Szanyi Tibor: a statuálás a lényeg

Sokan emlékezhetünk A Tanú című filmből arra, amikor a főhős lánya értesíti apját a bírósági eljárás lehetséges kimeneteléről. Ez a pénzbüntetéstől a halálbüntetésig terjedhet, függően attól, hogy mit akarnak “statuálni”, mert – ugye – a “statuálás a lényeg”.

Jóval enyhébb változatban ugyanennek vagyunk a tanúi,

amikor Orbán Brüsszelben tárgyal. Az elmúlt héten zajlott EU-csúcstalálkozó kimenetele is lehetett volna elég sokféle, de a magyar honpolgároknak szántan az volt a lényeg, hogy a magyar miniszterelnök mit is akar hazafelé statuálni?

Nos, Orbán Viktor előzetesen keménykedett egy jó nagyot, hogy t.i. Ukrajna esetében egy fillért se fog megszavazni, s hogy ez biztos is legyen, meg fogja vétózni az EU költségvetésének bármiféle emelését, legalábbis mindaddig, amíg a Magyarországnak járó pénzek el nem kezdenek ömleni.

Még a külvárosi terepeken is ezt hívják zsarolásnak, s hogy ebben se tévedjünk, a magyar miniszterelnök zsákokat emlegető szókészlete ehhez igazodik, hogy t.i. a magyar nép értse! Mert – szerinte – nekünk nem járnak kifinomult szavak, fogalmak.

Akármennyire is vagyunk lenézve,

szerencsére a lezajlott EU-csúcs zárónyilatkozata magyarul is elérhető, s aki hajlamos elolvasni ezt a 12 oldalas diplomáciai igényesség szöveget, annak egy világ tárulhat fel. Hogy a tagállamok kormányfői mennyire (nem) keménykednek, íme egy majdnem teljeskörű válogatás a cselekedeteikre vonatkozó igékből: hangsúlyozzák, fognak (t.i. ezt-azt tenni), felkérik, elítélik, csalódottak, üdvözlik, támogatják, dolgoznak, megerősítik, áttekintik, kifejezik, emlékeztetnek, hozzájárulnak, javasolnak, felszólítanak, szorgalmazzák. Még a laikusok számára is világos, hogy a csúcstalálkozó résztvevői, azaz a tagországok első számú vezetői, akik eme testületét Európai Tanácsnak nevezik, a szó jogi értelmében a legkevésbé sem döntéshozó szerv, hanem ténylegesen egy európai tanács, amelynek az állásfoglalásait komolyan veszik a címzettek, azaz önmagukon kívül az európai és a tagállami végrehajtó testületek. Annak érdekében, hogy ez működőképes is legyen, a szándékok kivitelezéséhez szükséges tényleges jogalkotást a tagállami szakminiszterek (esetünkben a pénzügyminiszterek) kezébe teszik, akik viszont minősített többségi szavazással megalkotják a felhatalmazó jogszabályokat, és kész!

Az orbáni statuálási trükk lényege,

Brüsszelbe érkezvén kiáll a sajtó elé, felfújja magát mint egy páva, s előre közli, hogy mindennek keresztbe fekszik, most éppen Ukrajnának coki. Ezután beül a 26 kollégája közé, megkapja a maga 1-2 perces szólási időkeretét, mindenhez hozzájárul, bólogat stb…, majd hazajön, vagy hazatelefonál, hogy hozzá képest a vidia akár tejszínhabnak tűnhet.

Ugyanis az történt,

hogy az EU-csúcsértekezlet résztvevői egyhangú fogadalmat tettek, hogy Ukrajnát minden lehetséges eszközzel addig támogatják, ameddig az szükséges (értsd: mindörökké), a pénz dolgában pedig döntsenek a pénzügyminiszterek, ahol – ugye – többségi szavazás van, vagyis vétó nem lehetséges.

Hab a tortán, hogy Orbán Viktor a migráció kérdésében is tejszínhabbá puhult, ugyanis immár zokszó nélkül átengedett minden olyan kifejezést, amit az elmúlt években látni sem akart egyetlen EU-s dokumentumban sem.

Ha valaki dekódolni akarja a helyzetet, akkor a dramaturgia a következő:

Orbán előzetes nyilatkozatai páratlan kemények voltak, s ezekre reagálva a legnagyobb ellenlábasai, például a luxembourgi miniszterelnök páratlan keménységgel reagált, így a magyar és a luxembourgi közönség megkaphatta a neki járó show-t. A tárgyalóteremben ugyanakkor kitört a páratlan egyetértés az ég világon mindenben, majd a teendőket a szokásos eljárásrend szerint rátolták a pénzügyminiszterekre, akik pedig a szürke hétköznapokban szép csendesen elrendezik a már említett mindent.

Statuálás rendben. És ez a lényeg?

Amíg Orbán Trump-satyekban bohóckodott, közösségünk leírt minket - Nem lesz leányálom az EU-csúcson magyar miniszterelnöknek lenni