Blogbazár
Ne zavarj, éppen lopok! – a közbeszerzési törvény módosítása
Az október 13-i önkormányzati választások után néhány napig azt találgatta mindenki, hogy vajon a kormány és a Fidesz hogyan reagál: konszolidálja a rendszert vagy még jobban bekeményít.
Azt hiszem, ez mára eldőlt:
az ellenzéki képviselők jogait korlátozó szájzártörvény, az önkormányzatiság tervezett kiüresítése és a bírósági rendszer átszabása mind azt jelzi, hogy Orbán Viktor csak a még keményebb szorításban hisz.
Budapest és a nagyobb városok elvesztéséből a kormányfő minden bizonnyal azt a következtetést vonta le, hogy még mindig túl széles tere van a nyilvánosságnak. Ezért aztán azt akarják elérni, hogy az emberek egyáltalán ne értesüljenek azokról a korrupciós ügyekről, amelyek joggal bosszantják őket. Ezért – részben az én munkám megnehezítésére – született meg a T/8039-es számot viselő törvényjavaslat, a közbeszerzési szabályok módosításáról.
Az egyéb, szintén felháborító törvényjavaslatok közt
szinte fel sem tűnt egy közbeszerzési módosítás, ráadásul annak is egyetlen sora a lényeg: e szerint „hatályát veszti a Kbtv. 5. § (3) bekezdése”. Szerencsére vannak még, akik figyelnek, így pontosan tudjuk miről van szó:
Minden EU-s és hazai támogatást ki akarnak vonni a közbeszerzés alól, hogy a támogatott cégek vagy alapítványok úgy költsék el a pénzt, ahogy akarják, és a nyilvánosság még véletlenül se értesülhessen erről.
Az már csak hab a tortán,
hogy mindezt a folyamatban lévő ügyekre, vagyis a már megítélt, de még fel nem használt támogatásokra is alkalmazni lehet, meg lehet úszni a közbeszerzést. Az indoklás cinikus, adminisztrációs könnyítésre hivatkozik, de mi tudjuk, valójában mi a lényeg: a közbeszerzések nyilvánosak, eddig a Közbeszerzési Értesítő kitartó tanulmányozásával fel lehetett tárni a tolvaj hálózatokat. Ez okkal zavarta a kormány korrupt vezetőit és tolvaj barátaikat, tehát a jövőben ezt jóval nehezebbé teszik.
Biztos nem véletlen, hogy Semjén Zsolt a javaslat előterjesztője
Talán még emlékeznek néhányan az amerikai könyvről lekoppintott, majd Magyarországon 31 millió forintért (természetesen egy TÁMOP-projekt keretében) új fejlesztésként eladott nyúltenyésztési tankönyvre. Az uniós pénzből támogatott kiadó annak a Farkas Józsefnek az érdekeltsége, aki Semjén svédországi szarvasvadászatát fizette – lám, hogy összeérnek a dolgok!
Ha ez a módosítás korábban hatályban lett volna, akkor nem, vagy csak nehezen számolhattam volna be a kisteleki fantomszállodáról is, amelyre több mint 800 millió forintos támogatást adtak, de soha nem készült el, így soha egyetlen vendége sem volt. Nem derült volna egyebek mellett az sem, hogyan költöttek el „Nemzeti Rugalmassági Program” címszó alatt hétmilliárd forintot: nagyobb részt tanulmányokra, workshopokra és tanácsadásra.
A támogatások szabad elköltésén kívül van még néhány érdekesség
a törvényjavaslatban, például az, hogy a hazai forrásból kifizetett támogatások esetében a közbeszerzések ellenőrzését elveszik a Miniszterelnökségtől, arra hivatkozva, hogy elegendő, ha a Közbeszerzési Hatóság végzi ezt a munkát. Külön kategóriába kerülnek a kormányzati informatikai beszerzések, amelyek ellenőrzésére a kormány egy külön szervet fog kijelölni.
Emlékezzünk ezzel kapcsolatban, hogy a NER fontos emberei legújabban az állami informatikai szolgáltatások magánosításába kezdtek, nyilván fontos nekik, hogy ne zavarják őket mindenféle fölösleges ellenőrzésekkel!
