Orbán Gáspárral, a miniszterelnök fiával, a Felház egyik alapítójával a jelige.hu oldal készített interjút. Orbán egyike annak a három budapesti fiatalnak, akik úgymond figyelve Isten vezetésére elkezdtek imádkozni: először csak hárman, majd egyre többen és többen, míg végül elindult a Felház, ahol olyan fiatalok százai gyűlnek össze, akik találkozni szeretnének Istennel.
Orbán Gáspárral, a miniszterelnök fiával, a Felház egyik alapítójával a jelige.hu oldal készített interjút. Orbán egyike annak a három budapesti fiatalnak, akik úgymond figyelve Isten vezetésére elkezdtek imádkozni: először csak hárman, majd egyre többen és többen, míg végül elindult a Felház, ahol olyan fiatalok százai gyűlnek össze, akik találkozni szeretnének Istennel.
Az alapítók még tavaly ősszel bejelentették,
hogy ezzel a szemeszterrel vége a Felháznak, küldetése véget ért. Orbán kitért arra, még nem fejtették ki a részleteket, de keresik Isten akaratát, hiszen ez egy összetett folyamat. Keveset szeretne mondani, de azt élesen: például, hogy vége van a Felháznak:
„Az érem másik oldala, hogy ebből több missziós szál is elindul, ugyanúgy, ahogyan már az alkalmak korai szakaszában kialakult egy mozgalom, ami most sokkal inkább előtérbe kerül és ez lesz, amiben a Felház tovább működik és kiteljesedik.” /……./ ” A legfontosabb Isten személyessége és az, hogy láttam, hogy másoknak valódi kapcsolata van Vele. Ez volt az első és mindent megkérdőjelező bizonyságom Róla. El kellett jutnom a felismerésre, hogy én nem vagyok megtérve. Egy Istentől távoli „vallásoskodásból” jöttem, és ezzel majdhogynem olyan messziről érkeztem, mintha a világból tértem volna meg. „
A Felház alapító elmondta, hogy mindenben megváltozott az élete.
Körülbelül akkora a különbség, mint amekkora élet és halál között. Totális tévképzetei voltak előtte Istenről, de Ő végül mindenből a legjobbat hozta ki:
„Mondok egy konkrét példát. Én ezt megtapasztaltam a házasság előtti szexuális tisztaság kapcsán, ami már megtérésem előtt is fontos volt, ez pedig többek között megóvott a pornográfiától, és az attól való függőségtől, ami generációnk életében az egyik legnagyobb megkötözöttség. De a szabálykövetés lehetetlensége megmutatkozott, mert végső soron nem tudtam ezt a törvényt sem megtartani: hiszen közben eljártunk bulizni, kavartunk lányokkal. Sose tudott igaz és teljes lenni, egészen a megtérésemig, amikor viszont Isten ezt áldássá formálta.”
Ha valaki azt érzi, a szabadságát a bulikban vagy a világban kell megélnie,
és nincs arra szabadsága, hogy ezt kizárólag Jézussal tegye, akkor az az ember valójában nem szabad. Ha ez a kizárólagosság megvan Jézussal, akkor már nem lesz nehéz eldönteni a hasonló kérdéseket és szabadságot talál az ember:
„Nekem ez volt a megtérésem egyik fő pontja. Személyes kapcsolatra vágytam Istennel, de tudtam, hogy ennek ára van. Ő már mindent odaadott nekem, tehát nekem is oda kell adnom mindent, ha azt akarom, hogy Ő teljesen az enyém legyen. Ennek a valósága engem is megrémített, mert amikor elmentem szolgálni, úgy gondoltam, hogy „Afrika, dzsungel, oroszlánok és ha hazajövök, akkor jöhetnek a bulik…”
Csakhogy minden megváltozott akkor, amikor rájöttem, hogy Isten létezik. Hogy leszek szabad, ha, mondjuk, nem csajozhatok? Mi lesz így a bulikkal, szexualitással, alkoholizálással, a haverokkal? Isten rámutatott, hogy ha nekem ezektől függ a szabadságom, akkor ezekben a dolgokban nem szabad vagyok, hanem ezeknek a rabja vagyok. Nála viszont teljes szabadság vár: önzetlen, feltétel nélküli szeretet. Magamtól nem tudtam ezeket letenni, ezért kértem Istent, hogy Ő vegye el. Néhány hét alatt végül meg is szabadultam.”
