Perintfalvi Rita: nem értem, miért lett ennyire dühös Böjte Csaba

Ritkán lep meg valami annyira, mint az a düh, amivel Böjte Csaba faképnél hagyta az interjú kellős közepén az őt az egyházon belüli pedofíliáról teljesen korrekt módon kérdező újságírót, Árpás Bencét. Úgy gondolom, hogy a Népszava riporterének kérdéseiben semmiféle provokáció vagy egyéb olyan elem nem volt, ami ilyen háborgó indulatok kiváltását indokolta volna – kezdte Perintfalvi Rita teológus közösségi oldala bejegyzését.

Viszont, ahogy a helyéről felpattanó és gyorsmenetben elvágtázó Böjte kétszer is megveregette az újságíró vállát, megróva őt, mint egy hatéves kisgyereket, hogy „visszaélt a bizalmával”, abban látok valami kifejezetten ijesztőt.

De mi is dühítette fel ennyire az atyát? Lássuk!

S ezen kívül néhány a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban mondott súlyos tévedésére, illetve hárító mechanizmusként használt retorikai fogására külön is szeretnék rávilágítani. Talán az a legnagyobb baj az ilyen kontrolállatlanul kitörő indulatokkal, főként, ha egy videófelvétel is készül róla, hogy tovább erősíti az emberek kételkedését, gyanakvását. Szóval súlyos hiba volt Böjte Csaba ferences részéről az, hogy nem készült fel mentálisan jobban az interjúra, illetve, ha felkészült és mégis így buggyant ki belőle a harag, akkor ez elég sokat elárul az ő pillanatnyi lelki világáról, vagy pontosabban pszichés állapotáról.

Hárító mechanizmus 1: „Minél többen dicsérnek, annál többen szidnak. Ha például ilyen Nobel-díjra vagy erre-arra nem jelöltek volna, akkor nem lehet volna ennyi negatív, meg hogy mondjam hűhó az ember körül”.

Kommentár 1:

Hát az a helyzet, hogy 36 rendbeli 15 kiskorú sérelmére elkövetett fizikai és szexuális erőszak, amelyet a Böjte Csaba vezetése alatt álló alapítvány intézményeiben egyik nevelője, Sz. K., tíz esztendőn keresztül folyamatosan és háborítatlanul el tudott követni, akkor is kiverte volna a biztosítékot, ha Böjtét semmilyen díjra nem jelölik. Tehát mindazok a jogos kérdések, amelyek az alapítvány vezetőjének személyes felelősségére irányultak, nem pusztán egy irigykedő lejárató kampány szüleményei. Rendkívül sajnálatosnak találom, hogy Böjte Csaba szerzetespap, aki most már a Magyar Becsületrend tulajdonosa is, nem tud ehhez a díjhoz méltó módon viselkedni: csupán arra fókuszál, hogy önmagát áldozatnak állítsa be. Holott a gyermekek az áldozatok! Az a 15! Valamint az azóta megismert Máthé-Bogár Mónika és ki tudja még hányan.

Hárító mechanizmus 2: „Amikor felhívtak, hogy elfogadom-e a díjat azt mondtam, hogy világítsanak át, nézzék meg a körmöm alatt a szennyet, mindent.” Hát én azt gondolom, hogy elég nagyfiúk ezek, hogy megvannak a módszereik arra, hogy az embert átvilágítsák. Én nem szeretném azt, hogy aztán utólag kiderüljön, ami nem olyan, tehát, ami miatt ne érdemelném meg ezt a díjat. Igazából annak örvendek legjobban, hogy egy ilyen alapos átvilágítás után kaptam meg ezt a díjat.”

fotó: nepszava.us

Kommentár 2:

Nekem ebből a megfogalmazásból az jön le, hogy Böjte Csaba lehetségesnek gondolja azt, hogy olyasmi derülhet ki az átvilágítás során, ami később szégyenbe hozza az érdemrend adományozóját, vagyis a magyar kormányt. És most örül, hogy mégsem találtak semmit. Mintha nem lett volna ebben egészen biztos. Mintha ehhez a vizsgálat bizonyossága kellett volna. Ez bennem két sejtést hoz elő: egyrészt azt, hogy Böjte nem tudja, hogy lehetnek-e még hasonlóan botrányos bűncselekmények a fenntartása alatt álló intézményekben és hogy van-e esélye annak, hogy ezek is kirobbannak. Másrészt az is lehet, hogy van tudomása további ügyekről, de nem tudja száz százalékban kontroll alatt tartani az információ kiszivárgását. És most milyen jó, hogy ez vizsgálat megmutatta, nincsen közvetlen veszély. Lehet ezzel vitatkozni, de én ezt olvasom ki a sorok között. Tévedek?

