Banánköztársaság
Szanyi Tibor: 500.000.000.000 forint
Nem gondolom, hogy a galeri legkisebb tolvaját kellene feltétlen izélgetni, de azért megér egy misét az, ami most a fényes tekintetű fő-bankelnök számláján van, t.i. egy 500 milliárd forintos és minden jel szerinti sikkasztás.
A történet sajnos nem evidens a magyar olvasók szemeinek,
ugyanis ún. “magántőkealapokról” van szó. Kapitalizmus idején az ember azt gondolhatná, hogy magán és tőke és alap….., szóval nincs ebben semmi rendkívüli. Pedig van, sőt nagyon is, mert ez a pénzügyi entitás egy igazi tőkés szörnyszülött, amit az EU jogrendszer is alig-alig tud lekezelni, mivel
lényegében belföldre telepített off-shore buliról van szó.
A magántőkealap egy olyan tőkeakkumulációs intézmény, ami jogi személyiséggel rendelkező pénztömeget hoz össze úgy, hogy a gazdasági társaságokkal (kft, rt stb) ellentétben a befektetők kilétét nem kell nyilvánosságra hozni, csupán a hatóságok előtt kell felfedni, ha kérik.
A magyar specialitás az, hogy az Orbán-kormány ez utóbbit kivezette a magyar jogrendből, azaz minálunk senki, azaz a hatóságok sem kutakodhatnak a hatalmas pénzösszegeket mozgató ilyen alapoknál a tulajdonosok kiléte iránt. Tök svarcban mehet minden. Más szavakkal szólva ez egy államilag fedett gigantikus pénzmosoda.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Magántőkealapot azonban csak az hozhat létre,
akinek az MNB megengedi, és csak az vehet rész benne, akinek maga az alap megengedi. Csatlakozni úgy lehet, hogy a beavatottak legalább 200.000 eurónyi, azaz 80 millió forintnyi befektetési jegyeket vesznek, aztán az alap önállóan fialatja magát, majd a tulajok csak nézik, hogy az elszámoláskor milyen profit jön ki belőle? Normál esetben csurran-cseppen, akár nem is kevés, ami után csak akkor kell adózni, amennyiben azt a jogosult fel is veszi.
Ha netán valakinek van néhány milliárdja például drogból, emberkereskedelemből és ilyesmiből, akkor ezt a pénzt nagy biztonsággal elhelyezheti egy magyar magántőkealapnál, s az ég világon senki nem számoltathatja el, illetve az innen származó jövedelme is igazoltnak tekinthető.
Szép, mi?
Nos, a Matolcsy-féle Magyar Nemzeti Bank igen sok ilyen alapot hozott létre a magyar emberek közös pénzéből, amely összegek így azonnal el is veszítették a közpénz jellegüket, s csak az elnök által kijelölt figurák, elsősorban a saját fia rendelkezett bármiféle további rálátással. Voltak alapok, amelyek nagyon fialtak, s voltak olyanok, amelyben bukta buktát követett. Némi átcsoportosítással a jó bizniszek haszna a Matolcsy-kláné lett, a rosszak meg mentek a levesbe, továbbra is a mi pénzünket apasztva. Nem mellesleg Matolcsy 12 éves “banklása” idején a Magyar Nemzeti Bank az összes tőkéjét elveszítette, ami eredetileg is mindössze 10 milliárd forint volt.
Aggodalomra azonban “semmi” ok, hiszen jegybank lévén annyi pénzt nyomtat/teremt, amennyit csak elbír a piac, mármint összedőlés nélkül. Szóval pénz annyi van, mint a pelyva, s Matolcsy elnök úr irányításával ebből a hírek szerit durván 500 milliárd forint vándorolt a családja és a haverjaik zsebébe. Csak úgy.
Ha adódna olyan olvasóm, akiben felmerül a kérdés,
vajon miért most, miért csak az új elnök, Varga Mihály belépésével derült minderre fény, azoknak elárulom, hogy bizony milliók tudhattak az ügyletek létéről, hiszen az MNB felügyelő bizottsága már egy évtizede helytelenítette ezt a gyakorlatot, értesítette is az összes felelős vezetőt, ideértve a parlamenti frakcióvezetőket is, ezen felül megannyi NGO és sajtótermék lebbentett fel kínos részleteket, továbbá maga az EU is indított egy kötelezettségszegési eljárást, mondván micsoda dolog a névtelenségbe burkolózás és ellenőrizetlenség száz milliárd forintok bázisán?
Úgy is fogalmazhatunk, hogy aki a magyar pénzügyi világban felelős beosztásban dolgozik, vagy dolgozott, az mind tudott ezekről a szörnyű ügyletekről, s valamennyiük szája be lett fogva a hatalom által, így akarva akaratlan társtettesekké váltak.
Nem szeretném hergelni a nyájas olvasót, de ennek az egész rendszernek a kulcsfigurája az ifjabb Matolcsy (Ádám), aki egy nemzetközileg is hírhedt alakként ismert legfőképp a gigantikus pénzszórásairól, amelyek során főúri kastélyokat és házakat vettek meg a világ legdrágább pontjain, ahol tébolyult bulikat rendeztek, majd a lelakott ingatlanokat elpattintották bagóért, a veszteséget pedig a magyar emberek hátára varrták.
Érdekes viszont,
hogy 12 év hallgatás után megtört a jég, s az új elnök alapos vizsgálatokat ígér. Még csak el se játssza, hogy a belépésekor tárult volna fel számára ez az orbitális tolvajlás, ugyanis kész programmal érkezett, s napok alatt lecserélte az összes szóba jöhető vetetőt a saját embereire.
Mivel Varga Mihály roppant lojális Orbán Viktorhoz, ezért feltételezem, hogy le akarja dugaszolni ezt az ügyet, nehogy felérjen a miniszterelnökig, ugyanakkor mégis csak kellene keresni és találni valaki felelőst, aki nyilván ma már alattuk van.
Igen nagy kérdés, hogy ez sikerül-e, hiszen a roppant hiú Matolcsy mester aligha tartaná a száját, ha őt akarnák megrángatni, miközben azért előtte lebeghet Simicska Lajos képe, aki a szóban forgó sikkasztásnál is nagyobb vagyonokat kezelgetett, sőt gecinek nevezte Orbánt, aztán mára mégis csendben, látszólag egy vagyontalan kisnyugdíjasként tengeti az életét valahol a Bakonyban. Az, hogy Varga Judit egykori férje mit tudott meg a feleségéről, meg egynémely igazságügyi vezetőről, az kismiska ahhoz képest, ami a Matolcsy ügy mögött lehet.
Ha a volt jegybankelnök okos és ügyes, akkor talán még Magyar Pétert is ledöntheti a trónjáról, s az ellenzék új megváltójává léphet elő. Manapság ugyanis ha valaki minél nagyobb fideszes rohadék, átállva annál nagyobb ünneplésre számíthat az ellenzék, bocsánat ellenzék soraiban.
Jó mulatást, Magyarország!
Szerző
