Perintfalvi Rita: képtelen voltam azt válaszolni, hogy Magyarországról jöttem….

Van persze rengeteg hír, amiről írhatnék ma estére egy reflexiót, de valahogy fennakadtam valamin, ami személyes. Persze nagyon sok dolgunk, ami személyes, az tulajdonképpen egyúttal politikai is. Szerintem ez a történet is ilyen – kezdett történetébe Perintfalvi Rita teológus egyszerű magyar állampolgár minőségében.

Képtelen voltam azt válaszolni, hogy Magyarországról jöttem….

A fotó, amit kitettem az oldalamra az idei nyaralásunkból származik, a férjem készítette. Olaszország, Szicília, épp egy kellemes esti koktélozás.

fotó: P. R. facebook oldala

Végtelenül kedves nép az olasz és rendkívül fejlett a vendéglátói kultúrával rendelkezik. Mindenki tudja ezt, aki járt már náluk. Ennek megfelelően naponta legalább hússzor megkérdezték, hogy „Where are you from?” (Honnan jöttél? Hová valósi vagy?”). És bár több, mint húsz esztendeje részben Ausztriában élek a munkám miatt (mert már akkor elüldöztek a szeretett feleim) és ezerfelé utazom a világban konferenciákra, de soha még eddig nem volt ezzel a válasszal problémám. Mindig kapásból rávágtam, hogy

„From Hungary!”

De most egyszerűen nem jött ki ez a szó a számon

Bevallom ez döbbenettel töltött el. Csak figyeltem magamat, hogy mi történik. Honnan ez blokk, ez a zár?

Minden egyes alkalommal azt feleltem: „from Budapest.” Ez simán gördült, nem volt nehézkes. De miért?

Mert külföldön járva az első gondolatom az volt, hogy szégyen Magyarországról jönni, mert mindenki, ha ezt kimondom, azonnal Orbán Viktorra gondol és mindazokra a bűnökre, amelyeket Európa ellen jelenleg elkövet. És én képtelen vagyok ezt a szégyent magamra venni! Egyszerűen nem akarom!

Holott én aztán tényleg büszke magyar vagyok. De most valami történt

Nálam a végleges törést a magyar kormány oroszpártisága okozta. Amikor Viktor belebújt Putyin s*ggébe és azóta sem talál ki belőle. Amikor ő lett a tövis, amit a vén Európa kecses ujjainak egyik körme alá beszúrtak.

Nem több ő ennél, nem tőr, nem kard, nem is szablya. Csak egy tövis.

Nem éri el Európa szívét, nem tud komolyan sérülést okozni. De mégis ott van: kellemetlen és fáj. Persze nagyon könnyű eltávolítani, csak egy kis csipesz kell hozzá. Ennyi.

De mégis. Nem tudtam büszkén azt mondani, hogy Magyarországról való vagyok. Mert szégyelltem. Nem tudatosan, hanem ösztönösen. Hát ezt is sikerült elérnie a 13 évnek!

Vajon, hány magyar honfitársunk érzett már hasonlóan? Az egészben az a legabszurdabb, hogy pont ők beszélnek a büszke magyar öntudatról, miközben a porig rombolják. Milliók szívében.

Ezt nem hagyhatjuk! Vissza kell vennünk tőlük a hazánkat, hogy újra büszke magyarok lehessünk, bárhol is járjunk a világban! Mert a haza, Viktor, nem eladó, bármennyi rubelt is adjanak neked érte!

A hozzászólásokból….

„Ugye milyen szar,? Haziápolok Bécsben és kijár hozzánk a Social Wien , mindenféle nacio, afgán ,szír etióp,filippin, csángó, macedón,szerb fiatalemberek.Szinte mindegyiknek van valami rossz tapasztalata Magyarországgal menekülés közben vagy más módon. Szégyellem hogy magyar vagyok ,és fárasztó mentegetni magam,hogy de én nem rájuk szavaztam.”

„Megértelek, és végtelenül szomorú. Nincs mire büszkének lennünk. Az egy dolog, hogy ennek a korrupt, hazug maffiabanda tagjainak nincs önbecsülés e, de hogy a miénket is elveszik, az elfogadhatatlan. Szomorú, és felháborító, hogy a mai magyar nép ezt eltűri!”

„Vajdasági magyarként mindig büszke voltam magyarságomra és mindig nagyon fájt,ha nemzeti hovatartozásom érte sérelem. A mai magyar „nemzeti” hatalomnak „köszönhetem”,hogy már nem érzem igazságtalan sérelemnek,ha a magyarokat bírálják más nemzetek az orbáni szégyenteljes politika miatt! Sajnos,a magyarokat külföldön legtöbben kiegyenlítik a magyar hatalommal!”

„Ugyanez. Hazudni nem tudok, úgyhogy kimondom, hogy Magyarországról jövök, de szinte mindig rögtön hozzáteszem, hogy én szégyenlem magam a magyar kormány miatt, és teljes mértékben elhatárolódom tőle. Nemrég beszélgettem egy orosz csajjal, aki itt Triesztben tanul az egyetemen, és mikor tőle is megkérdeztem, hogy Where are you from?, úgy válaszolt, hogy „From Russia, unfortunately.” Tökre sajnáltam. És mondtam neki, hogy qrvára nem nekünk kellene szégyellnünk magunkat.”

„Több országban jártam az Orbán kormányzás alatt, sajnos már nem lehetünk büszke magyarok, mint korábban. Sőt! Vagy sajnálnak bennünket, hogy ilyen kormányunk van, s ide jutott Mo. VAGY egyenlővé tesznek bennünket a miniszterelnökünkkel, hogy EU-s pénzből, azaz ő pénzünkön urizálunk. Dühösek, mérgesek. Jogos a vélekedés. A baj, hogy a magyar ember nem egyenlő OV-ral és kormányával, nem mi vagyunk a haszonélvezők, hanem OV és családja,a baráti köre, ill. a fideszes oligarchák.”

„Hát igen. Nem a gazdasági csőd a legnagyobb probléma, hanem a magyarság- tudat milyensége. Az emberek megalázása a többi nemzet elött. Bár hozzáteszem , ezért mi magyarok is felelősek vagyunk, mert gyáván hagyjuk, hogy ez így legyen. Igen. Gyáva népnek nincs hazája.!”

„Kb. 5 évvel ezelőtt jártam Olaszországban és betértünk egy pizzériaba. A pincér meghallotta a beszélgetésünket és egyből elkezdte mondani:- Magyarország? Ott Orbán nem normális! Elfelejtette a 150 éves török uralom és most azokat nyalja! Köpni nyelni nem tudtam. Én is leblokkoltam. Nem azon, amit mondott, hanem hogy külföldre kell menni az embernek, mert ott ki merik mondani az igazságot! Ja, és nem magyar volt a pincér, törte a magyart.”

„Pont fordítva jártam. 2017-ben, Münchenben egy portás kérdezte, honnan jöttünk, mondtuk, hogy Magyarországról. Dicsérni kezdte az Orbánt, hogy milyen jó, mert nem engedi be a migránsokat. Ránéztem, majd elfordultam és először számat harapdálva, később, mikor már arrébb mentünk a kollégámmal, hangosan röhögtem. Első, vagy második generációs török bevándorló volt..”

„Ma tőlem is ezt kérdezték Orvietóban, azt mondtam a Tatuinról ! Fingjuk nem volt mi az,de nagyon kedvesek voltak !”

Lázár János elintézte: az osztrák vasút-társaság hétfőtől levágja a magyar vonatokat a nyugat-európai hálózatról