Nyomul a gyülekezet – Nincs új a nap alatt 21.

Van itt ebben az országban egy magát politikai pártnak álcázó „tuggyukmi”, aminek a nevét nem lehet kimondani anélkül, hogy az emberre ne leselkedne perek garmadája, amelyek akár földönfutóvá is tehetik. Nevezzük ezért „tulajdonviszonyokat átrendezők gyülekezetének”, a továbbiakban röviden: gyülekezetnek.

A gyülekezet mindenben követi a klasszikus példákat,

még abban is, hogy milyen területekre tette be a lábát. Először a szerencsejáték területéről űzte el riválisait, aztán jókorát hasított a vendéglátásból, majd megszerezte a teljes dohányárusítást, és újabban hallani olyan híreszteléseket, hogy – sikereitől megittasulva–  a szeszkereskedelemre is szemet vetett. De addig is, amíg könyvelői és jogászai kidolgozzák a tökéletes gyilkosság módszerét a szeszkereskedelemben, babrálni kezdett egy másik klasszikus gyülekezeti területnek számító üzlettel, a temetkezéssel. A temetkezési ipar azért volt mindig kedvelt üzletága a gyülekezetnek, mert hullák eltüntetésével foglalkozik.

A perspektíva határtalan. A szesz után jöhet az újabb klasszikus, a drog. Végül is tűrhetetlen állapot, hogy itt egy hatalmas pénzeket fialó üzletág, és minden ebben képződő hasznot más, sokkal kisebb támogatottságú, országyűlési választásokon el se induló gyülekezetek vágnak zsebre.

Az elvi alapok adottak, hiszen a Nemzeti Drogstratégia is megállapítja, hogy „A kábítószer-problémák nem kezelhetők más kapcsolódó nemzeti stratégiák és programok nélkül, így például az alkohol- és egyes viselkedési függőségeket érintő, illetve mentálhigiénés stratégia és program nélkül.” Ennek egyik eleme, a Nemzeti Dohányboltok hálózata már megvan, a Nemzeti Italboltok hálózatán már gondolkodnak, csak a zárókő hiányzik: a Nemzeti Drogelosztók hálózata. A hálózat alkalmazottainak kötelező lenne a regisztráció és a kamarai tagság, így enyhülne a rendőrségre nehezedő nyomás is: nem kellene dílerek után nyomoznia.

Végre minden egy kézbe kerülne,

mondhatni, a teljes vertikumot a gyülekezet ellenőrizné. Külön előnye lenne a rendszernek, hogy a forgalmazásból végre jutna egy kis pénz a megelőzésre és a gyógyításra is. Ehhez persze az kellene, hogy a gyülekezet ne legyen túlságosan mohó, és egy kicsit csurgasson vissza a megsarcoltaknak.

A rendszer mindössze egy apró elemben különbözik klasszikus mintájától. Amíg más országokban a gyülekezetnek ügyvédek garmadáját kell fizetnie, hogy kijátsszák a törvényeket, itt azért fizetik őket, hogy törvényeket szövegezzenek, amit aztán a gyülekezet a parlametben elfogad.

(Gépnarancs, 2013. május 30.)

A sorozat előző cikke

Erő és ostobaság – nincs új a nap alatt 20.