Banánköztársaság
Feledékenység ellen: Orbán ordas hibái 09/11 után – Lapzsemle
Heti lapzsemle arról a külpolitikai ámokfutásról, amit a miépesekkel együttműködő Orbán-rezsim művelt 2001. szeptember 11-e után, egészen a jól megérdemelt bukásáig.
Csurka Amerika-ellenes kirohanásaira azonban a Fidesz és a kormány fejének reagálása elmaradt
A Népszabadság a tizedik évfordulón így mutatta be az akkor történteket (Szájzárlat, Népszabadság, 2011.09.10., Révész Sándor elemzése):
„A Fidesz nevében Kövér László Csurkát és az őt (a terrortámadást üdvözlő) Szaddám Huszeinhez hasonlító Kovács Lászlót egyaránt elmarasztalta, csak az utóbbit kicsit jobban. Kövér azzal tért ki az érdemi állásfoglalás elől, hogy a terrortámadás után nincs másnak helye, mint a részvét és az undor kifejezésének, „ennél többet egy politikus nem célszerű, ha mond; hogyha mond, akkor lehet, hogy hibázik, és szerintem ez megtörtént Csurka Istvánnal is”, akit viszont Kovács „ízléstelenül” gyanúsítgatott a terrorizmus iránti szimpátiával.
(Magyar Nemzet, 2001. szeptember 14.)”
„Jeszenszky Géza nagykövet Washingtonból jelentette, hogy a kormányfő hallgatásának a magyar–amerikai viszonyra nézve súlyos következményei lesznek. Voltak is. A nagykövet szerint az Egyesült Államok átértékelte Orbán személyiségét, „értékeit hatalmi megfontolásoknak szükség szerint alárendelő” politikusnak könyvelték el őt. A viszony eljegesedett, hiába igyekezett Orbán a 2002-es választások előtt ifjabb George Bush színe elé kerülni, nem fogadták őt.
A titkos nagyköveti jelentések 2005 őszén kerültek nyilvánosságra. Ekkor Gyurcsány Washingtonból hazatérve nyugtázta, hogy helyreállt a két ország között a jó viszony, amit Orbán rontott el a Csurkától való elhatárolódás elutasításával, mert fontosabb volt neki a „honi csőcselék” szimpátiája, mint az ország külpolitikai érdekei. Az ellenzék hazugságnak nevezte, hogy Washingtonban Orbán elhatárolódását hiányolták volna, Gyurcsány pedig ezt a titkos jelentések vonatkozó részeinek közzétételével bizonyította. (Ezért a súlyos indiszkrécióért e sorok írója (Révész Sándor – T.T) szigorúan meg is rótta a Gyurcsány-kormányt: A múlt köde – 2005. október, Népszabadság, 2009. október 31.)
Washingtonnak nem puszta érzékenységből hiányzott az elhatárolódás
Amerikát az érdekelte, hogy a Fidesz és a MIÉP rendszeres parlamenti összjátéka átmehet-e választási, esetleg kormányzati együttműködésbe. Az elhatárolódás megtagadása azt jelezte, hogy Orbán Viktor nem kívánja ennek esélyét feladni. Csurka már 2001 áprilisában bejelentette, hogy a 2002-es választások után a Fidesszel kívánnak kormányozni, és a Fidesz ezt a felvetést sem kommentálta.
A Fidesszel való kormányzásról beszélt, és kinyilvánította, hogy a MIÉP száz képviselőjelöltjét visszavonja a Fidesz javára. Washington érthetően tartott ettől az együttműködéstől. Csurka nevét már 1992-ből ismerték, amikor a nagy tekintélyű magyar, Tom Lantos a Kövér László által is náci alapvetésnek nevezett Csurka-dolgozatról meghallgatást szervezett az amerikai kongresszusban. Csurka azóta csak romlott. (…)
A Fidesz táborán belül Csurka álláspontja meglehetős népszerűségnek örvendett. A Magyar Nemzet olvasói közvélemény-kutatása szerint a válaszolók 72 százaléka értett vele egyet. Jeszenszky Géza nagykövet ezt az aggasztó eredményt a Demokrata által nyilvánosságra hozott internetes körlevele szerint jelentős részben a Fideszt támogató napilap külpolitikai írásainak tulajdonítja. A kormánypárti sajtót olyan írások uralták, melyek Csurka nyilatkozatát semlegesen, vagy pozitívan, ellenben a „balliberális sajtó hisztérikus reagálását” annál negatívabban ítélték meg. (A Hírszerzőben 2001. szeptember 24-i keltezéssel olvasható a Political Capital részletes elemzése számos idézettel a Csurka-nyilatkozat sajtóvisszhangjáról. /T.T.:Lásd itt és itt./)
A Fidesz táborának jobb szélén álló Demokrata Csurka nyilatkozatával egybehangzó cikkek sorát közölte.”
A hazug Orbán hiába próbálja mindezt átírni
„A húsz évvel ezelőtti szomorú események után Magyarország Európában az elsők között vállalt szerepet a terrorizmus elleni harcban, a NATO-hadműveletekben legjobb tudásunk szerint támogattuk szövetségeseinket”
– e szavakkal emlékezett meg a miniszterelnök 09/11 huszadik évfordulóján az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadásról.
A valóságban az történt, hogy az 1998–2002-es törvényhozási ciklus legkisebb parlamenti pártjának, a MIÉP-nek az elnöke viszont belefingott a nullás lisztbe: és, bár „valószínűleg a feledés homályába veszett mára az az összjáték, amivel a parlamentben kisebbségbe került „polgári” Fideszt rendre kisegítette a szélsőjobboldali Csurka-párt, és amivel rövid távon mindkét fél jól járt. Ettől a Csurkától és MIÉP-től Orbán nem határolódhatott el. Nem tehette meg, mivel akkor is csak egyetlen dolog érdekelte: a saját pozíciójának bebiztosítása és stabilizálása. Hiába volt a többi parlamenti párt felszólítása, a nyugati szövetségesek vagy az Egyesült Államok értetlenkedése, majd rosszallása, Orbánék nem voltak hajlandók elítélni Csurka ostoba összeesküvés-elméletét; a legtöbb, amire futotta, annak az ismételgetése volt, hogy a „kormány korábban már ismertette” az áldozatokkal együtt érző álláspontját.”
(Naponta változik Orbán Viktor múltja, Magyar Narancs)
Kicsoda valójában Orbán?
Hasonlóképpen emlékeztet egy másik összefoglaló a 2001-2002-es szégyenre:
„Bár a miniszterelnök az utóbbi években igyekszik feltüntetni magát a terrorizmus egyik legádázabb európai ellenségének, érdemes felidézni, hogy nem mindig volt ez így. Első miniszterelnöksége idején, 2001-ben a szeptemberi terrortámadások után pl. olyan diplomáciai feszültség alakult ki a kormánya és Washington között, amit csak évek után sikerült helyreállítania a 2002-től felálló szocialista kormányzatoknak.”
