Connect with us

Kerítésen innen

Prőhle Gergely: a polgári oldalhoz tartozom akkor is, ha látom, a politikai családban is van részeges rokon

Megosztás

Hajtóvadászat indult ellene a kormánysajtóban, ami után menesztették a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. Mégsem maradt munka nélkül, ma már a kormányhoz tartozó Habsburg Ottó Alapítvány ügyvezetője.

prohle-gergely
Megosztás

Hajtóvadászat indult ellene a kormánysajtóban, ami után menesztették a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. Mégsem maradt munka nélkül, ma már a kormányhoz tartozó Habsburg Ottó Alapítvány ügyvezetője. Prőhle Gergellyel, a Magyar Narancs készített interjút.

A volt igazgató kitért arra, hogy sok mindent leírtak róla itt-ott, miközben alapvető politikai, kulturális, de akár diplomáciai ügyekben is elég következetes volt az elmúlt harminc évben:

„Hogy olyanok, akik a polgári táborban kevésbé mély gyökerekkel rendelkeznek, mint én, ezt olykor nehezen viselik, avval nekem nem feltétlen kell foglalkoznom.”

A polgári Magyarország nem egy politikai termék,

és szerinte a mai kormány megérdemli a polgári jelzőt:

„Számomra nem az, én ebbe beleszülettem. És örülök annak, ha ezt valaki komolyan igyekszik képviselni.” /……/ ….a hagyományos politikai kategóriák, kereszténydemokrata, szociáldemokrata, az utóbbi időben nagy változáson mentek át. Amit leginkább a politikai kommunikáció rovására írok. A tömegeszközök elterjedése nagyon megváltoztatta a stílust, ami olykor zavarba ejtő.”

Úgy gondolja, a propaganda futtatása nem zárja ki, hogy polgárinak nevezze a kormányt. Hozzátette, ha a kommunikációs eszközök alapján ítélnénk meg bármelyik kormány politikáját, világszerte zavarba jönnénk:

„Más országok sajtójában is torzítva jelenik meg a valóság, nem ritka a manipuláció, az elfogultság – és nem csak a magyarországi helyzettel kapcsolatban. Ebből azonban nem következik, hogy a polgári jelzőt kategorikusan megtagadjuk tőlük.”

Boldog annak az országnak a kulturális élete, ahol az én múzeumi állásom a legnagyobb probléma

Menesztésével kapcsolatban megfogalmazta, boldog annak az országnak a kulturális élete, ahol az ő múzeumi állása a legnagyobb probléma a kereszténydemokrata kultúrpolitika kibontakozása szempontjából. Nem tudja száz százalékig mi történt a hátérben, hiszen a kulturális élet méregkeverői vagy inkább szakácsai, sokfelé mozognak:

„Karakteres ellenvéleményt fogalmaztam meg, amit a végkifejlet ismeretében sem bánok. Ezzel persze magam is közreműködtem, hogy az ügy jelentősége megnőjön. Így vált politikai üggyé, és ez oda vezetett, hogy az illetékes minisztérium szerint erre politikai megoldást kell találni.”

Úgy véli, nem áll messze a valóságtól, hogy a szélsőjobbról érkező nyomás a kormányoldalon turbulenciát okozott, amelyet a döntéshozók úgy kezeltek, hogy eltávolították a posztjáról, csak hogy ez a kör megnyugodjon:

„Nehéz elfelejteni, hogy amikor kineveztek, akkor gonosz Fidesz–ejtőernyősként jelentem meg a baloldali véleményformálók értelmezésében. Pályázatom egy rövid passzusából, mely szerint meg kéne nézni, Wass Albert miért olyan népszerű, sikerült azt a kényszerképzetet kreálniuk, hogy Wass Albert -emlékkiállítást akarok csinálni.”

