Orbán „szuverenitása” – Működő demokráciában régen megbukott volna

„Én”, „nekem”, „utasítottam”, „elrendeltem”… „Fürkészeket és portyázókat küldtem szerte a világba”… Így beszél Orbán.

Együttműködést kér, de csak falból

Hatalmon tartása mindenekelőtt az általa kiválasztott képviselőkön múlik, de szinte mindannyiunkat terhel ezért valami része a felelősségnek: reménykedni nincs okunk.

Működő demokráciában régen megbukott volna. Vagy megtanult volna uralkodni magán, megértve, hogy az ő „szuverenitásánál” azért vannak fontosabb dolgok is.

De nálunk más a világ: együttműködést kér, de csak falból. Azt csinál, amit akar: van 133 engedelmes katonája – maga választotta ki őket. Aki nem ért vele egyet, csak addig és csak azért létezik, hogy ő vagy szolgái a parlamentben vagy máshol lebarmolják, eltakarítsák…

Hadra fogható embereket vezényel, ahová kell

Pedig némelyik ellenzéki képviselő már-már könyörgött neki, hogy legyen egy kis belátással: abba is belementek volna, hogy legyen 90 nap a megjelölt határidő… De ilyesmi Orbán fejében éppen nem létezett. Ő a mai helyzetben katonai, rendészeti, egészségügyi és gazdasági problémát lát – így, ebben a sorrendben. Hadra fogható embereket vezényel, ahová kell… Ha lehet, egyenruhában, harci járművekkel: katonái nyilván gyakorlott vírusölők – gépkarabéllyal, kézigránáttal, aknavetővel…

Na és a rémhírterjesztés… Állapotainkra mélyen jellemző: olyanok szigorítanák – szigorítani is fogják! – a törvényeket, akik az elmúlt években, évtizedekben(!) naponta terjesztettek hazugságokat, rémhíreket; tele pofával uszítottak. „Sajtómunkások”, „szakértők”, kiegyebek hada segíti őket.

Mondják, rablóból lesz a legjobb pandúr, kurvából a legjobb feleség (a stricik stricik maradnak)… Na de milyen pandúr, aki tovább rabol, milyen feleség, aki tovább kurválkodik..?

Orbán berendezte a maga bordélyát, immár a Budai Várban – hogy szerepe a madamé vagy stricié, most nem firtatom. Mindenképp ő a Nagyfőnök: dölyfösen uralkodik, „szuverenitása” korlátlannak tűnik.

A 133 bátor katona – manapság a „legbátrabb magyarok”! – mindent elnéz neki. Mit elnéz? – kezét-lábát csókolják… Igaz, nem ingyen.

„Van még néhány igaz ember Szodomában?”

A múlt héten eltöltöttem négy napot egy kórház sürgősségijén. Volt néhány kellemetlen ember, hiszen mindenhol van. De az orvosok, orvosnők, ápolónők valamennyien figyelmesek és kedvesek voltak.

Maszkot viszont csak nagyon kevesen viseltek. Kérdeztem, miért – azt mondták, nincs.

Nem tudom, bátornak tartják-e magukat? De az biztos, hogy az ő bátorságuk említésre is alig méltó a 133 engedelmes katonáéhoz képest…

TGM cikkében még reménykedett: „Nehezen hihető, hogy a kormány alkotmányos (kétharmados) országgyűlési többsége ezúttal is hibátlanul zakatoljon… Van még néhány igaz ember Szodomában?” – kérdezte.

Aki ebben bízott, választ kapott – olyat, amilyet tíz éve mindig. A kormánypárti képviselőket megvizsgálhatták, megpróbálhatták, akárhányszor is, de igaz embert nem találtak egyet sem.

Hiszen tudhattuk előre: a maga szempontjából Orbán Viktor hibátlanul választott.

Petíció az Orbán teljhatalmát biztosító törvén ellen