Önjelölt

Ha én az MTV elnöke lennék, először is megváltoztatnám az intézmény nevét KTV-re. Miért? Hogy legyen egy kis vita, botrány, pánik, miegymás, hiszen már olyan régen volt. Aztán széltében-hosszában lenyilatkoznám, hogy miután közszolgálati televízióról van szó, a „magyar”, mint állandó jelző elhanyagolható. Ezzel az etnikai és nemzetiségi problémákat, ha az országban nem is, de a KTV-ben egyszer és mindenkorra megoldanám. Azonban szigorú kikötésem, hogy a képernyőn szereplők – ha magamon kívül engedek egyáltalán valakit szerepelni – legalább középfokon beszéljék a magyar nyelvet.

Nézők – központi állományban

Egy-egy külhonba szakadt nagy magyart olykor-olykor – busás dollárok fejében – azért belöknék a kamerák elé, blamálja magát egy kicsit, mint a KTV szponzora, vagy mecénása. Ennyit megérdemel az ebadta, ha már honát támogatja, holott hona jócskán bunkózta és bunkózza a fejét.

Mindenesetre ezzel a kis közjátékkal szusszanásnyi időt adnék a nézőknek, elvégre a néző se csak néző, van egy főfoglalkozása is – ha még ki nem rúgták állásából. Ha akadnak az utóbbiak között ilyen szerencsések, én – mint a KTV elnöke – mindet alkalmaznám állandó KÁTÉVÉNÉZŐ státuszban. Központi állományba helyezném őket, s rajtuk kísérleteznék a műsoraimmal. No már most, ott, a központi nagy agyállományban, ami egy hatalmas, istálló-szerű hodály lenne, találkozhatnának a már korábban oda transzportált főszerkesztőségek feleslegeivel: szerkesztőkkel, dramaturgokkal, rendezőkkel, akiket persze csak átmenetileg szállásoltak ide, s a kirúgatásukra várnak. Na, nem sokáig! Amíg ellacafázgatok ezen a kérdésen, addig itt a nézők és az alkotók között kialakulhatna valamiféle kapcsolat, mert nem választaná el őket egymástól az a fránya képernyő!

Minden szemetet megnézetnék velük

A státuszos nézők bizonyára kevesebb gondot okoznának nekem, s alaposabban megdolgoznának a pénzükért, mint a státuszos alkotók, akik érthetetlen módon, mindenáron dolgozni akarnak, s emiatt alkotói buzgalmukban felforgatják az egész házat. A státuszos nézők dolga, hogy hallgassanak és nézzenek. Ezért jól megfizetném őket. Annyi szemetet összenézetnék velük, amennyit eddig még nem láttak, csak hiszik!

Naná, hogy tetszene nekik minden! Ez nem kérdés. A KÁTÉVÉ statisztikai indexét velük azonmód feljavítanám, s erről sürgősen tájékoztatnám a hőbörgő közellenvélemény huncut szószólóit: a sajtót s az összes médiákat.

Az eddigi alkotókat kirúgnám

Azok a hodályba zsúfolt izék, na… alkotók vagy mik, persze nekem is nagy fejtörést okoznának, mert mint mezei rendezőből felfuvalkodott ELNÖK, képtelen lennék azonosulni velük. Különben is, akar a halál. Elvégre elnök vagyok, vagy mi?!

Maradéktalanul kirúgnám mindet. Vádolhatna valaki is részrehajlással? Magamat is kirúgnám, de sajnos nem tehetem, mert valakinek vállalnia kell a KÁTÉVÉ vezetését. Én feláldozom magam, maradok. Nettó hatszázmilliót azonnal átutaltatnék magamnak egy bankocskába a havi járandóságomon kívül, elvégre gondolnom kell az ínségesebb jövőmre is. Én nem leszek olyan balek, mint az elődeim.

