Ritkítás-infó: BKK-lista az érintett buszjáratokról

Január 19-től hétfőnként és péntekenként ritkábban járnak egyes BKK-járatok. Ezt a cég azzal indokolta, hogy a koronavírus-járvány után, az otthoni munkavégzés és a rugalmas munkakezdés általános elterjedésével átalakultak az utazási szokások, ami azt eredményezte, hogy az utasforgalom pénteken és hétfőn is kisebb, mint 2019-ben volt.

Az új menetrend szerint

• hétfőnként 0,5-1 perccel ritkábban követik egymást csúcsidőben az 5-ös, a 7E, a 9-es, a 11-es, a 20E, a 67-es, 95-ös, a 99-es, a 133E, a 139-es, a 142E, a 148-as, a 151-es, a 161E, a 282E, 284E buszjáratok;
• péntekenként 1-1,5 perccel ritkábban követik egymást csúcsidőben az 5-ös, a 7E, a 8E, a 9-es, a 11-es, a 20E, a 29-es, a 30-as, a 30A, a 35-ös, a 36-os, a 67-es, a 85-ös, a 85E, a 95-ös, a 99-es, a 110-es, a 112-es, a 122E, a 123A, a 133E, a 139-es, a 142E, a 148-as, a 151-es, a 159-es, a 161E, a 168E, a 176E, a 182-es, a 182A, a 184-es, a 196-os, a 196A, a 220-as, a 224-es, a 224E, a 276E, a 282E és a 284E buszjáratok.

Fontos változás! Minden BKK buszon és trolin elsőajtós felszállás lesz este nyolc után

Konok Péternek olvasata

„1935. augusztus 31-én a harmincéves Alekszej Grigorjevics Sztahanov donyecki vájár büszkén felrikoltva a norma 1400 százalékát teljesítette. Ivan G. Jefromov, a Pravda véletlenül éppen jelen lévő tudósítója lelkes cikkben tudósította a nagy eseményről a szovjet proletariátust. Másnap országszerte megemelték a normákat.
Sztahanov és a sztahanovisták ideális körülmények között dolgoztak, előtte-utána sokat pihentek, kivételes szórakozási lehetőségeket kaptak. Munkájuk közben képzett segédmunkások hada vette körül őket, és – csodák csodája! – sosem kellett nyersanyaghiánnyal, meghibásodásokkal, bármiféle gondokkal megküzdeniük.
Aztán feltornázták a normát a többieknek, a valódi munkásoknak. Aki pedig az új normákat nem teljesítette, megnézhette magát.

Hasonló logika szerint működik a BKK forgalomtervezése is

Nem azt nézik, hogy milyen a valós helyzet csúcsforgalom idején a pesti tömegközlekedésen (a döntnökök aligha közlekednek tömeg, legfeljebb ha éppen átadnak egy szép új buszt vagy buszmegállót), hogy hogyan is néz ki az esti, vagy reggeli csúcs (akár pénteken, akár – horribile dictu! – hétfőnként). Megnéznek valami forgalomszámlálási statisztikát, számolnak, méricskélnek: aztán csökkentik a járatok sűrűségét, hétfőn, csúcsidőben (meg pénteken, akkor már úgyis szinte hétvége van). A proliknak úgyse jó semmi, aki számít, az meg mehet taxival.

Költséghatékonyság, ugye. Csak hát egy város tömegközlekedése – főként, ha annak vezetése „zöldként”, netán „baloldaliként”, vagy – feltéve, de meg nem engedve – „zöldként és baloldaliként” határozza meg magát, nem feltétlenül a színjózan neoliberális számmisztikához kellene csak, hogy igazodjon.

Hanem például ahhoz, hogy a tömegközlekedés afféle közszolgálatás, ahol nem feltétlenül elsődleges szempont a Szent Költséghatékonyság. Hogy azok is számítanak, akik önhibájukon kívül tömegközlekednek, és hogy nekik aligha az jut eszükbe, mikor a csúcsforgalomban heringülnek, hogy

„Ajaj, remélem nem jelentek túl nagy terhet a városvezetésnek”.

Persze, vannak erre vonatkozó konkrét számítások,

még Tarlós mondta egyszer, hogy egy négyzetméteren öt utas, az még nem tömeg. Már ugye, ha az ember nincs köztük.

Szóval, minden szubjektív, ugye. A Városházáról, vagy a buszsávban suhanó szolgálati (sic!) autókból nézve nincs is tömeg. Lehet ritkítani a járatokat. Ahogy Szathmári írja a Kazohiniában: „A lakás kiszorítja az embert”. Ha meg mégis túl nagy lenne a tömeg, akkor lehet tovább növelni a jegyárakat. Az tutira működni fog.”

Lázár-szonda: minden bérlettípust megszüntetünk a vármegye és az országbérleten kívül