Ne feszegessük? Szivárványzászlók és migránsok taszítják a szavazókat  - Lapzsemle

Heti lapzsemle. Vannak, akik azt ajánlják az Orbán-rezsim ellen küzdő erőknek, hogy ne vállaljanak szolidaritást olyan „népszerűtlen” csoportokkal, mint a melegek vagy a migránsok. Igazuk van?

Zászló-háború

A Budapest Pride hónapjában valóságos szimbólumháború tört ki a mindenkire egyenlően vonatkozó alkotmányos jogok hívei és az egyre mélyebbre süllyedő fideszes-mihazánkos jobboldal között. A harc fő terepe ezúttal nem emberek közvetlen megtámadása és inzultálása, vagy jogaik megnyirbálása (bár a koronavírus elleni fideszes küzdelem első puskalövéseit jellemző módon a transzneműekre adták le). A csata most a jogegyenlőség jelképévé vált szivárványos zászló kitűzése-letépkedése körül dúl. A kísérőzene pedig otromba nyilatkozatok sorozata (az eddigi aranyérmes egy katolikus pap kirohanása) és az általa kiváltott felszisszenés.

Európa távolodik

A kilencvenes években és a kétezres évek elején, amikor a magyar leszbikus-meleg-biszexuális-transznemű (LMBT) mozgalom bemutatkozott és megkezdte küzdelmét a hátrányos megkülönböztetések felszámolásáért, az atlanti Nyugatra tekintettünk. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában egyre több helyen láttuk, hogy a kormányon egymást váltó bal- és jobboldali irányzatok ebben az ügyben már nem csatáznak, a mértékadó erők egyaránt az LMBT közösség mellé álltak. Látványos lépések követték egymást a jogegyenlőség megvalósításában is.
Azt gondolhattuk, hogy Közép-Európa egyszerű fáziskésésben van, de az irány ugyanaz. Az Európai Unió ebben az ügyben is a reményt jelentette számunkra. (Lásd: „Bajban a szélsőjobb„)
2020-ban azonban már nem lehet kétségünk, hogy a nyugati nagyvárosok békés, sok százezres népünnepéllyé dagadó Pride-felvonulásai és az ezeket övező általános, elfogadó légkör, valamint olyan jogintézmények, mint a melegházasság, az örökbefogadás, gyermekvállalás legalizálása, számunkra illúzió.
Az Európának hátat fordító Fidesz, amely 2010 óta a nyakunkba ült, (de már előtte is hatékonyan dolgozott a légkör megrontásán), ellenséges csoportokat keres a híveit folyamatosan uszító mozgósítás érdekében. Számukra tökéletes célpont az LMBT-közösség.

Jönnek a jótanácsok

Ebben a romló légkörben fogalmazódnak meg olyan, „jóindulatúnak” szánt tanácsok (például, ezen a felvételen 1:26-tól), hogy Orbán köztársasági ellenzéke „forduljon a vidék felé”, szólítsa meg azokat, akik az Orbán-propaganda hatása alatt állnak, és stabil szavazóbázist biztosítanak a rezsimnek. A szivárványzászlók kitűzése, vagy az úgynevezett „migránsok” elleni propagandával szembeni kiállás (ez utóbbi egyébként nem igazán jellemzi a magyar ellenzék pártjait és ismert politikusait) pedig állítólag annyira taszítja a „magyarok többségét”, hogy lehetetlenné teszi Orbán rezsimjének leváltását. „Nem kellene ezt nyomni, az emberek ezt így nem fogják elfogadni!” – hangzik a jó tanács.

Van ebben valami

Nem tudnám elfogadni, ha valaki azt tanácsolná, hogy dobjunk félre bizonyos témákat, amelyek a szabadságszerető, szolidáris emberek számára lényegesek (az LMBT-közösség és a menekültek melletti kiállás feltétlenül ilyen). A valóban jóindulatú tanács azonban inkább arról szól, hogy „ne így” csinálják. A szivárványzászló egy jelkép, amelynek hátteréről szánalmasan keveset tud a széles közvélemény. A lobogó kitűzését nem kíséri értelmes, részletes, az elfogadást és megértést segítő kommunikáció. A Pride-fesztivál rendezvényei, az ott elhangzó információk, beszélgetések szinte senkihez nem jutnak el, pedig éppen a csendben élni próbáló leszbikus, meleg, transznemű emberek hétköznapi tapasztalatai azok, amelyek a jóindulatú embereket elgondolkodtatnák. A jó kommunikáció hiányában gyorsan leegyszerűsödik a „vita” a „buzizászlót”, és az állítólagos „életformát” gyalázó papi fröcsögésre és annak visszautasítására.

Ugyanez történt és történik a menekültek ügyében:

szinte semmi sem jut el a magyarokhoz a valóságról, a valóságos emberekről, azok mindennapi tapasztalatairól, helyzetéről. Éppen most tapasztaljuk a félrecsúszott, tehetségtelen kommunikáció hatásait a főváros biciklis közlekedésének fejlesztésével kapcsolatban. Az a tragédia, hogy a magas labdákat feladó, érvek és gondolatok nélküli kommunikáció (vagy annak hiánya) nem „csak” egy adott kampányt buktat meg, hanem magát az ügyet teheti hosszú időre vesztes üggyé.

Megszületett az országos ellenzéki koalíció! De figyelem! Ez még nem a hepiend nem a vége a történetnek, hanem az eleje!