Legyűrhetetlen a távolság

Értsetek meg drága, volt kollégák! Én veletek érzek, de nekem elsősorban a KÁTÉVÉM felvirágoztatására kell gondolnom. Közszolgálati tevékenységem része, hogy benneteket közellenségnek tekintselek. Nem első számúnak, de igen nagyszámúnak. Innen fentről is túl soknak látszotok, és minél feljebb emelkedem – márpedig célom a csillagos ég –, annál többnek, és annál kisebbnek látlak benneteket. Sajnos, nem hallom, mit kiabáltok. Hiába! Legyűrhetetlen a távolság közöttünk. Én nem is várom, hogy megértsetek. Ez a hely nem embernek való. Nem is értem, miért pont én, s hogy kerültem ide? Tudom, tudom, azt mondtam: miattatok, értetek, de annyi mindenfélét mond az ember. Aztán jön a szörnyű valóság. Tudjátok, hogy van ez…

Megszédül az ember itt a magasban. Nem látok és nem hallok semmit, szüntelenül csak az motoszkál bennem, hogy végre most én is megmutathatom, most megvalósíthatom az én KÁTÉVÉMET!

Végre kiutazhatom  és kirendezhetem magamat !

Hát olyan nagy bűn ez? Én még sem Kínában, sem Japánban, sem Angliában, sem az USA-ban, de még Indiában, Afrikában sem jártam. Zsebkendőt ide! Úgy vonz, izgat, érdekel az eszkimók élete, a fókák párzása, az elefántok kommunikációja! Istenem! Mi mindent láthatok és tanulhatok! Telis-tele vagyok kielégítetlen vágyakkal, tervekkel és éhes vagyok, éhes és egyre nagyobb az étvágyam! Türelem, drága barátaim! Majd csak jóllakom egyszer. Akkor majd bukom és zuhanok egy akkorát, hogy lepottyanok közétek vegyülődni. És akkor majd együtt leprázhatjuk az utódomat, s azok utódait és kinövéseit. Rám számíthattok! Rám, aki addigra már megjártam a mennyet és a poklot.

Imigyen szólnék hozzátok a HÁZ lépcsőjéről, egyenes élő adásban, amikor ti kivonultok végre. Méltatnám és megköszönném, hogy idáig éhbérért dolgoztatok, feláldoztátok ifjúságotokat, tehetségeteket a sok szélmalomharcban. Felsorolnám mindazon értékeket, amiket a HÁZ-ban hagytok: munkátok kilométeres címjegyzékét, de műveiteket azonnal leselejteztetném, hogy írmagja se maradjon a felhalmozott kultúrmocsoknak. Utánatok dobnám fényes plecsnieiteket, diíaitokat, mert kell a hely az elnöki vitrinben a KÁTÉVÉ-nek, nekem. De ne csüggedjetek!  Már másnap pályázatot hirdetnék arra, hogy ki mit nem akar megrendezni, és akiben látom a jóindulatú lemondás fantáziáját, a tehetséges önmegtagadást, azt magas honoráriumban részesíteném. Még mindig olcsóbb, mint leforgatni azokat az istenverte, sok macerával járó filmeket és tévéjátékokat. Tudtok követni? Ezzel rengeteg pénzt takaríthatnék meg a KÁTÉVÉ- nek, magamnak.

Nem kellenek pártütők!

Műsorprogramomat elmondanám a képernyőn minden nap, minden órában és percben. Fellőném magam a műholdra is. Ez lenne az első experimentális KÁTÉVÉ. Óriási apparátust működtetnék, hogy megfelelő színvonalú show-t vetítsenek mögém.  Én lennék a híradó is, csak egy két dioptriás kontaktlencsére lenne szükségem. A BBC-vel  kötnék egy szerződést, hogy semmi pénzért el ne adják nekem a híradójukat, mert semmit nem utálok jobban, mint az egészségtelen versenyhelyzetet. Hogy jön a BBC a KTV-hez?  Inkább megtanulok angolul és csiszolom a németemet is egy kicsit. Tudok én áldozatot hozni magamért. Példát mutatva ezzel is a közembernek én, a Közszolgálati Televízió. A pártokat pártatlanságomnál fogva – tagjaikkal egyetemben – ab ovo kirúgnám a képernyőről és a HÁZ -ból is, mert nem kellenek pártütők. Ütök én, ha úgy látom jónak!

Lássátok be, ideális KTV-elnök lehetnék. Önjelölt pályázatomat, amely szerénységemet  hivatott bizonyítani – és nem utolsó sorban rátermettségemet is – próbáljátok szubjekltív előítéletek alapján elítélni. Elvégre nem kevesebbről, mint a mi közös KÁTÉVÉNK-ről van szó!

„Nem csak a tévé-székházból, de a hazámból is kipenderítettek, amikor a kamerát kiverték a kezemből”