Nehéz-Posony Kata: ha elkezdenénk becsületesen élni, és ezt megkövetelni a rendszertől is, és nem vágnánk át egymást lépten-nyomon, akkor ez egy nagyon jól működő ország is lehetne

Nem tudom melyik seggnyaló-csinovnyik tette ki az idézeteket, és ki vette le azokat, de szerintem sokkal fontosabb kérdések is felmerülnek ezzel kapcsolatban. Egyrészt, hogy van az, hogy egy iskolaigazgató nem tudja saját hatáskörben, saját indíttatása alapján eldönteni, hogy le kell-e venni azt vagy sem és a minisztérium állásfoglalását kéri?! Ennyire nem mer önállóan dönteni? Vagy nem tudja eldönteni? – kezdte közösségi oldala bejegyzését Dr. Nehéz-Posony Kata ügyvéd.

Mert az nyilvánvaló alapvetés,

hogy regnáló miniszterelnöknek még akkor sem tesszük fel a falra az aranyköpéseit, ha azok az emberiség legbölcsebb mondatai volnának (messze nem azok, sőt!), mert ez szervilizmusra nevel, túl azon, hogy a rettegett pártpolitikát viszi be az iskolába. Ami egyébként tételes jogszabályt is sért.

Aztán az ombudsman miért látja okafogyottnak a vizsgálatot? (Jó lenne, ha minden jogsértés önmagában attól megszűnne szankcionálhatónak vagy vizsgálhatónak lenni, hogy megszüntetik a jogsértő állapotot, de nem így van ez.) Az ombudsman éppen mivel nem hatóság és nem büntet, hanem az alapjogok érvényesülését a gyakorlatban vizsgáló szerv, aki csak ajánlásokat tehet, így teljesen mindegy, hogy megszűnt az anomália vagy sem, mert bőven lenne mit vizsgálnia.

Adok ötleteket, ha magától nem tudja: ki döntötte el, hogy ezek az idézetek legyenek ott? ki hagyta jóvá? milyen alapon, azaz mit vizsgáltak a szerzőt, vagy az idézetek tartalmát? ha senki nem hagyta jóvá, akkor hogyan csúszhatott át a rendszeren, amikor minden kréta-rendelés központilag irányított? Ad absurdum az is előfordulhatott volna, hogy tájképet fest a kivitelező, vagy netán négyszín-festést alkalmaz? (Ja, nem, bocs, akkor rongálás miatt már beindult volna a büntetőjogi gőzhenger…)

Szóval, ha mindezt megvizsgálja az Ombi, akkor nem tud egy ajánlást megfogalmazni, hogy lécci-lécci ne használjatok már élő, regnáló politikustól idézeteket? Főként ne hasonlítsátok már azokat nagy formátumú történelmi személyek szavaihoz?

De ami számomra még riasztóbb, hogy az idézetek tartalmával senki nem foglalkozott

Mit is üzennek a hét törvények? (nem mindegyikről írok, pedig lehetne…)

„Minden magyar gyermek egy újabb őrhely!”

– túl azon, hogy számomra hánytató militáns hangvételű, a gyerek az iskolában azzal szembesül, hogy ő egy őrhely?

• Hogy nem egy önálló személyiség, akinek vannak gondolatai, értékei, képessége, és vágyai, aki mindezeket akkor tudja kiteljesíteni, ha sok modern tudást és készséget magába szív, és szorgalmasan mer és tud tenni a saját és ezáltal a közösség épülésére?
• Hanem egy őrhely, aki valamit véd valakiktől?
• És mi van a nem magyar gyerekkel?
• Ő nem számít, akkor ő mi?
• Netán tőle kell az őrhelynek védenie?

Nem folytatom, de volna még mit elemezni rajta…

„Az igazság erő nélkül keveset ér!”

– Nagyon sok szempontból problémás, de számomra a legijesztőbb, hogy épp arra az agresszív propagandista szemléletre buzdít, ami ma itthon valamiért nagyon megy, hogy erőt kell mutatni a többi nem számít. Holott épp az a lényeg, hogy a szelíd és csendes bölcsesség viszi előre a világot, és a tudás nyitottsággal és szolidaritással együtt több jót hoz, mint az agresszió.

„Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!”

– Ennek különösen visszataszító csengése van az ukrajnai háború árnyékában. De azért egy pillanatra gondoljuk ezt végig a határon túli magyarok szemszögéből… Akkor most mi van? Mienk az a nemzeti összetartozás vagy sem, pláne a terület! Ez utóbbi nyilván nem, hiszen nem tudtuk megvédeni, de akkor nem kellene kicsit újragondolni a szomszédainkhoz való viszonyunkat éppen a magyar nemzetiségű lakosság érdekében? Akkor miért avatkozunk be napi szinten a másik állam dolgaiba arra hivatkozva, hogy a mi nemzetünk tagjai élnek ott?

És a számomra legvérlázítóbb:

„Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!”

– Arra tanít, hogy csaljál nyugodtan, mert minden áron nyerned kell. Nem számítanak a szabályok, a többiek, a teljesítmény nemessége, csak egyetlen dolog: győzz!
Az egyik legkárosabb nemzeti tulajdonság (ha lehet ilyet egyáltalán mondani) a pozitív összefüggésben emlegetett betyárság. Hogy a lengőajtón hátul megyünk be és elől jövünk ki, hogy a szabályok megkerülése hamarabb kerül be a nemzeti szokásjogi közlönybe, mint a jogszabály az igaziba. Pedig ez minden csak nem pozitív!

Erről kellene már össznépileg leszoknunk!

Arról, hogy bocsánatos bűn a korrupció, és amúgy is csak azt tekintjük jogsértőnek, amiből kihagynak. Hogy balfasznak érzi magát, aki minden szabályt betart…
Pedig, ha végre elkezdenénk becsületesen élni, és ezt megkövetelni a rendszertől is, és nem vágnánk át egymást lépten-nyomon, akkor ez egy nagyon jól működő ország is lehetne. Csak ehhez az iskolák falára inkább ilyen közhelyeket kellene felfesteni, hogy:

BECSÜLET, SZOLIDARITÁS, NYITOTTSÁG, ELFOGADÁS, EMBERSÉG, SZERETET, SZORGALOM, ÖNÁLLÓ GONDOLKODÁS STB.

A sor folytatható…

Kapcsolódó

A francnak sem hiányzik iskolapszichológus, meg kémiatanár, körforgalomban is előzünk! - Pottyondi Edina újabb remeke....