Connect with us

Banánköztársaság

Országimázs Orbániában: a reptéri buszon a ‘ha nem érvényesíti a jegyét, megbüntetjük’ megy angolul, de a ‘miért állunk’ nem…

Országimázs Orbániában: a reptéri buszon a 'ha nem érvényesíti a jegyét, megbüntetjük' megy angolul, de a 'miért állunk' nem...
Megosztás

„Szegény” Tiborcz István hiába comboskodik, hogy az elit, fizetőképes külföldit kell idehozni, mert ez a jövő turizmusának lényege és „csórikám” ennek oltárán nyom milliárdokat -na jó, nagyrészt a miénket- a megszerzett szállodáiba, kastélyaiba, ha a „humánerőforrás” még csak nem is makog idegen nyelven és ez a tény láthatólag idehaza nem zavaró tényező.

Deutsch Tamás, mint etalon?

Ágoston László operaénekes, a Moltopera vezetője, blogger közösségi oldalán írt kijózanító bejegyzést a Ferihegyi reptér felé „félútról”:

„Amikor elfogadott alapműködés, hogy „jólvanazúgy”, „kussolj és hamarabb szabadulsz”, amikor a „ha nem érvényesíti a jegyét, megbüntetjük” megy angolul, de a „miért állunk” nem… azért az többet mond saját magánál, nem?

„Akkor hogy jutok ki a reptérre???”

– kérdezi kétségbe esve egy német utas. A sofőr magyarul válaszol egy magyar kérdésre: nem tudja. Hallottam, hogy másfél perccel korábban hívták fel a központból, hogy álljon félre. Vecsésen áll meg a busz, egy bevásárlóközpont parkolójában. Egy „security” feliratú tagbaszakadt férfi vonogatja a vállát magyarul. Valaki elindul egy irányba: gyalogolni kell!

„Fél óra???”

– mellettem két magyar tinilánynak esik le az álla. Megyünk a csomagokkal egy irányba, amit … sejtünk. Kicsit arrébb buszok a fák között – talán ez a megoldás? A buszokon a felirat:

„utasokat nem szállít”.

Nyilván erre kell felszállni. Feltömörödik rá a nép és vár. És vár. A buszsofőr bemondja, hogy nem tud semmit. Magyarul. Lefordítom, hogy nem tudunk semmit. A külföldiek köszönik. A semmit.

Előttünk szép fényesen villogó rendőrautó őrzi a rendet: keresztben zárták le a reptérre vezető utat

Mellettem egy stewardess néz zavartan, előttem két olasz. Állunk. A reptér felé a percek mindig háromszor gyorsabban repülnek. Nekem, mert én időben elindultam, sőt, Kőbánya-Kispesten még vonatra is átszálltam, hogy elkerüljem a dugót. Vonattal siettem Magyarországon. Lottót is fogok ma venni. De aki nem beszél magyarul, most izzad. Zsírosan, büdösen és vastagon. Neki egy perc most tíz. Vagy száz. Annak függvényében, mennyire van késésben.

Tizenpár perc és elindul a busz – ugyanúgy ok nélkül, mint ahogy megállt.

Nem halad el szemből konvoj, nem történik semmi érthető. Tesszük, amit mondanak.

Vagyis frászt: tesszük, amit sejtünk, mert ugye mondani senki sem mond semmit. Főleg nem nemzetközileg érthető nyelven.

Megérkezés a reptérre

Öröm, mert a bejutás gyors, hiszen egy ideig senki se érkezett tehát szabad a kapacitás. Persze, tudom… valami követség. Gondolom egy elnök… de tudtad, hogy nem minden elnököt akarnak megölni? Macron például felszállt a kisföldalattira is – pedig közel sem örvend általános megbecsültségnek.

Amikor egymillió embernek lesz rossz egy miatt (mert a fél város kordonozva, elterelve), felvetődik bennem, hogy vajon ki van kiért: az egy a milliókért vagy a milliók az egyért? Vajon akkora lehetetlenség lett volna kirendelni valakit, aki beszél legalább egy nyelvet? Ez luxus? Ez nem fér bele a repikeretbe?”

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

A hozzászólásokból….

„Magasról tesznek az állampolgárok közérzetére és jogaira.A választásoknál megvesztegetik a tudatlanokat- akik azt sem tudják milyen pártra, kire szavaznak- zsák krumplival.”

„Egy sima hétköznap Abszurdisztánban!”

