Parti Nagy Lajos: Orbán Viktor öregségére rákosizálódik

Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas magyar költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Az írónak nemrég jelent meg a Félszép című tárcagyűjteménye. Az alkotóval a 168 óra című hetilap legújabb számában jelent meg interjú.

…”minden államnak, a jelenleginek is kutyakötelessége….”

Az író nem sokat teketóriázott, amikor szóba került, van-e bármi, amit a Kádár korszakból visszahozna a jelenbe:

„Sokkal nagyobb volt a szociális és tanügyi biztonság, az egészségügyi ellátás mindenkinek elérhető volt. Ezt visszahoznám. A hozzáférhető olcsó kultúrát is, még akkor is, ha az olcsóság kamu volt: lényegében politikai döntés volt, hogy az állam–ahogy a kenyér árát is–a könyvét is mesterségesen alacsonyan tartotta. Ezt persze nem lehetett sokáig dotálni, ugyanakkor minden államnak, a jelenleginek is kutyakötelessége lenne valamilyen piackiegyenlítő szerepet vállalni, és nem a saját klientúrának kényre-kedvre osztogatni a közpénzt.”

Parti Nagy szerint, ami van az országban nem villámcsapás-szerűen alakult ki. Látszott már 2010-ben is, az Orbán-kormány hatalomra kerülésekor. Legfeljebb akkor még nem akartak sokan hinni a szemüknek, később meg azt hitték, úgyis, hamar megbuknak. Meglátása szerint önkényuralom, diktatúra van hazánkban:

„Igen, bár lehetne finomkodva autokráciának is hívni, de nincs sok értelme. Egy szoft, egy eukonform diktatúra. Az EU fújjog, kritizálja az Orbán-rezsimet, de végül is elfogadja. Nyilván nincsenek könnyű helyzetben, az unió bürokratikus szervezete tanácstalan, alig vannak jogi, diplomáciai eszközei egyelőre. De ha igazán tűrhetetlennek és vállalhatatlannak tartanák, ami Magyarországon zajlik, akkor semmi módon nem támogatnák Orbán rendszerét. Csak hát csomó német és más európai nagyvállalat is működik itt, komoly gazdasági érdekek fűzik őket az országhoz, és végtére is tényleg a magyarok szavazták meg, háromszor is, a saját diktátorukat”

A diktatúra vadászterületévé vált

és válik folyamatosan, bár azt gondolja, az egészség,- és oktatásügyhöz képest ezen a területen még mindig kisebb a baj:

„A kultúra szereplőit ugyanis a legnehezebb megfélemlíteni. Nem azért, mert héroszok, hanem mert a hatalom nem tud olyan erős hivatali függéseket teremteni, mint mondjuk az oktatásügyben vagy a közigazgatásban. Hozzájuk képest például az én mesterségem, az írás, jóval kevésbé kiszolgáltatott az államnak.”

A legabszurdabb dolgokat sem lehet kizárni

A műhelyek, kiadók jelentős része felett a politika nem tud kontrollt gyakorolni.

„Ez nem ugyanaz a helyzet, mint például a színházaké, amelyek sokkal inkább függenek az állami pénzosztóktól. Tény, hogy a kultúrán belül a különböző ágazatok kiszolgáltatottsága jelentősen eltér. ” /…… / „Csakhogy ki jár jól és milyen áron? Továbbá hol van ez a pénz és ki dönt a felhasználásáról. Például mekkora részét emészti fel az egyre növekvő birodalmi erőközpont fenntartása? A kultúrára hivatkozva sokféleképpen lehet közpénzt elkölteni, lehet 1,4 milliárdért villát venni, és odaadni a Magyar Művészeti Akadémiának, igaz ezt most továbbadták ingyen a Türk Tanácsnak.”

Természetesen Petőfi Irodalmi Múzeum is szóba került,

erről Parti Nagy elmondta, hogy amíg Demeter Szilárd az igazgató, addig egyszerűen nem megy oda:

„Kész, vége. Elegem van az olyan »verekedékeny« (Radnóti Sándor pontos kifejezése) alakokból, mint ez a főigazgató is, aki Orbán kegyenceként és kénye szerint, minden szakmai előélet nélkül került az ország egyik legfontosabb múzeumának élére, aki rendre valami szörnyű és gyerekes retorikát használ, leügynöközi Székely Jánost, ami aljas disznóság, ujjeltöréssel fenyegeti ellenségeit, s meginti az írókat: ne csodálkozzanak, hogyha politikai kijelentést tesznek, arra politikai válasz érkezik. És a szakma nem képes semmiféle érdekérvényesítésre, hogy megakadályozza a kinevezését. Tehetetlenségemben egy dolgot tudok tenni: az illető regnálása alatt nem teszem be oda a lábamat.”

Kitért arra, hogy mindez az ő magánügye:

„….nem várom el senkitől, hogy ugyanezt tegye, és egyáltalán nem biztos, hogy igazam van. De a torkom és a gyomrom nekem ezt diktálja.”

Kádárék felismerték, hogy értelmetlen a kultúrával szembe menni. A tiltott kategóriából egyre többen kerültek át a tűrtek és támogatottak közé. Az Orbán-kormány azonban mindent centralizál, kézi vezérléssel akar irányítani:

„Kádár rendszere öregségére demokratizálódott, Orbáné öregségére rákosizálódik

A világ szemében egyre nevetségesebb. Ez már maga a téboly, amikor a vezér körbenéz: mit lehetne még megszerezni? Mi az, ami még nem az enyém? Ez a mohóság már a saját híveinek is sok, lásd például az új kulturális törvényt, amelynek első változatában még az NKA felszámolása szerepelt, és túl nagy hatalmat adott volna az új galaktikus erőközpontnak és tábornokának. Ezt persze az MMA sem támogatta. Úgyhogy lehetséges, hogy a valódi kultúrkampf épp a jobboldali táboron belül kezdődik el. Egyébként a harc nem az úgynevezett nemzetárulók lételeme, hanem Orbáné, neki, az ő propagandájának fontos, hogy úgy állítson be mindent, mintha itt késhegyig menő küzdelem folyna az illiberális oldal és a sorosista liberálisok között. És akkor máris itt vagyunk a zsidóknál, az utóbbi napokban konkrétan a cigányoknál, lásd a Gyöngyöspatán frissen történteket, a hajmeresztő, igazságérzetnek álcázott fajmagyar rasszizmust, ahogy a kormány uszít a saját törvényei alapján hozott ítéletek ellen.”

Wass Albert „nyektetése…”

Parti Nagy Lajos szerint az úgynevezett nemzeti oldalon Wass Albert nyektetésén, agyonszobrosításán túl nem sok minden történt. Iszonyatosan sok pénzt herdáltak el, és a méregdrága könyvek ott porosodnak az üzletek raktáraiban. Jelenleg sok megoldást nem lát ennek az időnek a kibekkelésére:

„Receptem nincs, a módszer talán a munka. Ülök, visszahúzódom a munkába, nincs ellenemre. Délelőttönként azt gondolom, hogy túl lehet élni ezt az egészet, délutánonként meg azt, hogy nem. Egyre riasztóbb, hogy a kétharmados többségükkel milyen törvényt írhatnak még át kedvük szerint, hisz semmi más nem vezérli már őket, mint a hatalommánia. ”