Connect with us

Banánköztársaság

Sötét emlék: éppen ötven évvel ezelőtt, augusztus huszadikán kezdődött!

Megosztás

Augusztus 20 már régóta nem alkotmányunk ünnepe, de a helyzet az új rendszerben sem javult. Mostanában például ilyenkor mindenféle kóbor fideszes politikusok keresik az alkalmat, hogy minél nagyobbakat mondjanak nacionalista hallgatóságuknak.

1968
Megosztás

Augusztus 20 már régóta nem alkotmányunk ünnepe, de a helyzet az új rendszerben sem javult. Mostanában például ilyenkor mindenféle kóbor fideszes politikusok keresik az alkalmat, hogy minél nagyobbakat mondjanak nacionalista hallgatóságuknak. A köldöknéző szövegelés közepette szinte elsikkad, hogy 2018. augusztus 20. világtörténelmi jelentőségű események kerek évfordulója.

A magyar 1956 és a 68-as prágai tavasz

A Népszava Szép Szó mellékletében Friss Róbert rendkívül érdekes képes összeállítása, a „Prága és az emberarcú szocializmus” című írás olvasható az ötvenedik évforduló kapcsán.
A szerző hosszan idézi Heltai György jogászt, akit a Rajk-perben bebörtönöztek, s aki 1956-ban az utolsó Nagy Imre-kormány külügyminiszter-helyettese volt. Heltai így írt 1956-ról:

amitől a szovjetek megrémültek, „az éppenséggel nem a jobboldali veszély volt, hanem az ellenkezője, az a nyilvánvaló tény, hogy a magyar forradalom nem nyúl a szocialista vívmányokhoz, hogy láthatóan a szocialista szisztéma keretei között rad -, de a világbirodalomból kiválva, nemzeti függetlenséget és demokráciát teremtve marad szocialista! ETTŐL az oroszok rettenetesen megijedtek. Annál is inkább, mert nagyon is reális volt a lehetőség, hogy a független és demokratikus szocializmus magyar példája hónapok alatt lavinát indít el Kelet-Európában (…) és ettől kiverte őket a hideg veríték. Az igazi nagy fenyegetés az volt nekik, hogy a Nagy Imre-kormány napok alatt konszolidálni fogja a helyzetet, stabilizálja a forradalom eredményeit,, és felmutat egy békés, rendezett, független, demokratikus és boldog szocialista államot – hát ezt semmiképp nem merték megvárni. Ezért léptek azonnal. És teljes brutalitással.”

Ezek a gondolatok a 12 évvel későbbi prágai eseményekre és a szovjet reakcióra is érvényesek lehetnek.
Az 1968-as prágai tavasz dokumentumait megismerve „megdöbbenhetünk a szabadság és a demokrácia (párttagságot is) felszabadító erején, s tudhatjuk: ennyiről és csak ennyiről volt szó.” A korabeli filmfelvételek pedig megtapasztalhatóvá tették a brutalitást, amely a „munkások hatalmát megvédő testvéri tankok segítségének abszurditását” jelzi.

Nem létező 68-as és nem létező 90-es nemzedék

„A politikai álmok és a mérhetetlen politikai csalódások éve volt 1968 Nyugaton és Keleten is. A keleti csalódás legnagyobb tanulsága az volt talán, hogy az akkori világpolitikai rendszerből nincs kilépés, a „létező szocializmus” ebben a ketrecben, belülről megreformálhatatlan. A Nyugat pedig – mint a szovjet birodalom fennállása alatt annyiszor – dacára a szabadság szólamainak, egy újabb világháború kockázatának árnyékában tehetetlen, s emiatt nem áll érdekében fellépni a jaltai világrend ellen.

Mindezek ellenére, vagy miatt 1968 nem mint nemzedék létezik, hanem mint a történelem kivételes pillanatának emléke, mint a változásokba vetett élő remény, amely 1989-90-ben újabb nemzedékekben támadt fel, amikor Mihail Gorbacsov végül is kénytelen volt elengedni a sztálini geopolitika maradványait.
Tragikomikus, amikor a magyar kormányfő oly vehemensen le alarja váltani a nem létező 68-as generációt, hogy helyébe ültesse az ugyancsak nem létező 90-est. Nemzedékekre osztani a történelmet és egymás ellenében értelmezni őket, ostobaság”

– írja Friss Róbert a Népszava Szép Szó mellékletében.

Kapcsolódó

Futóbolondok reneszánsza, nyakunkon a megszállók!

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük