„Jó ez a langyos víz, olyan Kádárszerű, csak jé, kezd kehülni!”- Nyílt levél a tragédiáról

Szűcs Róbert Gábor egykori diplomata tragikusan keserű nyílt levelet írt egy volt kollégájának. A valódi és jogos aggodalom hangján kelt levél alighanem minden magyar demokrata lelkéből szól.

Nem bünteti rendszer az ellentmondókat, mondod Te, rajongva, a Führer nagyságától áléltan, csak hát nincs igazad

Mivelhogy bünteti. De nem lefejezéssel, karóba húzással, még csak börtönnel sem. Csak véletlenül nem te nyersz a pályázatokon, véletlenül havonta kiszáll hozzád a NAV, a gyereked vállalkozása véletlenül tönkremegy, mert nem kap sem megrendelést, sem hitelt, a másik gyerekedet véletlenül háromszor buktatják meg a vizsgán, és mindig ugyanaz a tanár. Egyszer csak a falnak is füle lesz, egyszer csak vigyázzba kell állni arra baromságra, hogy egy vérből valók vagyunk (Te egy vérből való vagy?) , táncolni arra, milyen színű a paradicsom, nincs olyan marhaság, amit nem éljeneznének, Rákosi elvtárs, népünk ma erős vár, közben a civilizált világban furán néznek rád, és még szerencsés vagy, ha nem kapsz két nagy pofont azért, ami ma Magyarországon történik (v.ö.: Mephsito), a világ maroknyi véreskezű diktátorával ölelkezik a miniszterelnököd (te választottad, mint a németek Hitlert!), szemed előtt formálódik weimari köztársaság vége és nő ki belőle a Harmadik (sőt, most már a Negyedik ) Birodalom, és erre tapsol és integet az ország nézd, hát senki se akarja az ellenkezőjét, mi a fenét gondolsz ezekről? Libsi vagy, liberál biboldó, csak húzd meg magad, különben előbb kerülsz sorra, mint gondolnád.

Egy kiló paradicsom luxus, de végre piros lett, nem sárga

A gyűlölet úgy szivárog, mint a bűzös csatornalé eső után, benne bayerzsótik, meg ex-munkásőrök meg tehetségtelenné züllött balett-táncosok, hangjukat elivott zenészek, gépkocsivezetőkból lett nagyhangú producerek, Erdélyből települt, bosszúéhes csúcsmagyarok, akik abban a hitben élnek, hogy ez itt a hazájuk, ha meg nem, hát megcsinálják a saját torz képükre. Magyarország szigetté válik, mint egy Kostunica. filmben a parttól elszakadt Jugoszlávia, de csak danásznak önfeledten, pont úgy, mint ott,. Egy kiló paradicsom luxus, de végre piros lett, nem sárga, a forintod rövidesen annyit se ér, mint a papír, amire nyomták, akinek esze és nesze van már elmenekült, vagy el fog menekülni, a másfél millió emberünk már hamarosan meglesz, hajrá Magyarország, szép vagy, gyönyörű vagy, alászolgája, mikor a hátam közepét. Jó ez a langyos víz, olyan Kádárszerű, csak jé, kezd kihülni, és mikor belefagynál, már kapálózhatsz, na de Neked így is ez létező világok legjobbika, kedves Pangloss, igazad van, ennél jobbat nem is érdemelsz.

Voks 2022.