Nem szabad a szerzők politikai nézeteiből kiindulni

Sokszor elmondta, hogy nem szabad a szerzők politikai nézeteiből kiindulni, mert az sok kiváló olvasmánytól foszt meg bennünket:

„Ne dobjunk ki minden Nyírő-novellát az ablakon, csak azért, mert a szerző a mai magyar alkotmányos rend szerint is hazaáruló módon tagja maradt a soproni parlamentnek. Ugyanakkor, ha valakit felfedezünk a Tanácsköztársaság hívei vagy az Orbán -kormány ellenfelei közt, őt se vessük ki csak ezért a kánonból.”/ ….. / „Nem szerencsés, hogy heteken keresztül arról megy a vita, hogy Eszterházy Péter része -e a kánonnak vagy sem. Talán nem nehéz megérteni, nemzeti érdek fűződik az írói hagyatékok magyar közgyűjteményekbe kerüléséhez. Azokéhoz is, akiket némelyek politikai alapon nagy nyilvánosság előtt kipécéznek.”

A kultúrharc gumicsont

Ha az ember megnézi, hogy itt az elmúlt 150 évben mi zajlott a kultúrában, milyen művek születtek, milyen lenyűgöző az ország kulturális élete, –kezdve a színházak műsorától a könyvesboltok kínálatán át a szimfonikus zenekarok magas számáig–ezt a végtelen gazdagságot csak becsülni tudja:

„Mindez abból a sokféleségből született, ami persze harcokban is alakult, ami azonban együttesen jelenti a közös kulturális örökséget. Az összteljesítmény láttán elenyészik a villongások, a mindenkori Kulturkampfok jelentősége. Visszatekintve láthatjuk, hány politikai akciózás zajlott sokkal brutálisabb módon. Saját környezetemben megélt tapasztalatom, hogy a legvadabb kommunista diktatúra idején is látványos túlélő ereje volt a polgári, keresztény gondolkodásnak.” /……./ ” Életművek megbicsaklottak, de nem enyésztek el. Ez a tapasztalat optimizmusra késztet.”

Sokszor kelt az Orbán-kormány az ország védelmére

Megfogalmazta, az elmúlt években sokszor kelt az Orbán-kormány az ország védelmére különböző külföldi tévétársaságok műsoraiban. Azt tapasztalja, hogy iszonyatosan sok a fals információ és a leegyszerűsítés a magyar helyzet megítélésében:

„Egy részletekbe menő, a magyar rendszer visszásságait is elemző józan beszélgetésre szinte nincs is lehetőség, oly mértékben elcsúszott a politikai kommunikáció a leegyszerűsítő irányba. Amikor egy lélegzetvétellel említik Putyint, Erdogant és Orbán Viktort, az voltaképp egy intellektuális erőfeszítéstől való menekülés. „

Fontosnak tartja, hogy kellő szellemi energiát koncentráljunk arra, hogy a szlogeneket a tartalmaktól megkülönböztessük. Van élet a leegyszerűsítő, ellenségképet kreáló politikai kommunikáción túl:

„A felgyorsult kommunikációhoz való alkalmazkodás keményebb eszközöket hozott a tömegek megszólításában. Ezzel együtt az ilyen mértékű sorosozás nem az én ízlésem. ” / ……../ „Mivel nem vagyok, és soha nem is voltam párttag, állami tisztviselőként „csak” az alapvető lojalitás köt, nem a pártfegyelem, így bátran differenciálhatok.” / …../ ” Olyan pártot, kormányt, szervezetet pedig aligha tud bármelyikünk találni, amivel maradéktalanul egyetértünk. Én akkor is a polgári oldalhoz tartozom, ha azt látom, hogy ebben a politikai családban is van részeges rokon.”

A beszélgetés végén a riporter megkérdezte, hogy összességében úgy érzi, hogy igazságtalanság történt-e vele akkor, amikor menesztették az igazgatói munkaköréből:

„Gulyás Gergely méltánytalanságról beszélt. Igaza van.”

Ha felkeltettük érdeklődését az eredeti cikket itt találja!

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük