Banánköztársaság
Rákosrendezői rémtörténet
Minden benne van, ami eddig történt: Orbánia múltja, jelene és – ha nem vigyázunk – szánalomra sem érdemes jövője. Hogy juthatott idáig ez az ország – fővárosának ilyen pökhendi kifosztásáig, nyílt semmibe vételéig, az önkormányzati jogoknak, magának az önkormányzatiságnak szemérmetlen negligálásáig?
Hogyan?
Szemünk előtt járta végig az utat a Fidesz, és most úgy tűnik, kedve szerint mehet rajta tovább. Mert most ugyan igazán volna mit megvédeni: Budapestet – de vajon érdekel-e ez elég embert? S ha igen, éreznek-e magukban annyi elszántságot, annyi erőt, amennyi az önkény megzabolázásához szükséges?
Bizony, minden a szemünk előtt történt, legalábbis minden, aminek elég kellett volna lennie a Fidesz leváltásához.
Most igazán világossá vált, hová is vezetnek – ó, nem a kisebb-nagyobb és mindennapos érdek- és jogsérelmek! – a sokszor kevésre becsült demokratikus alapjogok durva korlátozásai; hová is vezet a Köztársaság fölszámolása!
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Egyenes volt az út
a Magyar Köztársaság Alkotmányának megszüntetésétől, tákolmánytörvénnyel és annak jogfosztó módosítgatásaival való helyettesítésétől az állam totális megszállásáig, hazug veszélyhelyzetekig – a maffia teljes berendezkedéséig.
Ugyan hová máshová is juthatott volna az ország a fékek és ellensúlyok rendjének szétzilálását, a szabad média marginalizálását, a Fidesz terrormédiájának mindenre kiterjedő uralmát eltűrve, mint Rákosrendezőre?
Az irgalmatlan rablást még mindig hatékonyan leplezi – ha egyáltalán szükség van még leplezésre – a mindent átható, Orbántól Gulyáson át Menczerig stb. szajkózott hazug, megfélemlítő propaganda; a “békepártiság” gyalázatos aljassága, a ma is mindennnapos, hatalomból űzött antiszemita uszítás, a “magyar érdekek megvédése”, az óvodások nemváltó műtéteivel riogató álszent, könyörtelen handabandázás.
- Ahol így telnek a hétköznapok, ott régen nincs demokrácia – legföljebb annak hitvány, áttetsző Patyomkin-változata.
- Ahol így telnek a hétköznapok, ott ne csodálkozzunk, ha egy reggel arra ébredünk, hogy míg Orbán a maga álvalóságából hirdeti hibbant, alávaló igéit hallgatóinak, addig a maffia ellop mindent, ami ellopható; addig a maga hazug jogrendjét követve leköp minden valódi, demokratikus jogot…
Nem elég, hogy kifosztják az ellenzéki önkormányzatokat, formálissá téve mindazt, amit önkormányzatiságnak lehet nevezni: Karácsony Gergelynek igaza van, amikor a szó szoros értelmében hazaárulásnak nevezi, amit Rákosrendezővel, Budapesttel csinálnak.
Ez az egész ügy (is) rendőrért, ügyészért, bíróságért kiált…
Ötvenvalahány milliárd “vételár” áll szemben 330 milliárd közpénzből vállalt kötelezettséggel. Előre látható, hogy lehet abból 660, vagy akár 990 milliárd is.
Bármennyi: jelentős, meghatározónak mondható részét a budapestiek adójából fedezik. Azokéból, akiket taccsvonalon kívülre tettek.
Mindezzel ráadásul alapvetően megváltoztatják Budapest arculatát – anélkül, hogy a budapesti önkormányzatnak bármilyen beleszólása volna a dologba. Bármilyen, mondom – miközben az önkormányzat jóváhagyása, beleegyezése nélkül semminek sem volna szabad történnie!
Nyílt nemzetközi pályázatot kellett volna kiírni, mindenbe bevonva az önkormányzatot. Ehelyett… Itt tartunk most. És – egyelőre? – nem látok semmi biztatót.
Szerző
