Banánköztársaság
Sótlan ország és a „patakvér”
Mára már csak az ökölbeszorított arcú komorság és a Torgyán József egykori pártelnök által vizionált „patakvér „maradt.
Hová lett a pesti humor, a pesti kabaré, a pesti vicc, a vidám éjszakák. Mára már csak az ökölbeszorított arcú komorság és a Torgyán József egykori pártelnök által vizionált „patakvér” maradt.
Rágjuk a sótlan kenyeret
Az, hogy sótlan ország lettünk valós és átvitt értelemben is igaz. Pártunk és kormányunk úgy döntött, sok a só az ételeinkben és a legutóbbi kutatások szerint ez ártalmas az egészségre, tehát rendeletben szabta meg például a pékeknek, hogy mennyi só lehet az áruikban. Na, azóta nagyjából ehetetlen a pékárú, én például csak otthon sütök. Milyen jó lenne ilyen egyszerűen megoldani a dolog „átvitt értelmét” is, de sajnos nem lehet.
A kis Torgyánok korát éljük
Emlékeznek még Torgyán Józsefre, a Független Kisgazda Párt egykor volt elnökére, aki a parlamentben azzal fenyegetőzött, hogy „patakvér folyik az utcákon”, ha a kormány nem teljesíti pártja követeléseit? Szinte egy teljes ország mosolygott akkortájt a hordószónok „rózsadombi kisgazdán”. Torgyánról mindenki tudta, hogy csak szerepel, hajtja a sikert és akkor volt a leghumorosabb, amikor komolyan vette magát.
A mai Kis-Torgyánok, akik miatt akárcsak a kenyerünkből, az életünkből is eltűnt a só és átadta helyét az epe-ízű rettegésnek, viszont éppen akkor a legfélelmetesebbek, amikor komolyan veszik magukat, mert tudjuk róluk, hogy nem alkusznak, akár a vérünk árán is beteljesítik lázálmaikat.
Ágálnak fröcsögnek, hazudnak, és közben legyalogolnak egy teljes nemzetett.
Ja kérem, ha hagyjuk!
Ne feledjük mit mondott Királyhegyi Pál, az elmúlt évszázad második felének talán legélesebb eszű humoristája:
„Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, mindenre képes”
