Banánköztársaság
Pedig olyan jól alakult minden. A nácik jöttek-mentek, Salvini megőrült a kerítésért
Lehet ez a hülye idő. Az! A hidegfront. Pedig olyan jól alakult minden. A nácik jöttek-mentek, Salvini megőrült a kerítésért – Pintér majd még szorul! Miért nem hajtott oda legalább néhány kebabost a körútról, vágóképezni! Miért? Salvininek nem tök mindegy lett volna? Darab-darab. Ráadásul eszik egy ingyen gyrost is pitában. – még Marine Le Pen is elküldte az európai fasiszták kiskátéját, bőrkötésben, dedikálva.
Szóval minden hepi, és erre tessék!
Mint aki halkan belelépett. Úgy totyog, a kamerák előtt, az osztrák félnáci balján a nemzet óriása, a mi hősünk, Conan a barbár, a pusztító, a koki-, saller-, és pávatáncvilágbajnok.
És öcsém, bedurcizik! Ott helyben. Ráadásul az ég tudja miért!
Szépen erezett szemeivel pislog nagyokat, a szája alig mozog, valami kása jön ki belőle értelmes beszéd helyett, az is szótagonként. A nyelve fel-felragad a szájpadlására, akkorákat csattan minden szó, ami kiesik a száján, mint valami spanyol kasztanyetta. Iszik ez rendesen? Már én nyeldekelek.
Két taplószáraz csattanás között meg szanzsén megküldi Webert, hogy alkalmatlan a csávó, menjen a francba, kapálni.
Miafene! Olybá tűnik az egész, mintha az öngyilkosságnak valami bestiálisan kegyetlen, rendezői, vágatlan verzióját tolná éppen. Mint aki kalandvágyból a saját pimpijére csapja az ajtót. Izomból.
És itt a történet, az övé, a miénk, majd kínos fordulatot vesz
Mert lehet, hogy szar napja volt- az idő! Biztos az a ludas. Ha a szer adagolása jó, akkor csak az időjárás lehetett. – de abban a pillanatban, ahogy Webert, Európa legnagyobb politikai tömörülésének – annak a kereszténydemokrata brigádnak, ahol eddig dajcstomika is agyaskodott – csúcsjelöltjét szép szájára vette, nemcsak a kis családfájára vágta rá az ajtót, de a teljes civilizált Európára is.
Oltárinagy tragédiája a kamikaze sztorinak, hogy az ajtó mögött nemcsak Weber, Juncker, meg még, vagy ötszázmillió európai polgár ragadt, de a pénzcsap is.
Ráadásul alszunk még párat és a fittinget az a Weber fogja nagy valószínűséggel nyitni-zárni, akit épp most küldött meg szívlapáttal Conan a Barbár. Ezért a K. Vezető esetében azt a csapot kizárólag zárni fogják. Mit zárni? Lehegeszteni!
Nix ugribugri – nix lóvé – nix a világ császára ÉN vagyok
A K. Vezető, meg nagy durcijában a még Kább náci haverjaival kvaterkázhat ezentúl napestig. Senki mással.
Az okozhat ugyan némi problémát, hogy defektjüknél fogva a futóbolond nacionalista őrültek lőnek mindenre és mindenkire, aki mozog. Azokra különösen, aki kisebb, mint ők. Akkor is, ha tegnap még szívecskéket rajzoltak egymásnak a levegőben, és a másik hátát lapogatták. Náluk nincs haver. Kizárólag ellenségek. Így vannak huzalozva.
Hánemtom’ elnézve a K. Vezetőt ebben a ragyogó farokméregető versenyben, nekünk sok érmet nem osztanak. Sok jövőt nem jósolok a mi(ni) dúcsénknak ebben a társaságban.
Na! Most aztán minden oké!
Itt ragadtunk a saját, különbejáratú zsebsárkányunkkal, egy hibbant gázszerelővel, meg néhány sorozatlövő félnácival, egy kilincs nélküli ajtó mögött, a semmi és a valami határán.
Az időjárás miatt! Biztos amiatt.
Ilyen májust?!
Szerző