„Szíjjartónál és Rogánnál indokolatlannak érzem a közpénzes helikopteres urizálást, de itt talán még olcsóbb is lenne, mint lezárni a fél várost pár látogató miatt”

„Ez valóban nagyon bosszantó és méltatlan helyzet. Ugyanakkor – nem a rendszer védelmében mondom – ez velünk pl. Londonban esett meg: Felszállsz a Stansted expresszre időben a reptér felé. Elvben kényelmes, 50 perces út. A szerelvény megáll 2 megállóval a reptér előtt (kb 8-10 km-re), nem mond senki semmit. Egy idő után az utasok kezdenek leszállni. Az életrevalóbbak beülnek az állomás előtt várakozó 3-4 taxiba, több nincs. Az állomáson nem tudnak semmit, hiába kérdezősködök (angolul). A kb 300 ember elindul valamerre, mivel nincs jobb ötletünk, mi is követjük őket. Valahol egy buszmegállóban kígyózik a hosszú sor: családok kisgyerekekkel, bőröndökkel, ideges, a gépüket elérni akaró emberek: elterjed, hogy innen indulnak buszok a reptérre. Felvilágosítás semmi. Idegőrlő várakozás után begördül 1 (!) busz, az emberek majd a busz alá lökik egymást, majd a „szerencsés” felkerülőkkel a jármű eldöcög. Újabb hiábavaló várakozás után eldöntjük, inkább visszamegyünk az állomásra, hátha időközben odaküldtek buszokat, hiszen ez UK, nem Magyarország. De nem, továbbra sem tud senki semmit. Már lassan feladjuk, hogy elérjük a járatunkat, gyalog felejtős, a tönegből egyesek magán autósokat szólítanak le, hogy komoly összegért elszállítanák-e őket a reptérre… Aztán a semmiből megérkezik egy vonat, el sem hisszük, hogy rajta vagyunk…és már csak egy félmaraton tempójú sprint van hátra a gurulós bőröndökkel a beszállásig. Hurrá! Felszálltunk!”

„Aki külföldikènt olyan országból èrkezik, hogy mèg sosem találkozott ilyennel, az a második pohár bor után majd elmesèli a barátainak, hogyan èlnek ott a balkánon. Aki meg ebben szocializálódott, annak fel se tűnik. Marad is minden ugyanúgy.”

„ezt akarja a nép. 4. 2/3 van. kérdés?”

„Nem volt előre kommunikálva semmi, nekem is az orrom előtt zárták le az M0-t (fél perc séta volt odamenni a rendőrökkel beszélhetni, hogy miért állunk). A kényelmes napközbeni miskolci körből így lett egy rohanós nap – ha tudtam volna előre, egy negyedórás kitérővel tervezek másfelé, így lett egy 45-50 perces álldogálás.”

Csak úgy….

Csütörtöktől több hónapon át nem lehet majd autóval felhajtani a Liszt Ferenc repülőtér felső, indulási szintjére. A hivatalos tájékoztatás szerint február 20-tól a repülőtér-fejlesztési sorozat következő állomásaként a 2-es terminálhoz vezető híd és az épület előtti ki- és beszállásra használt terület újul meg. Emiatt a repülőtér felső, azaz indulási szintjére nem lehet felhajtani autóval, az alsó, érkezési szinten pedig csökken a ki- és beszállásra használt terület. A 24.hu cikke szerint a forgalmasabb napokon és napszakokban eddig is könnyen megtelt a két szint autóval, az erős forgalom miatt pedig előfordul, hogy valaki túllépi az 5 perces türelmi időt, és ki kell fizetnie a 30 perces parkolási árat, amely 3500 forint. Egyelőre nem tudni, mekkora káosz lesz majd az egyik parkolószint megszűnésével és a másik leszűkítésével, de a repülőtér üzemeltetője nem számít ilyesmire.

„A Budapest Airport hónapok óta készül a felújítási munkálatokra annak érdekében, hogy a forgalom ez idő alatt is gördülékeny legyen, az átmenetileg életbe lépő forgalmi rendet is úgy alakította ki, hogy a terület áteresztő képességét a lehető legnagyobb mértékben biztosítani tudja. A curbside-hoz hasonlóan az utasok a zöld táblákkal jelölt Terminál Parkolót és a lila táblákkal jelölt City Break Parkolót is 5 percig ingyenesen igénybe vehetik, napi két alkalommal”

– közölte a portállal a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér üzemeltetője, akik azon felül, hogy mindenki türelmét és megértését kérték, azt is közölték, hogy

javasolják az utasoknak, hogy a járatok indulása előtt 2,5 órával érkezzenek meg a repülőtérre, holott a holnapon is azt írják, hogy a jegykezelés és a poggyászfelvétel a járat indulása előtt 2 órával kezdődik.

 

Szerző