Sport
Rio után minden nap sírt Földházi Zsófia
Az olimpia után a visszavonuláson gondolkozott, most azonban pályafutása legeredményesebb évén van túl Földházi Zsófia, aki többek között az „irreális öttusáról”, fanatizmusáról, kőkemény menedzseréről és jövőbeni terveiről is mesélt a Kossuth Rádiónak.
Az ünnepek alatt sem eresztett le a kairói öttusa-világbajnokságon csapatban aranyat, egyéniben ezüstérmet szerzett Földházi Zsófia. Persze a KSI versenyzőjének sem csak munkával telt a karácsonyi időszak: családja körében töltötte a „békés és áldott” ünnepeket, amelyek alatt igyekezett lenyugodni és pihenni egy kicsit.
Földházi nemcsak az edzések és a versenyek, hanem a közösségi média tekintetében is aktív évet tudhat maga mögött, annak ellenére, hogy nem tartja magát az új kor gyermekének.
„Hiába vagyok elvileg az x, y, z generáció tagja, nagyon messze áll tőlem. Talán rossz kor szülöttje vagyok” – fogalmazott nevetve a Kossuth Rádiónak adott interjú során.
Elmondta, szeret rendszerben gondolkozni és dolgozni, de azt sem tagadja, hogy kicsit őrült és fanatikus is, ám ennek ugyancsak megvan az oka. „Máshogy nem lehet csinálni – magyarázta. – Az embernek kell egy fanatizmus, hogy tudja, mit miért tesz. Mondjuk azt, hogy irreális ez az öttusa. Egy rosszabb munkahelynek is elmehetne sajnos, de közben ha nem élvezném, akkor nem csinálnám. Ez majdnem olyan mint egy költői hitvallás” – beszélt az öttusázóhoz fűződő sajátos viszonyáról.
Földházi Zsófia interjúja a Kossuth Rádión
Nem volt azonban mindig ilyen céltudatos és pozitív a hozzáállása, elmondása szerint nagyon komoly hullámvölgyön van túl. A riói olimpia után a visszavonulás gondolata is megfordult a fejében, nap mint nap könnyek között tette a dolgát, az eredmények azonban azt igazolják, jól választott, mikor a folytatás mellett döntött.
Bár „van annyira önző és makacs, hogy nehezen ismerje fel, ha valaki segíteni akar”, a kritikus időszakban nagyon sok erőt merített a szurkolók és környezete biztatásából. Ebben volt nagy segítségére a közösségi média, „ezért is próbálja felvenni a ritmust és a lendületet”, amit a 21. század médiaközpontú világa is megkövetel.
Noha érdekli a kommunikáció, nem szereti a mellébeszélést, ezért nem is hisz a klasszikus értelemben vett menedzserekben. Ezen a téren édesanyja képviseli érdekeit, és bizony fel kell kötnie a gatyáját annak, aki vele tárgyal.
„Rettegjen, aki anyámmal próbál egyezkedni”
– fűzte hozzá nevetve.
A 2016-os ötkarikás játékok előtt úgy vélte, a riói lesz élete első és utolsó olimpiája, most már másképp gondolja. „Akkorát buktam, amekkorát nem érdemeltem meg az élettől. De ez csak egy jelzés nekem, hogy muszáj még egyet úgymond ráhúznom” – mondta Földházi, aki már visszaszámol Tokióig. Lépésről lépésre halad azonban, hiszen úgy karrierjét és a mindennapokat is könnyebb felépíteni.
A 2018-as hazai rendezésű Európa-bajnokságot, majd a ’19-es budapesti vb-t is nagyszerű lépcsőfoknak tartja. Nagyon várja, hogy az úszók és a cselgáncsozók után az öttusázók is hazai pályán szerepelhessenek világbajnokságon, és azt sem kétli, hogy pompás Eb-t rendez majd Székesfehérvár, ahova szép emlékek is kötik. A királynék városában szerezte meg első junior vb-aranyát, amelyet aztán Lengyelországban sikerült megvédenie.
„Tudni kell azért, hogy hol van a vége” – reagált, mikor a tokiói olimpiáról, illetve az azt követő tervekről beszélt. „Nagyon szeretném azt látni, hogy úgy hagyom abba, amilyen vagyok. Mosolygósan.”