Hárító mechanizmus 3: „Aki alkalmaz embereket, mondom ezer embert, az végül is a maga becsültét valamilyen módon az illető kezébe teszi. Beszéljünk teljesen nyíltan és őszintén! Pedofília. Most felhív egy édesanya és elmondja, hogy az ő férjének a legjobb barátja a 12 éves lányával kikezdett és a lány 21 éves korában mondta el az anyjának. Nem tudták ők. Tehát a pedofília az egy nagyon hogyishívják dolog. És én voltam, aki ezt az embert feljelentettem, ellene tanúskodtam a bíróságon és mégis „jó szándékkal”, idézőjelben, próbálták az egész dolgot rám kenni. Most ennyire erővel akár a kommunizmus bűneit is rám kenhetik, mert az apámat ők ütötték agyon, tehát valami közöm van hozzá. Tehát ehhez sem volt több közöm, minthogy áldozata, vagy elszenvedő alanya (vagyok).”

Kommentár 3:

– Igen, valóban igaz, ha egy szervezeten belül van egy szexuális bűnelkövető vagy bármilyen bűnöző, akkor az könnyen ráéghet a szervezet vezetőjének becsületére. Főleg azért, mert ő vette fel, ő alkalmazta. S ő az, aki tíz éven keresztül ezt nem vette észre.
– Hárítás és eltolás: Való igaz, hogy gyakran a családon belül elkövetett erőszakra is csupán hosszú évek múlva derül fény. Csakhogy ez semmit nem csökkent azoknak a nevelőknek és az intézmény vezetőjének erkölcsi és bűntetőjogi felelősségén, akik ezt nem vették észre. Ez egy gyermekvédelmi intézmény, aminek a célja, ahogy a neve is mutatja a gyermekek védelme. Tehát önmagában az a tény, hogy gyakran családon belül is hasonló a dinamika nem hoz feloldozást semmire. Ez csupán hárítás és eltolás.
– Hárítás és eltolás 2: Böjte édesapja történetének behozása egy hangzatos, mondhatjuk akár populista érvelési módnak is. Jól hangzik, de az analógiának az ég világon semmi értelme nincsen! Hiszen Böjtének valóban nincsen köze apja gyilkosaihoz, így a kommunizmushoz sem. Viszont mégis ki annak az intézménynek a vezetője, ahol a bűncselekmények végbe mentek, ha nem ő? Tehát amíg a kommunizmushoz nincsen köze, addig a szexuális bántalmazáshoz olyan értelemben van, hogy ő a vezető.

Hárító mechanizmus 4: „Mindenkit szívesen látunk, meghívtunk újságírókat és másokat is, hogy jöjjenek el, beszélgessenek a gyerekekkel, a kollegákkal, hogy ne általánosítsanak. Hogy ezer ember tényleg egy valaki csinált ilyen dolgot, akkor azt ne kenjék (ránk), ne rendszerszintű problémának tűntessék fel, hanem kezeljék úgy kell.”

Kommentár 4:

A valóság az, hogy maga a katolikus egyház is hosszú évtizedekig küzdött azzal a dilemmával és sok helyütt még most is küzd, hogy vajon egyéni bűnelkövetőkről, megtévedt bárányokról van-e szó vagy komoly strukturális problémáról. Ferenc pápa korábbi elődjeivel ellentétben már nem vitatja az egyházon belül végbe menő szexuális visszaélések rendszerszintű jellegét. Ennek szellemében hívta össze a 2019-es vatikáni csúcstalálkozót és ennek szellemében folyik a feltáró és feldolgozó munka azóta is. Végtelenül sajnálom, hogy Böjte Csaba nem ismeri sem Ferenc pápa, sem például Hans Zollner munkásságát, aki hosszú évekig a Vatikáni Gyermekvédelmi Intézet igazgatója volt. De olvasgathatna más gyermekvédelmi szakértőket, például Dr. Gyurkó Szilviát is, aki éppen Böjte árvaházai kapcsán nyilatkozta még korábban a következőket:

„Húszéves szakmai tapasztalatból mondom: ahol évekig tud gyerekeket bántalmazni valaki, ott nem ártatlan senki. Mindig (ismétlem: mindig) felelős az az intézményi és szervezeti keret, ami körülveszi őt.”

