Rab László: barátkozás az Ördöggel – Nem lesz kötelező buzulás

Alig értem haza a bécsi Rolling Stones-koncertről, máris helyben vagyok, barátkozás az ördöggel Az országot vezető pszichopata megint elkezdett háborúzni, most már fajmagyar baromságokról delirált. Miközben erősen úgy áll a helyzet, hogy hamarosan éhen hal az ország. Rab László szŰrreál összefoglalója a 28-as hétről.

Igen jó dolog kemény munkát végezni

Araszolni a vékony tetőn Mely egy kicsit egybecsúszott a 29-essel, sebaj. Azért nem jelentkeztem hétközben a 28-assal, mert testes pergolát építek az apósommal a kertünkbe, nyakig vagyok a betonban, a famunkákban és a kövek, zsindelyek lerakásában. Ráadásul itt a hőség, érik az őszibarack, annyi a dolgom, hogy nem látszom ki belőle. Fizikai munkát végzek, és élvezem, hogy vénségemre is bírom. Igaz, a családom nem kedveli, amikor negyven fokban fönn lépegetek a vékony tetőn, s nyomban leparancsolnak. Igen jó dolog kemény munkát végezni. Apósom pályát tévesztett, élelmiszeripari mérnök, hajdan egy nagy dunántúli tejipari cég vezére volt, mégis valahogy az asztalosmunka a mindene. Kitalálja, megtervezi, s a végén megcsinálja. Igazi huszadik századi gyerek, panaszom nem lehet rá.

Dolgozik és létezik tehát az értelmiség, én is annak számítok

Az is érdekes, hogy a minap itt volt segíteni a Fejér Megyei Bíróság egykori elnöke, a betonkeverőt pedig egy nyelvész akadémikustól kértük kölcsön. Dolgozik és létezik tehát az értelmiség, én is annak számítok, még, amikor vízbázisú bitument kenek a tetőre, akkor is. Jó belemenekülni a fizikai munkába, azzal együtt, hogy mi van akkor, ha egyszer tényleg abba kell hagyjam az írást, s akkor mehetek culágernek. Így, hogy tudok misungot keverni és betontéglákat vízszintbe állítani, talán előnyt élvezek, ha jelentkezem valami barnacipős fideszes baromnál, hogy rendbe tudom tenni mondjuk a kertjét. Vagy vigyázok a gyerekeire, és közben megtanítom őket a vonzatok helyes használatára (a fájdalmat okozzuk, az örömöt szerezzük stb.)

Gyűrű és lapát

Így zajlik tehát az életem, élvezem a napsütést és azt, hogy reggelente újra van izomlázam, mert annyit emelgettem a fagerendákat, hogy érzem a derekamban. Dolgozom tehát, ellátok mindenféle feladatokat, megmutatom a baromagyú oroszbarát kormánynak, hogy nem esik le a gyűrű az ujjamról akkor sem, ha meg kell fogni a lapát végét. És akkor mit csinál Magyarország leggyatrább kormánya? Kinyírja a KATÁ-t, melyből a Népszabadság bezúzása óta élek, s úgy megemeli a gázárakat, hogy azt ember nem tudja majd kifizetni. Aztán pedig a Mini hörcsögbe oltott disznóként röfög Tusványoson fajmagyar állatságokról, és úgy csinál, mintha nem 80 forint lenne a tojás, és az élelmiszerárak nem az egekben lennének. Vármegye izét vezet be ispánokkal, s veri a huppot az oroszokkal, hogy adjanak szegény kis Fideszre szavazó Magyarországnak több gázt.

A beszéd vonatkozó részét itt nézheti meg

Kezd a hócipőm telelenni ezzel a rablóbandával

Nem fogok paradicsommal és tojással dobálózni – ilyen árak mellett? –, és kerülöm az utcakövekkel való dobálózást is. De olyan indulatok kezdenek bennem fölhorgadni, hogy azt már nehezen tudom kontrollálni. Kérdem úgy, ahogy egy betont keverő melós fölteszi a kérdést este meló után a Kispipában: Mi a fasz lesz itt, kérem? Fagyökereket fogunk rágni, miközben a hörcsögbanda emelgeti magának az államtitkári gázsit? Mi a kurva anyjáért nem hagy ez bennünket békén? Én nem kértem rá, hogy 18. századi ökörségekkel szívassa az országot. Én csak azt szerettem volna, hogy hagyjanak békén betont keverni, írni, gondolkodni. Nem érdekel, hogy ki a fajmagyar, s kinek milyen pedigréje volt a középkorban.

Nem érdekel, amit a Fidesz képzel a világról

Poros gondolatok ezek, én már régen nem terhelem magam velük. Csak azt szerettem volna a Holdról látható izé után, hogy hagyjuk egymást békén. Én nem foglalkozom a fajtiszta magyarokkal, ők pedig ne szóljanak bele abba, hogy hány lapát cementet teszek a betonba, vágod? Mindenki kussoljon le, és ne hívasson fel automata telefonnal, hogy aszongya, szeretném-e ezt vagy azt. Nem szeretnék semmit se. Csak élni békében. De nem hagyja, mert elszórta a pénzt a választásokon. A múltkor beszámoltam arról, hogy a kicsike Szlovéniában jártam, ott nem lopták el az európai pénzeket, itt igen. A románok se lopták el, meg a szlovákok se, csak ez a színmagyar fajtatiszta elit (oppardon: nemzeti burzsoázia) , száradjon le a kutyabőr a seggéről minden baromagyúnak.

Nem lesz kötelező buzulás

Aztán pedig elérkezettnek látom az időt arra, hogy megköszönjem két és félmillió orbanita honfitársamnak, hogy erre az állatra és bandájára tetszettek szavazni. Most már meg lehet nyugodni, kedves Lonci bácsi, Manci néni, nagybetűkkel írom, hogy meg tessenek végre nyugodni, amikor fizetni tetszenek az élelmiszerboltban: NEM LESZNEK NEMVÁLTÓ MŰTÉTEK! Mert ez kardinális kérdés volt, amikor be tetszett húzni az ikszet a rablóhordára. Nem lesz Icuka a Pistikéből, meg Józsika a Rózsikából. Úgyhogy rendben lesz minden, nem lesz kötelező buzulás, ahogy értelmezni tetszett anno ezt a választási puffancsot. De nem lesz kaja sem. A téli estéken pedig arról tetszenek majd füstölögni végrendelet-írás közben a jeges hidegben, hogy ezt azért nem tetszettek volna gondolni. Most még csak azt kérdem – szintén keresetlen stílben, a magamfajta értelmiségi culáger nyelvén –, hogy tessék mondani, mi a faszt tetszettek gondolni? Minden úgy lesz, ahogy mondták? Nem, fagyoskodó kedveseim, nem úgy lesz. Hogy mindenki megértse azok közül is, akik nem tudják, kikre húzták az ikszet: nem lesz itt semmiféle Satisfaction. Csak barátkozás az ördöggel. Ez volt a rohadék 28-as, lesem a 29-est.

Előző: