Sokszor 21 gramm – A hülye nép az oka mindennek

Mindenkit meg fogunk gyógyítani, senkit nem hagyunk az út szélén, senkit sem hallgattatunk el. Üresen kopog darabjaira hullva a sok hülye szöveg emlékezetem vékony falán. Ott puffog, dübög vele a rablásra berendezkedett karamellaboy másfél évtizedének megannyi idióta ötlete. Rab László szűrreÁl összefoglalója a 48-as hétről. 

Győzd már le, ne tökölj vele annyit!

A koporsópiac felívelésekor kezd egyre érdektelenebbé válni a magyaremberezés, a vétózgatás, az EU elhagyásáról hadováló lengyel Putyin-csicskák vállának lapogatása. Salvini, Strache, Trump: mindenki odavan azok közül, akikbe nemzetünk hős Maxielnöke belekapaszkodott. Aki most megint elővette a sorosozást, és tölcséren át kezdené a fejünkbe tölteni az Európát migránsokkal elárasztó Sorost.

Csöndben kérdem, a holtakra való tekintettel nem ordítok: milyen hadvezér az, aki tíz éve küzd Soros, az őt taníttató/pénzelő pénzügyi mentor ellen, és nem tudja legyőzni? Hát akkor mire jó az a sokkurva győzelem az IMF meg Brüsszel meg a tököm tudja ki ellen, ha a baka soha nem mehet haza, mert amikor megvan a nagy diadal, mindig újra kell kezdeni a háborút. Orbán évek óta azt mondja, háborút folytat (most épp az utcai harcos/forradalmár énje kerekedett felül a golyóstollas rendeletaláíró sztálinatyuska alakváltozaton), és mindig meg is nyeri a döntő csatákat, csak éppen utána tovább folytatódik a háború, mintha mi sem történt volna.

Kénytelen vagyok focihasonlattal élni. Kicsattanunk az erőtől, támadunk ész nélkül, mint a marha, és meg is vagyunk győződve arról, hogy a végén úgyis győzünk, mert eleve jobbak vagyunk. De mindent elcseszünk, mert szerencsétlen marhák vagyunk. Kapufákat lövünk, lesre futunk, nem ad a bíró tizenegyest stb. Az ellenfél meg elfut, s egy kontrából szerez ellenünk egy gólt. Aztán megint elfut, s azt is bevágja. De még mindig nincs gond, jön a félidő, meg vagyunk róla győződve, hogy jobban értünk a támadáshoz, mint a lenézett, gyönge kis nyiszlett esélytelen csapat, hiszen úgyse tudnak ellenünk mit csinálni, csak passzolgatni, védekezni. Aminek eredményeképpen bekapjuk a harmadik meg a negyedik gólt. Vége. Kurva jók voltunk, végigtámadtuk a meccset, de hát most így alakult, sebaj, majd legközelebb. Amikor még mindig mi leszünk a jobbak. Akkor pedig úgyis meglesz az eredménye…

Bocs, csak azt, aki életben marad

Megfejtettem különben, mert Orbán – aki már nem pártelnök, pláne nem miniszterelnök, hanem egyszemélyben maga az államhatalom – hogy gondolta ezt a mindenkit meg fogunk gyógyítani játékot. Nagyon egyszerű. Mindenkit meg fogunk gyógyítani – azok közül, akik maguktól is meggyógyulnának. Hát persze. Aki belehal a vírusba – ne tessenek tőlünk csodát várni –, azt nem tudjuk meggyógyítani. Különben pedig arról nem volt szó, hogy olyan sokan bele fognak halni a vírusba. Micsoda dolog ez, kérem! Hát a holtakat nem fogjuk meggyógyítani (híveinknek megüzenni, hogy mindent megtettünk értük).

