Kerítésen túl
Putyin szerint a Nyugat senkivel nem akar tárgyalni
Az oroszországi elnökválasztást Putyin – ahogy az várható volt–a voksok több mint 70 százalékával nyerte meg. Fjodor Lukjanovval, az orosz Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökével, a Valdaj Klub tudományos igazgatójával a következő hat év kihívásairól a Magyar Nemzet készített interjút.
Putyin sikere
A szakértő szerint a Krím körül kialakult egyetértés Putyin sikerének egyik pillére. Az pedig nem tartja igaznak, hogy Amerikával szembefordult volna az elnök:
„Inkább arról van szó, hogy alapvetően megváltozott a helyzet, s erre reagálni kellett. Azokat az utóbbi hónapokban elfogadott, a biztonságpolitikát érintő dokumentumokat, amelyekben az Egyesült Államok egyértelműen ellenségként határozza meg Oroszországot, nem lehet másként értékelni, mint felhívást a hidegháborúra. Természetes, hogy Oroszország reagált. Szóval a téma nemcsak érthető, de rendkívül aktuális is.”
Putyin jó ideje úgy gondolja, hogy a Nyugat senkivel nem akar tárgyalni, erre rá kell valahogy, adott esetben az erő felmutatásával kényszeríteni:
„Ezért aztán meglehetősen sajátos felkérés volt ez a táncra, de mégis csak az, nem pedig fenyegetés. Más kérdés, hogy Putyin nem igazán bízik abban, hogy sikerül leülni, s az Amerikában uralkodó hangulatból ítélve a pesszimizmusa megalapozott.”
Senkinek nincs stratégiai víziója.
Átalakulóban van a világ, így ez érthető is :
„Természetesen senki nem gondolja azt, hogy csak Oroszországgal kell leülni. Mindenkivel másról lehet érdemben tárgyalni. Míg például Oroszország globális befolyása politikai és biztonságpolitikai téren nagyobb, addig Kínáé gazdaságilag. Trump azonban úgy gondolja, hogy senkivel nem kell egyeztetnie. Még a szövetségeseivel sem. A helyzet így egyre instabilabb, s nincs okunk azt hinni, hogy változni fog.”
A stratégiai partnerség ellenére természetesnek tartja, hogy Kína és Oroszország érdekei nem mindenben egyeznek:
„Hogy is egyezhetnének?! Két sok tekintetben különböző érdekekkel bíró hatalomról van szó. A lényeg azonban az, hogy Moszkva és Peking között nincs szembenállás, és nincsenek rendszerszerű ellentétek. Míg Kína és az Egyesült Államok vagy Oroszország és az Egyesült Államok között vannak.”
Európa és Oroszország között rendszert alkotó ellentétekről nem beszélhetünk, van azonban sok más:
„A legnagyobb probléma az, hogy Európával a jelenlegi helyzetben nem lehet következetes párbeszédet folytatni. Amíg Európa a belső problémáit nem oldja meg, addig egyetlen komoly szereplő szemében sem lesz igazán megbízható és elismert tárgyalópartner. Legyen az Kína, az Egyesült Államok vagy éppen Oroszország.”
