Postás bácsi levelei 7.) – Rendkívüli hőségkiadás!
Megosztás
Szerkesztőségünk elfogta Postás Bácsi leveleit. Az üzenetek Malvinkának szólnak, aki a jelek szerint nagy türelemmel, de fogyatkozó reménnyel várja, hogy a köz szolgája végre elhozza neki egy régi barátnő, Adélka levelét. De miért késlekedik az a fránya kézbesítő?…
Szerkesztőségünk elfogta Postás Bácsi leveleit. Az üzenetek Malvinkának szólnak, aki a jelek szerint nagy türelemmel, de fogyatkozó reménnyel várja, hogy a köz szolgája végre elhozza neki egy régi barátnő, Adélka levelét. De miért késlekedik az a fránya kézbesítő?…
Jól van dolga hőségben a postásnak
Drága Malvin,
midőn e sorokat írom, (azzal az immár hagyományos célommal, hogy exkuzáljam magam Adélka rég várt levelének újabb késlekedése miatt), törzshelyemre, a Hörpintőbe menekültem a szorító hőség elől.
Hőségriadó idején mindenki jobban odafigyel az ő postás bácsijára. – Hogy bírja ezt a pokoli meleget? – kérdezik lépten-nyomon részvéttel. Vízzel kínálnak. Pihenőt ajánlanak a légkondícionált helyiségben. Szinte már jó dolog kánikulában postásnak lenni…
Az obligát kérdésre, hogy mit szólok ehhez a hőséghez, valamint a mindenfelől áradó együttérzésre, ezekben a napokban sajátos választ adok: – Rejtőt olvasok! – magyarázom. – Nem is akármit: A Láthatatlan Légiót. Ismerik a Rejtő-könyvnek azt a részletét, amikor egy idegenlégiós osztag eltéved a Szaharában, és a halált várva vánszorognak a semmibe? Nem ismerik? Nos, emlékezetből valahogy így szól:
Nem innának valamit?
Az idegenlégiósok a végüket járják, de egyszercsak feltűnik egy különös légiós menetoszlop: katonái nagyjából harcosnak látszanak, de meghökkentő civil tárgyak is kiegészítik felszerelésüket. A konvojban ott halad egy páncélautó is, de ez sem teljesen szabályszerű: lövegtornya folyamatosan forog, mert az szolgál hűtőként. A menet élén pedig egy bécsi konflis döcög!
Amikor a haldokló legionáriusok mellé érnek, a konflis megáll, és szabad jelzésre vált – mivel utasa, egy magasrangú tűzoltótiszt kiszáll. Odalép az idegenlégiósok hadnagyához, lornyonjával barátságosan megszemléli, majd azt kérdezi:
– Uraim, volna a számomra esetleg nélkülözhető, friss illusztrált lapjuk?
A hadnagy humoránál van, ezért így válaszol:
– Nos, sajnos nem szolgálhatunk ilyesmivel, ugyanis éppen szomjan halunk.
A tűzoltótiszt felélénkül, és hülén válaszol:
– Á, sivatagi kaland? Érdekes, érdekes!… Nem innának valamit?
Postás bácsi ezzel a Rejtő-idézettel mindenkit megnevettet, és már nincs is annyira melegünk.
Most pedig, drága Malvin, további kis haladékért esedezem, amíg saját zsíromban sercegek törzshelyemen, a Hörpintőben.