Dettó az, hogy senkit sem hagyunk az út szélén. Már azok közül, akik maguktól is fel tudnak kászálódni, és el tudnak botorkálni az út széléről. Aki ott marad, mert nincs hozzá ereje, hogy talpra álljon, és nem is tagja semmilyen fideszes felügyelőbizottságnak, nem nevezték ki az SZFE-re rektornak, tanárnak, tökömnek, azzal most mégis mi a jó fenét tudnánk csinálni? Vigyük magunkkal a vállunkon, mint a koloncot? De hát mi nem erre vagyunk berendezkedve. Nem vagyunk mi Terézanyák, van családunk sok-sok éhes szájjal, meg haverunk ezerszám, pénz kell nekik, tele kell a zsebeket tömni. Nem úgy van az, hogy csak azért, mert maxi(azelőtt mini-)elnök lettem, mindjárt felemeljük magunkhoz azokat a szerencsétleneket, akik nem tudnak magukról gondoskodni. Mintha sokan nem ismernék a mondást: segíts magadon, az isten is megsegít. Mi, kérem, csak azoknak tudunk segíteni, akik tudnak saját magukon segíteni. Ne tessenek például meghalni, és akkor szó lehet arról, hogy kimentjük a fuldoklót a vízből. És tessék jobban figyelni a szavaimra. Jól néznénk már ki, ha a holtak növekvő számáért is én volnék a felelős. Miért nem a Káslert tetszenek b…gatni emiatt?

Jó, akkor legyen a Kásler. Aki megmondta, minden jól ki lett találva (a nyáron még nem volt teleszarva a minielnök gatyája), csak hát az emberek, ugye. Mi van velük? Mit csináltak már megint a magyaremberek? Kásler szerint „a kormány időben hozta meg a jó intézkedéseket, de az emberek fegyelmezetlenek voltak.”

Zseniális vezetők ostoba néppel

Én ezt mondjuk már régen tudtam. A hülye nép az oka mindennek. Tényleg nem lehet mit tenni. Van végre egy olyan modern kormányunk, amelynek vezetője golyóstollal írja alá a rendeleteket, a világ összes létező lélegeztetőgépét összehappolja, s előre lefoglal minden rendesivirt, plusz megtiltja, hogy kivigyék a hazából a hidroklorokvint. Aztán pedig fürkészportyássza a vakcinát, már akkor fel lehet rá iratkozni, amikor még egy deka sincs, sorra menti meg a magyarembereket, közben szétvétózza a lengyel putyinistákkal ölelkezve az Európia Uniót, szóval van végre egy szuper kormányunk, fáradoznak a zseniális vezetőink, akik mindent előre látnak, még azt is tudják, milyen káros az, ha a közbeszerzési eljárások papírjai mindenki által láthatók.

És akkor jön az ökör nép, és egy szemvillanás alatt mindent lerombol. A szemétládák ősszel is azt üzenték a konzultáción a bölcs és előre látó Maxielnöknek, hogy ne álljon le a gazdaság, menjen tovább az élet, isten őrizzen attól, hogy az iskolákat bezárják. S a mi belátó (kínai és oroszbarát) modern vezetőnk – aki egyben Kásler doktor vezetője is – hallgatott a népre, s nekieresztette a tömeget a meccseknek, és ment a barom nép Horvátországba a hasát süttetni; mit tudtak volna tenni, ha a nép ezt akarta?

Voltak már különben korábban is modern vezetőink a történelem során, Orbán NER-ének van előképe. Nem tudom, tetszenek-e emlékezni rá, hogy szemben állt egymással a mínusz harminc fokban a magyar és a szovjet hadsereg a Donnál. A magyar baka jellemzően éhes volt, fázott, de helyén volt a szíve, és direkt azt kérte bölcs vezetőitől, hadd menjen már biciklivel a tankok ellen a csatába, szeretné bebizonyítani, hogy a magyar nép nem alávalóbb egyetlen más nációnál sem. Mit tehetett a nép akaratát már akkor is megadóan teljesítő tábornok és a Maxielőd őfőméltósága? Nekiengedte a biciklistákat az oroszoknak. De hát azt akarták, nem? Hogy a fenébe gondolnánk, hogy mást is lehet tenni, mint amit a nép (tájszólásban: lakóság) akar. Mindez ‘A koronavírus lesz Orbán Don-kanyarja’ munkacímet viselő betét farigcsálása közben jutott az eszembe.

Sok a halott – de pontosan hol, drága?

„Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek.” Az öreg Don fogalmazott így egy újságírónőnek. Per drága. Mondhatott volna cicámat, tubicámat is. Nagypályás az öreg, tényleg nem érdemes vele ujjat húzni, a gyereket annak idején agyba-főbe verte, még tán meg is rugdosta, meglett a következménye. A gyerek verbálisan és mentálisan adja vissza, amit kapott.

De ezt már unom. Verték, hát verték. Ki nem szarja le? Itt és most azt kellene megoldani, hogy ne haljanak meg olyan sokan közülünk (magyaremberek közül). Van egy pillanat (a 21 gramm című film utalt arra a 19. századi elgondolásra, hogy az emberi test tömege a halál pillanatában, a lélek távozásával ennyivel csökken), amikor már nem számít, mit hadoválnak össze, s nem érdekes az sem, hogyan shortolgatnak, tőzsdézgetnek a bennfentes információkkal, nem arra keressük a választ, hogy mennyit harácsoltak össze, s vajon el tudják-e kerülni a börtönt. Csak az számít, hogy lehetőség szerint azok között legyünk, akiket nem hagynak ott az út szélén.

Ahhoz, hogy a felelőtlen nép ne legyen ennyire hülye, jóval többet kellene tudnia. A kormányzati kommunikáció március óta azokat a paneleket használja, hogy egy-egy napon hány új fertőzöttet szűrtek ki a tesztekkel, de ez nyilvánvalóan félrevezető adat, mert érdekes módon hétvégén, vasárnap kevesebb szokott lenni a beteg Magyarországon (azaz kevesebbet tesztelnek). A másik komponens, hogy hányan fekszenek lélegeztetőgépen (napról napra többen), s végül szerepel a tájékoztatásban az is, hogy hányan haltak meg. Újabban az egészen szörnyű állapotban lévő média sporthasonlatokkal pótolja az információhiányt, csúcsokról írnak meg halálozási rekordokról, ami önmagában elfogadhatatlan. Statisztikai adat lett egy-egy állampolgár halálából.

A legtöbb gondunk változatlanul a hol-lal van. Nem mondják meg, pontosan hol van több megbetegedés vagy haláleset. Legtöbbször a személyiségi jogokra hivatkoznak; ne lehessen azonosítani (az optörzsnél: beazonosítani), hogy ki mikor, hol lett beteg, hol hunyt el.

Annyit szoktak még mondani, hogy a betegek/elhunytak ennyi meg ennyi százaléka budapesti (esetleg egy-egy megyében megugrottak a számok). Amivel megint nem vagyunk kisegítve, hisz nem tudjuk, hol lehetnek a gócok, milyen helyeket érdemes elkerülni, ha nem akarunk magunknak bajt. A Budapesten azt jelenti, hogy bárhol a városban. Miközben nem mindegy, hogy Kőbányán vagy Budafokon, Pestújhelyen vagy a Margitszigeten van-e nagyobb veszélynek kitéve az ember. Amikor például gyilkosság történik valahol, akkor sem az jelenik meg a hírekben, hogy megöltek egy embert Budapesten. Meg szokták mondani, hogy pontosan hol történt az eset. Háborús példát is tudok hozni. Képzeljük magunkat ’44 telére, amikor a rádió bemondja a hírt, hogy repülőgépekről bombázzák Budapestet. És képzeljük magunkat olyan helyzetbe, hogy utána nem mondják meg, pontosan hol és mikor kell az óvóhelyre menni.

Az olaszok miért tudják pontosan megmondani, hogy ennyi és ennyi esetet regisztráltak Milánóban, Rómában vagy Palermóban? Mi kell ahhoz az operatív törzsnek és a mindenki meggyógyítását hetente megígérő szuperkormánynak, hogy pontosabb tájékoztatást kapjunk? Ha bedurvul a járvány, akkor is ezeket a gépiesen üres adatokat fogják ismételgetni? Mindnyájan egy-egy statisztikai morzsa leszünk Nyunyóka tenyerén?

Mindenki vigyázzon magára, és akkor talán még a kormány is segíteni tud rajta. Ez volt a 48-as hét. Itt az advent, jöjjön a 49-es.