Nagyobb a baj – Nincs új a nap alatt 36.

Orbán második országlása óta a belügyminiszter olyan rendőröket is az állományban tarthat, akiket a bíróság jogerősen két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt. 2017-ig  29 rendőr maradhatott a testület tagja – jogerősen súlyosnak minősített bűncselekményeik ellenére (168 ÓRA, 2018. július 10.).

Hibahatáron belül?

Amikor hallottam, hogy két rendőr agyonvert egy megbilincselt embert az izsáki őrsön, gondolhattam, ez egy kivételes eset. Két szadista barom, aki a rendőri toborzás tökéletlensége miatt rászabadult a társadalomra, nem bírt magával, és hajlamai kiélésére intézményes lehetőség is adódott. Megtehették, hogy bevigyenek az őrsre egy embert, mert hivatali hatalmuk volt, megbilincselhették, mert a bilincs a szakmájukban alkalmazott mindennapi kéziszerszám, és a magatehetetlen embert kockázat nélkül verhették, amíg meg nem halt.

Hihettem azt, hogy – mivel kiderült – ilyen még egyszer nem fordulhat elő. Minden szakmában adódnak rövidzárlatok, csak itt a rövidzárlat sajnálatos módon halálos. De példásan meg fogják őket büntetni, és talán a rendőrképzésben is kiemelten foglalkoznak majd az esettel, hogy ilyen ne történhessen meg. Optimizmusomat erősítette, hogy akadt egy kollégájuk, aki szemtanúja volt az esetnek, és vallomást is tett, mert helytelenítette tettüket. Van tehát olyan rendőr, akinek erkölcsi elvei vannak, aki szerint rendőr sem gyilkolhat büntetlenül. Az arányokról fogalmam sincs, de bíztam abban, hogy a rendőrök többsége ember, és nem állat.

A mundér becstelensége

És akkor olvasom, hogy működésbe lépett a testületi szellem: a „kollégák” kiközösítik ezt a rendőrt, és a mai napig fenyegetéseket kap. Ő aztán tudhatja, hogy mitől és mennyire kell félnie, mert letette a szolgálatot, és fél éves betegállományba ment. (Vagy küldték.) Olyan rendőrségünk van tehát, amelytől a tisztességes embereknek félniük kell, és amely a gyilkosokkal szolidáris.

Sokkal nagyobb a baj, mint gondoltam.

(Gépnarancs, 2013. május 7.)