Banánköztársaság
Páter Böjte! Ne tukmáld!
Az, hogy ki kiért imádkozik a maga hátsó szobájában, természetesen magánügy. Annyira, hogy maga a templomi jelenléttel való hivalkodás sem mindenben felel meg az evangéliumok elvárásainak. Mert azok szerint az igazi ima nem az utcán, nem a közösség előtt, kivagyiskodva történik.
Minél hangosabban mondja valaki, annál keresztényibb?
Ahogy a hit megvallása sem harsányságában kellene, hogy megnyilvánuljon. De – ahogy nap nap után tapasztaljuk – erről egyelőre szó nincs. Mármint a visszafogottságról. Amikor egy vezérigazgató feltűnősködik azzal, hogy ő imádkozva hozza-viszi a gyermekeit, akkor ezt aligha tekinthetjük visszafogott vallásgyakorlásnak. Akkor sem, ha teljesen megfelel annak a politikai közhangulatnak, amit a mindennapokban láthatunk. Ez abból látszik kiindulni, hogy minél hangosabban mondja valaki, annál keresztényibb.
Elágazó vélemények
Hát nem. Már csak azért sem, mert ez a szemlélet sokkal inkább hasonlít a „minél nagyobb, annál szocialistább” szemlélethez, mint ahhoz, amit Jézus és követői hirdettek annak idején. Egyben ez az a pont, ahol jelentősen elágazhatnak a vélemények. Ahonnan nem igazán értek egyet az annak idején, az állampolgárosítási kampányban is reklámarcságot vállaló szerzetessel, Böjte Csabával. Nem is elsősorban az említett PR-szerepért. Sokkal inkább, mert a jelenlegi hatalom-politika a melldöngetés, a megosztás, és nem egy ponton a néphülyítés politikájának tűnik. Az utóbbi – a folyamatosan lelepleződő hazugságokkal szegélyezve – közvetve is igaz. De a szétvert oktatással közvetlenül is.
Böjte Csaba azt mondja, hogy az igazi kereszténység nem a védett felelősség nélküliségről szól. Igaza van. De. Mondott pár egyebet is, amikben már nehezebb felhőtlenül egyetérteni a szerzetessel. Akkor sem, ha a napi munkája alapján, nagyságrendekkel tesz többet az emberekért, mint a jelenlegi kormány.
Szerzetesi kiváltság
Így Böjte Csaba azon imája, amelynek záró gondolata az azért való imádkozás, hogy a nép vezetőinek esetében „munkájuknak gyümölcse beérjen”, legyen a szerzetes kiváltsága. Meg azon keveseké, akik részesülnek a kondérból fröccsenő szaftból. Akiknek a gyermekei a közoktatásban maradnak le a nemzetközi szintről, akiket a közrabszolgaság érint, vagy fenyeget, akik sorban állni kényszerülnek egy ételosztáson, akik hajszálra vannak a sorban állástól, akiknek a rokona, ismerősen külföldre menekült az egzisztenciális nyomor elől, akit hatalomtechnikai manipuláció ér, illetve negatívan érint, az valószínűleg kevésbé szeretné, hogy beérjen az a gyümölcs. Akármennyire is tukmálja a kétségtelenül méltán ismert szerzetes.
Szerző
6 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- Lázár János kampánynyitó víziói
- Izrael megtámadta Iránt -Eszkalálódhat a közel-keleti helyzet
- Észbontó: ez a horoszkóp megmondja, ki voltál előző életedben!
- Infrafűtés szakértő: a jelen és jövő szakmája – Összeszedtük, miért éri meg
- Juhász Péter nyerte a belvárosi előválasztást
- Koraestig kellett várni, de megérte: itt a nap képe!
- Zsinati bíróság vár Balog Zoltánra
- Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs – Legyen könnyű neki a föld….
- Gyerekkórus a CPAC-dzsembori előzenekara, avagy hogy kerülnek a srácok egy politikai rendezvénnyel kapcsolatba?
- Közlöny van róla, de nem pont úgy, ahogy beígérték: ingyen venne fel készpénzt a postán? Majd jövőre!
