Nem kell újság, majd megnézed a neten? Hülyeség! — Lapzsemle

Dolgozni, amíg lehet

István korábban középvezetőként dolgozott egy szerbiai fafeldolgozóban. A közvetítő egy munkaerő-kölcsönzőt képviselt, amelyik egy győri autóalkatrész-gyárba keresett betanított munkásokat.

„Annyit mondtak, hogy másnap üljünk föl arra a buszra, ami a sarkon túl indul, és ne késsünk el. Kiderült, hogy a busz nem a munkahelyig vitt, hanem csak egy gyártelep sarkáig. Majd’ egy kilométert futottunk a feleségemmel, hogy időben blokkolni tudjunk. Aztán ugyanannyit, hogy odaérjünk az öltözőbe. Onnan vissza a mun­ka­hely­re. Még egy percet se dolgoztunk, már lógott a nyelvünk. És még le is szúrtak, amiért késtünk. Az volt a munka, hogy alkatrészeket vigyünk az egyik munkahelyről a másikra. Iszonyatos távolságok voltak, sose értük utol magunkat. Három hét alatt leadtam 18 kilót. Na, akkor mondtuk, köszönjük, ebből nem kérünk, ha lehet, adjanak másik munkát. Azt mondta a kölcsönző cég, hogy nincs más. Nem nyugodtunk bele, gondoltuk, hogy Győrben csak van még egy ilyen cég, és kiderült, hogy tényleg van.”

(…) „Mutasd meg a lábadat!” – mondja Noémi, és Istvánon látszik, hogy ez az a téma, amiről nem szívesen beszél. „Van egy kis érszűkületem, de azért még tudok járni” – húzza fel szégyellősen a nadrágszárát. A látvány elképesztő. „A minket kísérő Molnár Ákos, a Vasas Szakszervezet egyik helyi vezetője a fejét fogja. „Hogy engedhetnek így dolgozni, István? És miért nem mentél orvoshoz? Ezzel nem szabad viccelni, bármikor elindulhat egy vérrög a lábadban…” István le­gyint, mint aki már ezerszer hallotta ezeket az érveket.”

Begyógyszerezve

Emlékezzünk vissza Farkas Ági leírására a keleti régióban működő mézüzemről:

„A töltősoron izzadunk egy szál pólóban is, de ha a raktárban csomagolunk, kabát kellene, mert amikor beáll a kamion, míg azt megpakolja a targonca, ugyanolyan hideg van bent, mint kint. Februárban velem együtt hat embernek volt arcüreg- vagy tüdőgyulladása. Gyógyszerrel jártunk dolgozni, szedtük az étkezéseknél. Amikor már nem tudtunk felkelni a magas láz miatt, mégiscsak megkíséreltük a betegállományt. Aztán félig gyógyultan újra dolgoztunk, és tovább szedtük a gyógyszereket.”

Kóla, data, Finkelstein

„Merész vállalkozás. Sokan, sokféleképpen elemezték már a rendszerváltás óta eltelt harminc esztendő magyar politikáját, de ilyen szempontú átfogó értékelés eddig még nem született. Az Itt van Amerika című, Sebők Miklós és Böcskei Balázs által szerkesztett, az Athenaeum Kiadónál a napokban megjelenő kötetben több mint 30 elismert Amerika-szakértő, illetve gyakorlati szakember foglalta össze, hogyan hatott az elmúlt évtizedekben az amerikai politika a magyar közéletre.”

Az amerikai befolyás legjellemzőbb elemeiről Sebők Miklóssal, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont intézetigazgatójával beszélgetett a Népszava mellékletének munkatársa.

„Finkelstein egyike volt azoknak az újhullámos republikánus tanácsadóknak, akik a hagyományos, „leosztott szerepeket” felvonultató, demokrata-republikánus amerikai politikába behozták a háborúskodás szellemét. Finkelstein később Izraelben is dolgozott, a Benjamin Netanjahuval való együttműködésben vált ismertté. Akkorra már Orbán Viktor egyértelműen jobboldali, populista irányba fazonírozta át magát, amivel értelemszerűen azonos platformra került Netanjahuval, hasonló bel- és külpolitikát folytatott. Egybehangzó információk szerint Netanjahu ajánlotta Orbánnak Finkelsteint, aki tanítványával, George Birnbaummal együtt kezdett dolgozni Orbán kampányainak megújításán. Kétségtelenül Finkelstein volt az az amerikai tanácsadó, aki a legnagyobb hatást fejtette ki a magyar politikára az elmúlt tizenöt évben.

Ő volt az, akinél a liberális szó először kapott egyértelműen negatív konnotációt. Az ellenfeleket már Amerikában is „leliberálisozta”, és egyfajta negatív márkázás segítségével vallásellenes, meleg- és kisebbségpárti, tehát gyakorlatilag az amerikai társadalom nagy részét kitevő fehér középosztállyal szemben fellépő, deviáns csoportként határozta meg. A liberalizmus fogalmát hozzákötötte ehhez a negatív képhez és egy komplex ellenségképet gyártott, amit aztán könnyű volt újabb és újabb politikusokra ráaggatni, mert ezt látva az emberekből azonnal előjöttek az ehhez társított képek. Ezt a módszert adaptálta Magyarországra is – meglehetős sikerrel -, hiszen Orbán Viktor részben ennek köszönhetően több választást is nyert egymás után.”