Puzsér nehezen kitaposott válasza

Tegnap este a Jászai Mari téren egy, a fotóportréjának másolatával itt-ott felragasztott kisteherautó platójáról maga Puzsér Róbert szónokolt – a mellette álló kampányembere kérdéseire válaszolva – igen harsányan és újra meg újra saját szavait ismételve, igen-igen hosszan a legalább két tucatnyi egybegyűltnek.

Egyszavas válaszra várva

Amikor a kampányembere kérdésbe ágyazottan, a hidegre utalva jelezte, hogy a műsornak hamarost vége lesz, én kérdeztem meg jó hangosan:

– Szabad-e kérdezni?

Mire a samesz az alábbi szavakkal lenyújtotta nekem a mikrofonját:

– Tessék, tisztelt uram, kérdezzen!

– Akarja-e ­– néztem fel Puzsérra –, akarja-e ön, hogy ne Tarlós legyen a főpolgármester?

– Én hosszabb időben gondolkodom… ­­

– Nekem annyi időm nincs. Igen, vagy nem?

Megint beszélni kezdett, de félbeszakítottam: – Egyszavas választ kérek! Igen, vagy nem?

– Blablabla…

Erre csaknem olyan harsányan, mint ő, belekiáltottam a mikrofonba:

– Igen, vagy nem?! 

– Igen.

Puzsér logikája szerint…

– Akkor ne induljon a választáson – mondtam még, és a mikronfont visszaadva, hátrébb léptem, a többiek közé.

– Öreg kommunista – szólt valaki rám nézve, hangosan.

­– Nem, nem az, nem kommunista az úr ­– válaszolt neki a kérdező a platón, pedig nem ismert ő sem.

Még hallottam Puzsér hangját, amint arról győzködi a közönségét: tévedés azt hinni, hogy amennyiben visszalépne, a potenciális rá szavazók az ellenzék közös jelöltjére adnák a voksukat, de már távolodtam…

Aczél Gábor