Nem tudok mást mondani: pokoli. Hétpontos akcióterve hadüzenet az EU-nak, mert ki akarja forgatni minden értékéből; hadüzenet a Néppártnak, Manfred Webernek, mert „új vezetőket” akar látni, akik a migrációról és a kereszténységről hozzá hasonlóan gondolkodnak; folytatja a sorosozó zsidózást is. Továbbra is úgy tesz, mintha a migráción kívül más gondja nem volna az EU-nak, s mintha e gond állandóan súlyosbodna. A migráció megállítása számára egyenlő a maga sajátos „kereszténységének megvédésével”.
Mindennek egyszerűen semmi köze sincs Európához, az Európai Unió valóságához
Borzasztóan undorító a folyamatos, képmutató hivatkozás a „kereszténységre”. Rendkívül erős e hivatkozásban a felvilágosodás örökségének elutasítása, a görög-római kultúra tradícióinak szinte teljes elhallgatása. Azt mondhatom, undorítóan középkorias bűze van mindannak, amit összehablatyolnak. És különösen undorító, hogy ez a kereszténykedés, ez a nemzetikereszténykedés ugyanolyan eszköz csupán – legalábbis a Keresztapa és némely alvezérei számára -, mint például a zsidózás, cigányozás, a homofób uszítás.
Ennek az antikultúrának, ennek a barbárságnak nem lehet helye Európában!
Magam vallási szempontból teljesen közömbös vagyok; nem gondolom, hogy bármely valláshoz, egyházhoz tartozás bárkinek is valamilyen erkölcsi fölényt adhatna. De az, ahogy Orbánék a kereszténységre hivatkoznak, az aljasság alja: üzérkedés mások őszinte hitével. Ahogy üzérkednek a hazaszeretettel és a családdal is.
Újra meg újra fölvetődik bennem a kérdés: meddig tűrhetik, vagy inkább meddig élvezhetik mindezt a keresztény/keresztyén egyházak, különösen a „történelmiek”? Mikor jön el az idő, hogy a nyilvánvalóan sátáni (=pokolian aljas), uszító aljassággal végre szembeforduljanak?
A kérdés másképp is fölvethető. Vajon hagyja-e a magyar társadalom, hogy ez a banda Európa perifériájára vagy azon is kívülre vigye az országot? Hogy visszavigye a horthysta keresztény kurzusba vagy akár a középkorba?