János Dunai
2018.02.06 18:53 at 18:53
A VALLAST MINDEN TERULETEN KIRUGDALNI AZ ÉLETUNKBÖL.HA HOKUSZPOKÉK ARCOSKODNAK TULERTEKELVE MAGUKAT ELTUNES HELYETT AKKOR MIND KIVAGNI AZ ORSZAGBOL KULFOLDI MUNKATABORBA VISSZATERES LEHETOSEGE NÉLKUL
Tibor Tamás
2018.02.06 20:26 at 20:26
Az első Orbán kormány megérdemelt bukása utáni első karácsonyon a Duna TV Déváról közvetítette a karácsonyi éjféli misét. Böjte Csaba prédikált, sok újdonságot nem kell ilyenkor mondani, neki azonban sikerült. Beleszőtte a magyarok karácsonyába a frissen bukott Fidesz reklámszlogenét: „Merjünk nagyot álmodni.” Nem lehetett kétség, hogy tudatos húzás volt.
Katalin Borbély
2018.02.07 10:17 at 10:17
Nem lenne vajon magából legalább akkora diktátor, mint O.V.? Csak nézegetem a kommentjeit, bizony arról árulkodnak, hogy DE! Ezek a vágyálmai nem sok békességet ígérnek, inkább csak válogatás nélküli, gátlástalan terrort…demokratához ez a hang nem illik, higyje el! A radikalizmus még soha semmilyen problémát meg nem oldott, legfeljebb újakat szült és kiélesítette a meglévőket. Kérem, gondolkodjék egy kicsit, mielőtt begépeli első indulatában született gondolatait! Ezzel a mostani stílussal csak a fideszkdnp malmára hajtja a vizet.
Mátyás László
2018.02.07 15:30 at 15:30
Kedves Katalin! Sírással, nyafogással, nyávogással egy neofasiszta rendszerben , annak vezérénél semmit nem lehet elérni!!!!Lásd Hitlert , Sztálint, Mussolinit, Horthyt , Francot, Szaddamot, stb. A népbutítás a lehetetlenségig fokozható és azon túl is!!/ lásd a német népet/ Ha pl Hitlert időben kikapcsolták volna a politikából, akkor Hitlerből még festő sem lett volna ÉS 60 MILLIÓ EMBERNEK NEM KELLETT VOLNA MEGHALNI ÉRTRELMETLENÜL!!! A diktátorok annál erőszakosabbak, minél többet engednek meg nekik!!
Katalin Borbély
2018.02.07 21:35 at 21:35
Kedves Mátyás László! Nem tudom, feltűnt-e, hogy nem a posztra reagáltam, hanem egyik barátunk stílusától buktam ki egy cseppet. Igazán nem vagyok nyafogós meg sírós, s bár a vészkorszakban még kisgyerek voltam, azért túléltük, a családból nem sokan maradtak meg…szóval megtanultam jó korán, hogy mi a félelem, milyen a szörnyeteg ember, és milyen gondolatok és indulatok hová vezethetnek. nem nyafogásból, hanem éppen hogy tudatosan szóltam. Tömegvádolni és egyben ítélkezni is….hát nagyon nem demokratához méltó dolog. És nem hiszem, hogy Dániel barátunk egy kis gondolkodás után ezt nem látná be.
Vágfalvy
2018.02.20 23:49 at 23:49
A cikk íróját nyilván zavarja az utcán imádkozó ember. Persze, nem kell feltűnősködni. De egy keresztény köteles megvallani hitét mások előtt is. Étkezés előtt egy katolikus úgy imádkozik, hogy keresztet vet. Ezt teszi akkor is, amikor elhalad egy templom, vagy utcai kereszt előtt. Sőt, amikor megcsendül a déli harang, megáll, és elimádkozza az Úrangyalát.
Nem feltűnősködésből, hanem hitből. Akkor is, ha az utcán (vagy az étteremben) nincsen senki (vagy nem látja senki), és akkor is, ha tele van néppel.
Bizony, a hit az nem függ össze a Fidesszel (bár a fides pontosan azt jelenti), bár a cikkíró valamiért összemossa a hívő keresztényeket a párttal. Nyilvánvaló, hogy a hit bizonyos értékrendet is diktál, ezért a hívő ember az értékrendjéhez legközelebb álló politikai pártra szavaz. Viszont ha teljesen következetes, a mai kínálat alapján csak a kisebb rosszra szavazhat, mivel nincs olyan párt, amely haladéktalanul képviselné a keresztény értékeket.
A fentiek értelmében egyértelműen kijelenthető, hogy a keresztény értékrendtől a mai (2018. februárja) állapotában a legtávolabb nagyjából az LMP és a DK áll. Szerintem van ebben valami célzott szándék is, hogy a nevezett pártok kevésbé nyíltan, vagy éppenséggel teljesen nyíltan is eltaszítják maguktól a keresztény hívőket.