Connect with us

Kerítésen innen

Professzor Úr, nem az a kérdés, hogy lehet-e 50 fokban operálni, hanem, hogy túléli-e a beteg

Professzor Úr, nem az a kérdés, hogy lehet-e 50 fokban operálni, hanem, hogy túléli-e a beteg
Megosztás

Kásler Miklós egyszervolt orvos-professzor tusványosi üzenetéről, amiben tisztázta, hogy aki legény -mint Ő- akár 50 fokban is tud „életmentőt operálni”, már beszámoltunk. Azóta sem kapott a fejéhez, -végülis nem írhatta, hogy a „meleg beszélt belőle”- nem helyesbített, vagyis komolyan gondolta a dolgot. Reakciókból azonban nincs hiány….

… ha túléli a beteg….

Dr. Kulja András egészségedukátor, a Tisza Párt EP-képviselője közösségi oldalán reagált:

„Levél Prof. Dr. Kásler Miklós volt emberi erőforrás miniszternek, az Onkológiai Intézet volt igazgatójának:

Professzor Úr, nem az a kérdés, hogy lehet-e 50 fokban operálni, hanem, hogy túléli-e a beteg.

Önnek mindenkinél jobban kellene tudnia, hogy milyen óriási mértékben veszélyezteti a páciens félépülését, ha csak pár fokkal melegebb a műtő a megengedettnél. Ha esetleg mégsem tudná (ami egy orvos esetében elképzelhetetlen), akkor összefoglalom:

Egy műtétnél az altatás miatt a emberi test hőszabályozása felborul, nem tud megfelelően reagálni a külső hőmérsékletre, ami önmagában óriási megterhelést jelent a legyengült szervezetnek, de ami még ennél is sokkal nagyobb probléma, az a fertőzésveszély. A műtéti lemosás és sebészi bemosakodás csak a bőr felszínén lévő kórokozókat hatástalanítja, a szőrtüszőkben, verejtékcsatornákban lévő kórokozókat sajnos nem. Minél magasabb a hőmérséklet, annál nagyobb a veszélye, hogy ezek a kórokozók a felszínre, ezáltal a műtéti területbe (hasüreg, ízület, bőr alatti kötőszövetek) kerülnek, ahol azonnal szaporodásnak indulnak és sebfertőzéshez, tályogképződéshez vezetnek. Onkológusként tudnia kell, hogy például egy onkológiai betegnél a legkisebb fertőzés is szepszishez, vérfertőzéshez és halálhoz vezethet.

Műtét közben nem csak a beteg verejtékezhet, hanem a sebész is, akinek a szőrtüszői szintén tele vannak kórokozókkal. Sajnos nekem is volt alkalmam 40 fokos műtőben operálni, tudom milyen, amikor gyöngyözik a sebész homloka, amikor a gumikesztyűben fél deciliter verejték gyűlik össze és amikor egész műtét alatt azon retteg a sebész, nehogy a homlokáról csak egy csepp verejték is a hasüregbe cseppenjen, mert tudja, hogy minden egyes csepp verejték baktériumok millióit tartalmazza.

Ezért is vezették be azokat a nemzetközi ajánlásokat, amelyek szerint a műtő hőmérséklete nem haladhatja meg a 25 Celsius-fokot

Kétlem, hogy ezeknek Ön nem lenne tudatában, ezért szeretném megkérdezni, hogy mikor kijelentését tette, eszébe jutott-e, hogy itt emberek életéről van szó, hogy szavai Semmelweis Ignác teljes munkásságával szembemennek?

Tudom, hogy mikor Ön sebészként dolgozott, az orvosbárói hálapénz rendszer virágkorát élte és mondjuk ki, sajnos voltak olyanok, akiknek többet számított a műtétek száma (és az azokat megelőző vagy követő hálapénz) mint a műtétek sikere.

Nem tudom, hogy Ön nem ezek közé a „gyógyítók” közé tartozott-e, de én fiatal orvosként azért vállaltam politikai szerepet és lettem a TISZA Párt Európai Parlamenti képviselője, mert Önnel ellentétben nem akarok beletörődni abba, hogy Magyarországon ilyen az egészségügy helyzete és mindent meg fogunk tenni azért, hogy változtassunk ezen.

Mint ahogyan a levelemet kezdtem,

nem az a kérdés, hogy lehet-e 50 fokban operálni, hanem az, hogy túléli-e a beavatkozást és kórházi tartózkodást a műtőasztalon fekvő beteg kisgyermek, felnőtt, vagy nagyszülő…

Tisztelettel,
Dr. Kulja András orvos, Európai Parlamenti Képviselő, az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának alelnöke. Az Európai Parlament Közegészségügyi Albizottságának EPP-s helyettes koordinátora.”

Kapcsolódó

Konok Péter történész olvasata

„Kásler doktor szerint nincs itt semmi látnivaló, ő például harminc éve még ötvenfokos műtőkben végzett tízórás műtéteket. Mondjuk, ezt a sok szép kerek számot az ember hajlamos Kásler doktor költői túlzásainak tekinteni (főleg az ötven fokot), de legyen, fogadjuk el munkahipotézisként.

Ezek szerint Kásler doktor szerint nincs azzal semmi baj, hogy harminc év alatt – melyből lassan másfél évtizede Kásler doktor bűntársai vannak köz- és magánhatalmon – ugyanott tart az egészségügy (persze, dehogy tart ugyanott: sokkal szarabb lett).

Ez a „régen sem volt fenékig tejfel”-érvelés lényegében afféle

beismerés, aminek nem egy erősésbüszkenemzeti dzsemborin, hanem a bíróság előtt, az utolsó szó jogán lenne a megfelelő helye, mielőtt a súlyos és arányos börtönbüntetést kiszabják. Arról szól, hogy a NER nem hogy nem javította (afféle állami feladatként, ami, ugye, a dolga lenne) az egészségügy állapotát, hanem sőt.

Persze, valahol Kásler doktornak is igaza van. A sötét középkorban még olyanok is akadtak, akik szerint a betegségekkel szemben a Tízparancsolat megfelelő védelmet biztosított. Hogy költséghatékony volt, az biztos, és zsolozsmázni tényleg bármilyen kurva kánikulában lehet.”

Szerző