Banánköztársaság
Perintfalvi Rita: lelkészi gyil.kos ösztön, avagy hova aljasodtok még, ti Isten szólgálói
Most kíméletlen leszek… mert ezt nem lehet szó nélkül eltűrni! A kalotaszegi református esperesnek elmentek hazulról, ahogy az érdi lelkésznek is. Az ember nem győzi kapkodni a fejét Krisztus eme nemes tanítványai láttán, akik nem restek felebarátaik kiheréléséről, felnégyeléséről és kibelezéséről nyilvánosan fantáziálni – kezdte közösségi oldala bejegyzését Perintfalvi Rita lelkész, aki úgy határozza meg ottani tevékenységét, hogy „kommentárokat írok a jelenhez egy feje tetejére állt világban. Hogy megtanuljunk újra embernek lenni.”
Vagy csupán odadörgölni az orruk alá, hogy eleve maguknak köszönhetik azt, hogy milliószámra lemész.árolták és gá.zkamrákban elégették őket, hogy aztán szappanként végezzék. Mert jól van ez így. Sőt! Ezt diktálja a keresztényi szeretet! És mindenki, aki ezt kritizálni meri a szélsőbalos woke-mozgalom, meg az embert önmagából kifordító förtelmes gender-ideológia, vagy a zuckerbergi liberális véleményter.ror képviselője.
Fúj!
Ahogy itt kapkodom a fejem és az egyik révületből a másikba zuhanok, eszembe jut a Mester, aki valami olyasmit próbált megtanítani a követőinek, hogy arról ismerje meg őket a világ, hogy szeretettel vannak egymás iránt.
Hogy tudott ez a csillogóan humánus eszme ennyire elaljasulni?
Vincze Minya István kalotaszegi református esperes és Labossa Péter Mihály evangélikus lelkész esete ennek az elaljasulásnak, sőt emberi szörnyszülötté válásnak a tipikus példája. S mindezt a szeretet Istenének nevében!
Vajon mi vezetett idáig?
- A magyar kormány szűnni nem akaró LMBTQ-ellenes és rejtetten antiszemita (lásd az évek óta tartó Soros-hisztériát) hergelése?
- Vagy valamiféle belső félelem olyan jelenségek láttán, ami idegen, ami más, s ami pont ezért ijesztő?
- Vagy a másik oldal szélsőségeinek vélt vagy valós túlkapásai?
- Vagy a hatalomnak való önkéntes megfelelési kényszer, esetleg pénzbeli juttatások reményében?
Magyarország egy olyan hely, ahol a gyűlölködésből parazul meg lehet élni. Számtalan nyilvános és közösségi térbeli uszítót fizet meg búsásan Orbán Viktor a mi egyre nehezebben megfizetett adóforintjainkból, hogy a nemzet fiait és leányait megossza és vérre szomjas farkasként egymás ellen fordítsa. Nem arról van szó, hogy bárkit is ténylegesen érdekel, hogy a kifutón fetrengő és derűsen mulatozó hupikék törpapa meg a teltidomú DJ-csajszi a glóriával a feje körül, meggyalázta-e a kereszténységet. S nem is arról, hogy a férfinak kikiáltott boxolónő, akit szarvakkal, óriási szörnyetegként ábrázolt még magyar ellenfele is, szabályosan vesz-e részt az olimpián vagy sem.
Hanem arról van itt szó, kérem szépen, hogy Putyin támadást indított Európa ellen és ebben Magyarország az első számú zászlóshajója!
Több evangélikus is írt nekem a napokban,
hogy őszintén bíznak abban, hogy Fabiny Tamás püspök a súlyos problémát nem intézi el egy ejnye-bejnyével. De nemigen hallom, hogy a karakán elhatárolódás után etikai eljárást indított volna vagy hogy állásfoglalást kért volna a presbitériumtól. Ahogy azt is most olvasom, hogy Balog Zoltán püspök is csupán egy intést kapott a református egyháztól a kegyelmi ügyben játszott szerepéért. És minden mehet tovább, mint annak előtte!
Egyedül az erdélyi református püspök Kató Béla látszik nem megalkuvónak, mert azonnal lemondásra szólította fel az LMBTQ-emberek kiheréléséről fantáziáló kollegáját.
Úgy látszik tehát, hogy még Romániában is több erkölcs van az egyházakban, mint nálunk! És ott van még következménye a tetteknek. Magyarország viszont úgy tűnik továbbra is a következmények nélküli tettek országa marad. Ami egyszer biztosan a vesztünket fogja okozni.
Mert ahol megszűnt az erkölcs és megszűnt a felelősségvállalás igénye, ott bármit, de tényleg bármit meg lehet tenni. Bárkivel. Tényleg ilyen országot akartok?
-zárul a bejegyzés.
Szerző
