Banánköztársaság
“Orbán szövetségesei” – Már csak a szélsőjobb megosztottságában bízhatunk?
Történelmi győzelem előtt állnak Franciaországban Orbán szövetségesei – örvendezik a mandiner “Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” – jut eszünkbe Batsányi János híres verse, A franciaországi változásokra. Csak éppen most aggódhatunk: tartalmát veszítheti-e a Marseillaise… És valóban izgulhatunk: vajon beveszi-e Franciaországot a szélsőjobb? Marine Le Pen győzelme nem látszik kétségesnek, legföljebb az aránya kérdéses…
Hogyan is jutott idáig a francia demokrácia?
Gondolkodhatunk azon, gondolkodhatnak leginkább a franciák, hogyan is jutott ide a demokrácia, a felvilágosodás országa. Mindenesetre Orbán biztosra veszi a gyakran neonácinak minősített szélsőjobboldal győzelmét – alighanem azért is szerette volna elhalasztani az EU-s küldöttség fogadását, hogy lóhátról beszélhessen velük. Mintha ő maga győzne… Különös pech, hogy az EU vezetői nem akarnak Orbániába jönni, és az EP Orbánt sem akarja fogadni – bár minderről azok, akik csak a kormánymédiából “tájékozódnak”, még semmit sem tudnak…
Az persze bizonytalan, hogy Marine Le Pen milyen “szövetségesnek” bizonyul
Azért ha befutnak Le Penék, az Orbánia és főleg az EU számára valóban új helyzetet eredményez: a nagyon kellemetlen, de végső soron szinte jelentéktelen, margóra vagy éppen azon kívülre szorítható orbáni “Magyarország” helyett az európai szélsőjobbnak igazi vezére lesz: egy atomhatalom, Franciaország… Az persze bizonytalan, hogy Marine Le Pen milyen “szövetségesnek” bizonyul. Kétségtelen, annak idején elfogadta “Orbán pénzét” – tehette, hiszen Franciaországban még nincs az orbáni szuveneritásvédelmi “törvényhez” hasonló… De a német AfD-től – Orbán másik “szövetségesétől” – már elhatárolódtak.
Szóval az nyilvánvaló, hogy Marine Le Pen választási győzelme esetén nem éri majd be azzal, hogy “Orbán szövetségese” legyen. Még az is előfordulhat, hogy talonba teszi Orbánt – ahogy nagyjából megtette azt Meloni.
Igaz, az EP-választásoktól remélt szélsőjobboldali áttörés nem következett be, de a fenyegetés továbbra is fennáll. És ha Amerikára gondolunk, az aggodalmak csak erősödnek – bár Trump elnökségét az USA egyszer már nagyobb károk nélkül kibírta. De azért mégsem mindegy, hogy ősztől kezelhetetlen, arrogáns, elítélt elnöke lesz-e a világ legerősebb országának, amely esetleg kérdésessé teheti NATO-beli szerepvállalását is.
Nehéz helyzetekben mindig a rossz oldalon?
Mindenesetre elgondolkodtató, vagy inkább riasztó, hogy Orbán a sokak szerint neonáci szélsőjobboldal győzelmében reménykedik, és ebben itthon nagyjából kétharmados választói támogatásra számíthat.
Folytatódik a magyar hagyomány: nehéz helyzetekben mindig a rossz, az erkölcsileg-politikailag vállalhatatlan oldalra állunk – mégpedig önként…
Úgy tűnik, leginkább abban reménykedhetünk, hogy “Orbán szövetségeseinek” olyan szándékai, tervei lehetnek, amelyben a Keresztapa nem jut jelentős szerephez. Talán nem jön létre a hazai szélsőjobboldal által remélt nagy összefogás – hiszen Meloni távolságot tart, a korábbi lengyel kormánypárt Ukrajna ügyében, a “háború vagy béke” kérdésében távol van Orbántól, az AfD teret veszített, Fico pedig olyan “szövetséges”, aki az EU-ban rendszerint csendben marad, vagy éppen a többséggel szavaz…
Bízhatunk tehát, ha másban jelenleg nem nagyon is, a szélsőjobb megosztottságában. Mit mondjak: nem igazán vonzó perspektíva. Különösen, ha figyelembe vesszük: a másik oldal még megosztottabbnak látszik.
Szerző
