapasztalataival a háta mögött olyan kis független könyvkiadók rendezvényén lépett fel, amelyek nagyon megszenvedték a kiszolgáltatott helyzetüket. Tudatos döntés volt az Ön részéről ez a kiállás?
•  Érdekes volt ez, mert amikor a Tea Kiadó, a Láthatatlan Magyarország kiadója felkért, hogy legyek ott, még hezitáltam kicsit…a 250 km-es távolság, meg a nagy leterheltségem miatt. Aztán jött az, amit kérdez. Hogy talán van jelentősége annak is, ha az üzeneteket így is összekapcsoljuk. Mert a dolgok összekapcsolódnak, rendszert alkotnak, sok esetben ugyanolyan érzések, hatások mentén szerveződve. Muszáj ezekre felhívni a figyelmet, minden területen…mert ha így haladunk, csak rosszabb lesz a világ.

• Mi a véleménye az olvasás jelenéről és jövőjéről? Gyakran szokás arról panaszkodni, hogy az új nemzedékek már egyáltalán nem akarnak olvasni. Az angyalföldi rendezvényen azonban azt láthattuk, hogy sokan jönnek, sokan lapozgatják a színvonalas könyveket, de sokan még a kedvezményes áron sem képesek megvásárolni a kiadványokat. Ön olyan térségből érkezik, ahol egyenesen luxusnak számít, hogy valaki könyvtárat gyűjtsön. Ön szerint mi esik nagyobb súllyal latba: az olvasás iránti érdektelenség, vagy a szegénység?
• A probléma nagyon összetett. A fiatalok már a digitális térben élnek, más impulzusok mentén hat rájuk a világ, ennek a hatásait nem tudjuk kivédeni, ehhez alkalmazkodni kell. De én -és ezt a rendezvény is bizonyítja- nem temetném a könyveket. A szegénységben, a szegregátumok világában egyébként nagyon ritka az olvasási kultúra. Az alapkészség-hiányos emberek nem olvasnak. Sem a gyerekeiknek mesét, sem ők, maguknak bármit. Nem azért, mert nem jutnak hozzá, minden faluban van könyvtár, nekünk, az Igazgyöngynek külön is. De nem kaptak sem az iskolából, sem a családból ehhez muníciót. Sem olvasási készségben, szövegértésben, sem motivációban. Akkor honnan lenne meg a könyv szeretete, az olvasás jelentőségének megértése? Muszáj persze tenni valamit. Mi a tanodánkban olvasókört szervezünk a gyerekeknek, amit nagyon szeretnek. Verseny is van, hogy ki olvas többet. Az Igazgyöngy művészeti iskolájában mindennaposak a mesék, van saját könyvkészítő projektünk is. A felnőtteknél pedig rövid mese, novella, tanulságos, az ő életükre is értelmezhető történetek feldolgozásával próbáljuk megteremteni a közösségi foglalkozásokon azt, amit az iskolának nem sikerült.

Előzmény

Túlélték a Matyi-csapásokat – Elégedett könyvesek, remek családi nap