Hárító mechanizmus 5: Majd Árpás Bence megkérdezi tőle, hogy „Mennyi ilyen bűn lehet az egyházon belül globális kitekintésben?” Majd Portugália és Franciaország példáját hozza fel, ahol már történtek kísérletek a feltárásra. És voltak olyan visszásságok, amelyek 70 évvel később kerültek napvilágra, mert az áldozatok nem mertek jelentkezni. Erre válaszul Böjte Csaba húz egy döbbenetes és teljesen inadekvát párhuzamot:

„Franciaországban több mint tízezer gyerek van, aki a vér szerinti apjával, családjával szemben fogalmazott meg ilyen vádakat. Azt gondolom, hogy ezt az egyház nyakába varrni aljas dolog. Statisztikai alapon sokkal több tanár, orvos, taxisofőr követ el ilyen visszaélést, mint pap. Úgy, hogy én ezt a témát nem szeretném tovább folytatni.”

Kommentár 5:

Annyira boldog lennék, ha Böjte Csaba megnézné Ferenc pápa 2023. márciusában készült videóját, ahol az egész világ katolikusainak, köztük a saját papjainak, így Böjtének is üzent azzal kapcsolatban, hogyan kellene gondolkodnia a szexuális visszaélésekről. Idézem:
„Az egyház nem próbálhatja meg elrejteni a visszaélés tragédiáját, bármilyen legyen is az. Ahogy a családokban, a sportklubokban és más intézményben sem. Az Egyháznak példát kell mutatnia mind a társadalom, mind a család számára, abban, hogy napvilágra hozza az eseteket és megoldást talál rájuk. Az egyháznak biztonságos terek kell kínálnia az áldozatok meghallgatására, pszichológiai kísérésére és védelmére.” (Ferenc pápa)

Másrészt pedig jó lenne tudni, hogy vajon Böjte atya konkrétan milyen statisztikákra gondol, amelyek azt igazolják, hogy

„több tanár, orvos, taxisofőr követ el ilyen visszaélést, mint pap”.

Főleg ez utóbbi párhuzam a meglepő, ugyanis, amíg a pedagógus és orvos valóban olyan pálya, ahol közel lehet kerülni a gyermekekhez, sokszor bármiféle kontroll nélkül, addig azért nem olyan gyakori, hogy gyermekek szüleik nélkül taxizgassanak a városban össze-vissza vagy hogy taxira költsék a fagyira kapott zsebpénzt. Szóval ez utóbbi összehasonlítás nem csupán butaság, de még életszerűtlen is.

S döbbenet a végére:

Azt pedig végképp nem értem, hogy miért dühödik fel arra a kérdésre Böjte atya, hogy

„Miért nem merünk erről beszélni? Mintha lenne egy tabu ebben a történetben? Tabusítás. Hogy sokan nem merjük ezt felvállalni vagy inkább azt mondjuk, hogy hát ne beszéljünk róla!”

Ez után leszedi magáról a mikrofont, majd dühösen „gyenge újságírónak” titulálja Árpást, miközben vállon veregeti egyszer, aztán feláll, s még egyszer vállon veri és azt mondja neki:

„visszaéltél a bizalmammal!”

És lelép. Árpás semmi olyat nem kérdezett, amit ne kérdeztek meg volna már meg a világ sok-sok országában egy katolikus paptól. De én még ilyen reakciót soha nem láttam!

Ezek után bennem csak egy kérdés fogalmazódik meg: Miről is szól a becsületrend? Nem arról, hogy valaki példakép és erkölcsi kérdésekben, emberi tartásban, kommunikációs stílusban is példát mutat? Hol maradt ez példaadás Böjte atya?